Előfizetés

Máté Gábor is otthagyja az SZFE-t

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.04. 08:07
Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Több mint negyed évszázad után távozik a színházi szakember. Tanítványaival jövőre Szombathelyen folytatná a munkát.
A Katona József Színház két korábbi vezetője, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor, illetve Ascher Tamás főrendező után Máté Gábor igazgató is távozik a Színház- és Filmművészeti Egyetemről (SZFE) – vette észre a 444.hu:
„Álmatlan éjszakák, dühök és kétségbeesések, óránként megváltoztatott álláspontom ellenére és következtében, továbbá azzal együtt, hogy a hallgatók céljaival egyetértek, 27 év szolgálat után, mint az SZFE habilitált egyetemi tanára beadom felmondásomat. Döntésemről elsőként az osztályomat tájékoztattam, akik biztosítottak megértésükről és akikkel – ha a kultúra perc-emberkéi is úgy akarják és a pandémiás helyzet sem áll az utunkba – a szombathelyi színházban jövő tavasszal együtt dolgozunk majd felnőtt művészekként.”

Máté Gábor a bejelentésével együtt közzétett egy szöveget, amelyet teljes terjedelmében közlünk:
Kis magyar színháztörténet  Takátsy Péter, mint Szirtes Tamás osztályának egy tagja vetette fel osztályfőnökének, hogy igazán meghívhatna engem az osztályához rendezni egy vizsgát. Ekkor, 1993-ban tettem be a lábam meghívott rendezőtanárként a Főiskolára, amelyben 1980-ban szereztem színművész diplomát. Majd a Kerényi-Huszti osztály nevében Hevér Gábor keresett meg, tartsak egy szemesztert az osztályuknak. Ezután hívott fel egy kurzus vezetésére Horvai István. Hónapok múlva egyik előadás előtt hozzám fordult: „Az lenne a legjobb megoldás, ha Kapás Dezső helyett te tanítanál velem, azért kérlek fel erre téged, mert megbízom benned, hogy teljesíteni fogod a kérésemet, nem tudom, meddig élek, több szívinfarktusom volt már, de szeretnék életem végéig tanítani, és ha megígéred, neked elhiszem, hogy így is lesz, megtartod a szavadat...” – kezet fogtunk, ezek után az a megtiszteltetés ért, hogy a következő osztályában mellette leshettem el a mesterség tanítás csínját és, ha jókedvem lenne, hozzátenném, még a bínját is. Először Huszti Péter, az akkori rektor kért fel osztály vezetésére, azzal a feltétellel, hogy jó lenne, ha Horvai is tovább dolgozna, hadd tanítson, ameddig tud, hiszen ez az élete. Még a következő osztályomat is együtt indítottuk el, egy évet végig tanított velem, a nyár elején halt meg, ahogy egy színházi emberhez illik. Én búcsúztattam a főiskola nevében. A következő osztályom állt át az első öt éves egyetemi képzésre (amely öt év értelmét a mai napig próbálom megfejteni). Ekkor már korábbi tanítványomat, Dömötör Andrást ültettem magam mellé a tanári katedrára. A soron lévő osztályt is vele vittem végig. Majd elindult ez a jelenlegi osztály Székely Kriszta társ osztályvezetői közreműködésével, amely – feltételezem – amúgy is az utolsó lett volna, de az öt éves képzésükről lemondok és három tanulságos év után – mikor már a fiúk legtöbbje a szombathelyi színházban épp a Pál utcai fiúkat próbálja – kiteszem a lábam a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Okulásul