Előfizetés

Új arc

A fehérek a következő 20-25 évben kisebbségbe kerülnek az Egyesült Államokban. A leggyorsabban a spanyol ajkúak (barnák) aránya növekszik, de a feketék és az ázsiaiak is szaporábbak a „kaukázusiaknál”, ahogyan a fehér rasszt hivatalosan hívják. Már 2008-ban is a demográfiai és az azokból fakadó felfogásbeli változások révén lehetett elnök Barack Obamából. Most pedig ezért természetes, hogy a Demokrata Párt egy félig indiai, félig fekete, női alelnökjelölttel vág neki a választásnak. Igazság szerint az a furcsa, hogy a republikánusok két fehér férfival próbálkoznak, mintha még mindig 1820-at vagy 1970-et írnánk. Az egyetemet végzők növekvő aránya is az „urbánusoknak” kedvez, úgyhogy a „népiesek” nagyjából most utoljára próbálhatják a fejüket a homokba dugni. A felmérések egyelőre arra utalnak, hogy talán már most sem kellene, de ezt majd meglátjuk két és fél hónap múlva. Ha zsugorodik is, most még jelentős az a választóréteg, amely kétségbeesetten a fehérségébe kapaszkodik, és a másmilyenekben, a kínaiakban, „mexikóiakban”, feketékben (és hogy ki ne hagyjuk, néha még mindig a zsidókban) látja saját bajainak okozóit. Amerika, „a nagy olvasztótégely” más korokban is küszködött a sokszínűséggel. Pennsylvaniában a XVIII. században kis híján polgárháború tört ki, amiért a tömegesen bevándorló németek saját nyelvükön tisztelték Istent. Aztán az írek, a kínai vasútépítők, a múlt század elején az olaszok, no meg a „hunkyk”, azaz az egy kalap alá vett magyarok és lengyelek voltak a lenézett, kigúnyolt, lustának minősített kisebbség – és még mindig csak a fehér arcoknál tartunk. A színes bőrt persze még az idegen nyelveknél és vallásoknál is nehezebb elfogadni. Amerika új arca nem Donald Trump, még csak nem is Joe Biden, hanem Kamala Harris. Ha Amerika olyan ország akar maradni, ahol csak az érdem számít, akkor egyre több nő  és nem fehér kerül vezetői pozíciókba. A folyamat természetes és visszafordíthatatlan. Mint Ovidius kétezer éve megállapította, omnia mutantur, minden változik.

Putyin Szputnyikja

Donald Trump néhány hónapja vetette fel azt a forradalmi ötletet: fecskendezzenek fertőtlenítőt a koronavírussal fertőzöttekbe. Az előremutató megoldásoktól elzárkózó kutatók azonban nem fogadták meg a tanácsot. Később Trump azt állította, csak viccelt; nem úgy Vlagyimir Putyin, aki a napokban engedélyeztette az orosz koronavírus elleni oltóanyagot, amelyet szerényen Szputnyik V-re kereszteltek, emlékeztetve a világot, hogy az első műholdat a Szovjetunió lőtte fel. Nyomós érvet is felhozott Putyin a maga Szputnyikja mellett: az egyik lányának is beadták, aki pár nap után láztalan lett. Igaz, az nem derült ki, hogy a hölgy Covid-fertőzött volt-e. Persze a kukacoskodó szakértőknek és újságíróknak semmi se jó, ők mindenben csak a rosszat keresik. Ahelyett, hogy ünnepelnék ezt a csodás találmányt, máris ócsárolják. Mégis, mi a gond azzal, hogy a teszt harmadik fázisát teljesen kihagyták, és nem vizsgálták a mellékhatásait több ezer önkéntesen, csupán néhány tucat, egyébként egészséges személyt oltottak be vele? A lényeg: ellenanyagot termelt a szervezetük. Ezt maga Putyin is megmondta. Az orosz vakcina biztos legalább olyan hatásos lesz, mint a hidroxiklorokin. A francia csodavirológus, Didier Raoult néhány hónapja kijelentette: a vegyület hatékony a Covid-19 ellen. Utána megint előbújtak a fránya szakemberek, akik szerint az egyetlen pácienst se gyógyított meg, nem kívánt mellékhatásként viszont megölte őket, ám két páratlan elme, Donald Trump és Jair Bolsonaro brazil elnök is Raoult-nak adott igazat: szedték pár napig, és lám, egészségesek, mint a makk. Aki még mindig kételkedne az orosz csodaszerben, az vegye figyelembe: már Rodrigo Duterte, Fülöp-szigetek öntörvényű elnöke előre rendelt belőle egy jókora adaggal. S ha mégsem használna az embereknek? Akkor a hiba csakis bennük lehet. 

