Legyen nemzeti tévésuli!?

Négy éve működik az M5 közszolgálati csatorna, és négy éve nem tudni, miért.

Hivatalos profilja természetesen van: ez lenne a MTVA oktatási-ismeretterjesztő-kulturális csatornája. És való igaz, oktatási, ismeretterjesztő, kulturális műsorokat sugároz és készít. Csak nem világos, hogy önálló csatornaként kinek, minek. Mi szükség van rá a döntően szintén kulturális profilú Duna és Duna World mellett?

A kérdés már csak azért is jogosnak tűnik, mert a három csatorna előszeretettel veszi át egymás műsorait. A Duna – döntően magyar és kelet-európai – filmjei is gyakran pottyannak át útitársaihoz. A tévéműsor semmit nem árul el abból, melyik adás hol készült. Vagy talán hatékonyabb a kulturális tűzokádás, ha egy pápaszemes háromfejű sárkányból jön? Aligha, hiszen úgy tűnik, az M5 jelenleg az „ugorjuk át” csatornák listáján van.

Itt akar a kormány eredményesen megvívni egy kis keresztény-nemzeti kultúrharcot? Ha igen, jó ez a próbálkozás? Ne feledjük, valamikor a Duna is hasonló céllal indult, de idővel erősen „elvilágiasodott”. Ami nem ártott a népszerűségének, és így a konzervatív szellemiség, a nemzeti hagyományok, a határokon túli magyar kultúra képviseletének sem. Az M3 archív anyagai pedig világossá tették, hogy nem kell félni a „komcsi” felhangoktól sem, mert az egykori Magyar Televízió ontotta a hazafias történelmi tévéjátékokat, és a nemzeti kultúrát felfedeztető ismeretterjesztő műsorokat.

Minek hát az újabb radikális nekilendülés? Mit tud még a kormánypropaganda elérni például az M5 Híradóval? Feltételezi, hogy akiket nem érdekel a politika, és csak a kultúra híreire figyelnek oda, ebből az adásból fognak értesülni arról, mi történik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen? Hogy Vidnyánszky Attila jó és tehetséges ember, nem szabad elfogadni, hogy a balliberális ellenzék támadja? (Persze hogy miért és mivel, nem tudjuk meg, hiszen a „támadók” nem kapnak szót.) Itt tudja igazán meggyőzni Nagy Feró azokat, akik szerint nincs állami befolyásolás a magyar művészeti-könnyűzenei életben, hogy nincs állami befolyásolás a magyar művészeti-könnyűzenei életben, és Koncz Zsuzsa inkább hallgasson? (Hallgat is, mert a készítők nem kíváncsiak rá, hogyan védi álláspontját.) Itt válik hitelessé sok kis és nagy sikerről, szép rendezvényekről szóló tudósításból, hogy nemzeti kultúránk határokon innen és túl egyre szebben virágzik?

De hagyjuk a politika napi 15 perces, közvetlen beszivárgását, foglalkozzunk a csatorna érdemi kínálatával. Ami mindenképpen elismerést érdemel: az oktatási műsorok. Az Alsós, Felsős, Érettségi adásai hasznos kiegészítői lehetnek az iskolai tanításnak, felnőttként jó beülni a Mindenki Akadémiája! előadásaira. Világos a cél, jól funkcionál a hagyományos „tantermi” forma. A kérdés az, mennyire tud mindez beépülni az oktatásba? Mennyire vannak jelen a köztudatban ezek a műsorok? Enyhén szólva kevéssé, és a helyzet javítására semmilyen erőfeszítést sem látunk. Így aztán szépen át lehetne pakolni a csomagot az M2 és a nagyobb nézettségű Duna programjába. A másik lehetőség: határozottan felvállalni ezt a profilt, és kiérlelni egy igazi oktatási csatornát.

Utóbbihoz nem is kéne nagy erőfeszítés, hiszen az M5 ismeretterjesztő és kulturális műsorait szintén körbelengi az oktató, közművelő hangütés. Ami nem feltétlenül válik előnyükre. Nyilvánvaló, hogy a jó technikai háttér biztosításán túl nem állnak rendelkezésre olyan anyagi eszközök, amelyekkel versenyezni lehetne a National Geographic vagy a Spektrum produkcióival. De egy szerényebb ismeretterjesztő, kulturális adástól is elvárhatnánk több nyitottságot, könnyedséget, problémaérzékenységet. De az M5 történelmi, művészeti, néprajzi, tájismereti műsorainak szemléletmódja a tiszteletre épül. Még olyan tartalmas adásoké is, mint Ókovács Szilveszter Opera Caféja vagy a Tőkéczki László halála után magára maradt Takaró Mihály Történelem és irodalom mindenkinekje. Tiszteljük hazánkat! Tiszteljük földrajzát, élővilágát, történelmét, művészetét, a sok világ- és faluhírű tehetséges embert! Csak hát ebben a műfajban nem az lenne a cél, hogy érdekessé tegyük, netán megszerettessük a témát? Mit ér a haza tisztelete hazaszeretet nélkül?

A tudományos témájú adásokon nincs kultúrharcos teher, izgalmasabbak, fesztelenebbek. Kifejezetten kedvelhető a Multiverzum magazin Huszárik Kata kedvesen csalogató műsorvezetésével. Érdekfeszítőre sikeredett a Magyar Krónika űrkutatással foglalkozó „száma”. De még itt is érezni az ismeretterjesztésben némi oktató hangütést. Jó, rendben van, vérünkben az oktatás. De akkor oktassunk! És lesz egy markánsan tematikus, közoktatási-népművelői csatornánk. Tudni fogjuk, mikor forduljunk hozzá, mit keressünk rajta. Különben szétfolyik, a súlytalanság terébe kerül a sok műsorkészítői erőfeszítés. És felmerül a gyanú, hogy ez az egész nemzeterősítő népművelési hevület csak póz. Nincs mögötte igazi hit, meggyőződés, küldetés. Nem több kirakatnál, hivatalos reprezentációnál, egyetlen komoly célja a médiaterjeszkedés, sok kifizetési hellyel.