leírok egy személyes történetet a „hogy’ juthattunk idáig” c. ciklusból. Kerényi Imre érettségiző bencés diákként apám ablakán dörömböl a győri színház színészházának ablakán, színházrendező szeretne lenni, mit tegyen? Kerényi Imre akkor indít osztályt, mikor leszerelek katonaként a kalocsai laktanyában hét társammal, én a vele párhuzamosan induló Simon Zsuzsa osztályába kerülök (pluszban Majort, Székelyt, Babarczyt kapom bónuszként). A 90-es évek közepén a Színházművészeti Szövetség elnökségében ülök legközelebb együtt Kerényivel, közösen indulunk követségbe az elnökség képviseletében Fekete György akkori kultusz vezér fogadására. Imre előbb érkezik, kijár valamit a Madách Színháznak, majd faképnél hagy. Megkérdezem tőle a legközelebbi elnökségi ülésen, miért nem a Szövetség ügyében járt el, amire a megbízást kaptuk. Ezt válaszolja: „Jegyezd meg, Te azért vagy itt, hogy úgy táncolj, ahogy mi fütyülünk...” Ez még a demokratikus chartás időszakára esett. Több főiskolai felvételin ülünk együtt a későbbi időkben, akkori osztályvezetőként minden esetben kikérem a véleményét a felvételiző aspiránsok tehetsége kapcsán – úgy ítélem meg, jó szeme van a kiválasztáshoz. Utolsó éveiben eltávolodik a tanítástól, egyre inkább a politika köti le a fantáziáját. Történik, hogy egy sorba kerülünk a Nemzeti Színház Tóth Ilonka c. előadásának bemutatóján. Bal oldalamon Kerényi felesége, az ő balján a férje, jobb oldalamon Székely László díszlettervező – nem mellesleg Székely Gábor valamikori nagy előadásainak látványtervezője. (Ezt a mondatot egy hónappal ezelőtt le se írtam volna.) Én elsősorban a címszerepet alakító tanítványom, akkori nevén Kiss Andrea, ma Waskovics miatt vagyok kíváncsi az előadásra. A taps után a lépcsőn lejövet egymás mellé sodródunk, mint két színházi ember. Gondolom, mégis kéne valamit mondani és megpendítem, hogy a darabban ávós tisztet alakító Bakos Kiss Gábor, valamikori Kerényi tanítvány a musical szakon, aki egyetemi évei alatt elsősorban bonvivánnak látszott, milyen erőteljes a látott szerepben és, hogy ezzel engem jó értelemben lepett meg. Erre a miniszterelnöki megbízott a következőket mondja: „Mondd meg a Kende Péternek, hogy ez a Tóth Ilonka története, nem pedig az, ahogy Ti állítottátok be ”– célozva ezzel a Mohácsi gerjesztette kaposvári színházi botrányra –„...Kende Péter? Az életben nem találkoztam vele” – válaszolom, kutatva az emlékezetemben, tudom-e egyáltalán, hogy kiről beszél... A ruhatárnál megkönnyebbülve válunk el... Kifelé jövet megpillantom Kerényit a Nemzeti főbejáratánál ősz hajú urak gyűrűjében, valamit nagyon magyaráz, észrevesz, rám mutat és ezt kiáltja: „Itt jön az ellenség!”   
A Népszava folyamatosan beszámol az egyetemen történtekről. Mint ismert, az SZFE hallgatói keddre virradóra elfoglalták az épületet. Tiltakozásuk oka, hogy szeptember 1-től a kormány egy alapítványra bízta az egyetemet, az új fenntartó szervezet kuratóriumi elnöke pedig Vidnyánszky Attila lett. Emiatt hétfőn távozott az egyetem szinte teljes vezetése, felmondta szerződését Ascher Tamás, Enyedi Ildikó, Pelsőczy Réka és Bárdos András is.