Eladóművészek

A Színház- és Filmművészeti Egyetem új, negytagú kuratóriumából ketten a Mol (Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.) vezetői. A sajtóhíradások ezt a tényt nem vagy csak mellékesen említik. A balhé az új elnök, Vidnyánszky Attila miatt áll, akinek környezete nem is titkolja különösebben: a főnök újabb libernyák koszfészek kifüstölésre adott parancsot, hát itt volnánk. És ehhez a Mol adná az üzemanyagot? A több mint 40 országban jelen lévő magyar multi tölti fel benzinnel az illiberális inkvizítorok lángszóróját? Meglehet. De erről nem tudhatunk meg semmit. A Mol nem nyilatkozik. A kuratóriumba bekerülő Világi Oszkár, a szlovákiai magyar olajmágnás, a Mol de facto harmadik embere, akinek VIP-szektorbéli jegye - különösen a tulajdonában lévő DAC-stadionban - gyakorta közvetlenül Orbán Viktoré mellé szól, nem nyilatkozik. A másik molos, Bacsa György stratégiai és fejlesztési igazgató - akiről a független sajtó kiderítette, hogy Hernádi Zsolt rokona, és megjelenik a Mol-vezér állami kötődésű magánbizniszeiben is - sem nyilatkozik. Utóbbiról kérdésünkre Gulyás Gergely a kormányinfón annyit árul el, hogy semmi különös, csak kerestek egy jogászt a csapatba, és hát így, "egyébként munkahelytől függetlenül" került képbe "Bacsa kolléga". Értem. Tehát a Színház- és Filmművészeti Egyetem négytagú kuratóriumába pusztán jogi végzettsége okán került be a Mol több-mint-jogásza, Gulyás "kollégája". Ezek szerint nem találtak egyetlen színházi, felsőoktatási berkekben jártas - engedjük meg, rendszerhű - jogászt sem. A kancelláriaminiszter Világi Oszkár megjelenésének útját-módját nem boncolgatja. Valóban, hagyjuk. Nekem alkalmam adódott személyesen is megismerni a Mol-tulajdonú szlovák Slovnaft vezérét, aki egy kifejezetten közvetlen, mindennemű megjátszástól mentes üzletember. Tárgyunk szempontjából úgy is fogalmazhatunk: rossz színész. Gulyás Gergely azt viszont siet leszögezni, hogy - a Corvinus Hernádi Zsolt irányította kuratóriumával szemben - a személyi összetételből itt nem következik, hogy a Mol ad pénzt is. Bár reméli, illetve ezt nem zárja ki. Most akkor nem értem. Már a nagy zsé reménye is belépőt jelent a liberális fertőzésgócba küldött NER-deszant maroknyi csapatába? Amelynek ebbéli összetétele miatt már most több oktató lemondott, és a magyar kultúra újabb mély válsága körvonalazódik? Félreértés ne essék: az, ha bárki pénzt adna egy egyetemnek, pláne művészeti képzésre, kifejezetten dicséretes. A maga szintjén, megfelelő keretek között. De hogy az új kuratórium felét derék olajiparosokkal töltsék fel... Ez már nem pusztán Orbán hatalmának öncélú fitogtatásáról szól. És persze nem is holmi fennkölt ideológiai harcról. Hanem a nyers megalázásról. Minél jobban fáj, annál inkább elérték a céljukat. Hogy Orbánék ma már bármikor bárkibe beletörölhetik a kalucsnijukat, és bele is törlik. Pontosan azért, hogy az őket zavaró gondolkodóknak - rajtuk keresztül pedig híveiknek, vagyis nekünk - minél rosszabb legyen. Az ő világuk e szörnyű emelvény.