Meghalt Tótfalusi István költő, műfordító

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.03. 20:56

Fotó: Shutterstock
Tótfalusi István szinte felmérhetetlenül gazdag és sokszínű irodalmi életművet hagyott maga után.
2020. augusztus 29-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Tótfalusi István, József Attila- és Füst Milán-díjas író, költő, nyelvész, műfordító – többek közt Tolkien, Byron, Graves, Carroll, Vonnegut, London, Nabokov, Conan Doyle fordítója –, több mint harminc irodalmi, nyelvészeti, zenei ismeretterjesztő szakkönyv írója, szerkesztője – közölte a Litera honlapján. Tótfalusi István 1936-ban született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–angol szakos hallgatójaként végzett. 1959–1980 között, valamint 1984–1996 között a Móra Ferenc Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként tevékenykedett, 1981-től 1983-ig az Interpress Magazint szerkesztette. Több mint harminc ismeretterjesztő könyv szerzője, köztük a népszerű Operameséké. Az Európa Könyvkiadó Írók világa című sorozatában a hetvenes években két kötete is megjelent. Angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből fordít pózát, verseket, drámát. Magyarból is fordított angol nyelvre: Babits Mihály, Füst Milán, Pilinszky János, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és még számos magyar klasszikus verseit ültette át angolra, valamint egy kortárs magyar költészeti antológiát is összeállított a saját fordításaiból. Verseket, regényeket és drámákat fordított angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből, és a legnagyobb magyar írók, költők műveit ültette át angolra.  Műfordításai közül a legemlékezetesebbek: Alan Alexander Milne: Hatévesek lettünk (gyermekversek, Devecseri Gáborral, Tandori Dezsővel, 1973), Britt G. Hallqvist–Ingrid Sjöstrand–Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja (Mai svéd gyermekversek, 1975); J. R. R. Tolkien: A babó meseregény (versbetétek, 1975); Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú (ifjúsági regény, 1976); J. Huizinga: A középkor alkonya (Szerb Antallal, Vas Istvánnal, 1976); George Byron: Naplók, levelek (Bart Istvánnal, Gy. Horváth Lászlóval, 1978); Robert Graves: Isten hozzád, Anglia! (Szilágyi Tiborral, önéletrajzi regény, 1979); Lewis Carroll: Alice Tükörországban (Révbíró Tamással, 1980); Pán Péter (meseregény Barrie nyomán, 1983); Jack London: Ádám előtt (Szász Imrével, kisregények, 1985); Astrid Lindgren: A rabló lánya (ifjúsági regény, 1986); Arthur Conan Doyle: Méregövezet (1989); Kurt Vonnegut: Éj anyánk (Békés Andrással, 1993); Halálnál is rosszabb: Életrajzi jegyzetek az 1980-as évekből (Szántó György Tiborral, 1995); Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi (ifjúsági regény, 1997), Juharfalvi Emil újabb csínyei, 1997; Vladimir Nabokov: Gyér világ, 2008; Anthony Burgess: Nem fénylik, mint a nap, 2011. Elnyerte az Év Gyermekkönyve díj (1983, 1991, 1993, 1998, 2005), az Európa Könyvkiadó Nívódíját (1984, 1986, 1991), a Művészeti Alap Irodalmi Díját (1990), az Év Könyve jutalmat (1993), a Svéd Irodalmi Alap díját (1995), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét (1996), a József Attila-díjat (1997), a Tokaji Írótábor díját (1997), a Füst Milán-díjat (2014), a Wessely László-díjat (2015).  Tótfalusi István szinte felmérhetetlenül gazdag és sokszínű irodalmi életművet hagyott maga után. 

Akár koncerteket is duplázna a MÁV Szimfonikusok

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.09.03. 20:56

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Kilenc bérletsorozatot hirdetett az új évadra a MÁV Szimfonikusok, abban bízva, hogy legalább félház előtt, de koncertezhetnek. A csütörtöki sajtótájékoztatón annak is tanúi lehettünk, milyen nehézséget okozhatnak a beutazási korlátozások.
Március 11-én épp a Müpában próbálta Beethoven Missa Solemnisét a MÁV Szimfonikusok – egy mintegy százötven tagú kórussal, négy szólistával és Kovács János karmesterrel –, amikor délután a kormány kihirdette a járványügyi veszélyhelyzetet, és többek között betiltotta a száz főnél nagyobb beltéri rendezvényeket. – Igényes és nehéz mű, felvetődött, hogy ha már bepróbáltuk, másnap az üres koncertteremben tartjuk meg a koncertet, amit a közönség online közvetítés révén hallhat, láthat. Végül le kellett fújni, Kovács János sem érezte jól magát, fájt a feje. Az Operaház később letesztelte minden művészét, így kiderült, a karmester átesett a koronavíruson, feltehetően akkor, amikor lett volna a koncertünk – mesélte a MÁV Szimfonikusok tegnapi évadnyitó sajtótájékoztatóján Lendvai György.

A zenekar ügyvezető igazgatója ezután arról számolt be, a nehézségek között is mennyi öröm érte a zenekart: bár felajánlották a közönségnek, hogy az elmaradó koncertekre már megváltott jegyek, bérletek árát visszafizetik, nagyon sokan erről lemondtak, hogy ezzel segítsék a zenekart. – Veszélyes állapot lett volna, ha két-három hónapig nem csinálunk semmit, miközben az állam és a MÁV támogat minket. 1945. május 1-én született meg a zenekar, nem sokkal később már a MÁV egyik vonatával járta az országot, hogy a komolyzene erejével próbálja gyógyítani az emberek lelkét a háború után. Generációk találkoztak akkor először a komolyzenével. Most is krízishelyzet volt, így született meg a Nyiss ablakot a zenének! programunk – idézte fel a zenekari igazgató. A zenekar művészei egymást váltva március végétől május végéig két professzionális hangeszközökkel felszerelt autóval járták Budapest és az ország több mint száz településének utcáit. Zenéltek felvételről kórházak, iskolák előtt, meglátogattak több mint húsz idősotthont, szerenádot adtak végzősök tanárainak. A kezdeményezésről a The Guardian kolumnás cikkben, a Reuters pedig videóriportban is beszámolt. A László Kórház dolgozóinak májusban a zene mellé két mázsa gyümölcsöt is vitt a MÁV-zeneautó, amit elkísért a világhírű hegedűművész, Roby Lakatos, aki a Covid-részleg előtt játszott élőben.
Lendvai György arról is beszélt: a zenekar a szolidaritás terén is jó példát akart mutatni. – Minden zenekar játszik olyan művet, amelynek a muzsikusigénye nagyobb, mint a saját muzsikusállománya. Ilyenkor kisegítő zenésztársakkal dogozunk. Az idők folyamán kialakult azoknak a kisegítőknek a köre, akikkel szívesen dolgozunk, már be is illeszkedtek a szólamokba, de nincs lehetőségünk arra, hogy állományba vegyük őket. Ezek a kisegítők az elmúlt hónapokban teljesen elestek a keresetüktől. Bevontuk zenekari feladatokba őket, a szakszervezet kezdeményezésére pedig segélyezési akciót indítottunk. – A kormány a veszélyhelyzet idején elengedte a munkavállalók járulékának egy részét, a zenekari tagjai ezt az összeget ajánlották fel a kisegítő társaknak.
Az új évadra kilenc bérletsorozatot hirdetett a MÁV Szimfonikusok. Részben pótolni tudják az elmaradt koncerteket, így a Missa Solemnist is eljátsszák a Müpában, Nyíregyházán és Nagyváradon. A zenekar elmaradt 75. születésnapi koncertjét is pótolják, bemutatják a zenekarnak az erre az alkalomra írt műveit: A turul álmát Arman Ismuratovtól, Madarász Iván Locomotivját és Dénes István MÁV Start S.O.S. című művét, ami az ismert MÁV-szignált is feldolgozza. Amennyiben járványügyi korlátozások miatt csak félház előtt lehetne csak megtartani a koncerteket, a nyitányokat elhagyják a programból, és csak a versenyművet és a szimfóniát szólaltatnák meg, majd szünet után a közönség másik felének is eljátszanák ugyanazt a programot.
Idén is számos neves karmester és szólista működik közre a mávos koncerteken. Külföldi is. Mint elhangzott: a zenekar az összes szimfonikus együttessel, az Operaházzal és zeneművészeti bizottsággal együtt arra kérte a kulturális államtitkárságot, tegye könnyebbé a nemzetközi hírű művészek beutazását – a két vírusteszt is mintegy négy napot vesz igénybe, nem valószínű, hogy Maxim Vengerov, Pinchas Zuckerman, Amanda Forsyth, Gustav Rivinius vagy Charles Dutoit ilyen feltételekkel is vállalja a koncerteket. A beutazási korlátozások okozta nehézségeknek a sajtótájékoztatón is tanúi lehettünk, igaz, Fenyő Gábor, a zenekar alapítványának kuratóriumi elnöke, egykori ügyvezetője magyar muzsikus. Mivel csak szeptember 1-én ért haza Németországból, házi karanténban van, így online videókapcsolat révén tudta elmesélni, hogy könyvet írt. A koncertkalauzában 642 mű ismertetése szerepel 159 szerzőtől (köztük 34 magyar zeneszerzővel). Mégpedig időrendben: Arcangelo Corellitől Kesselyák Gergelyig. Mivel Fenyő Gábor nem zenetörténész, viszont gyakorló zenész – koncertismertetőit harminc éve írja a MÁV zenekarnak –, könyve élményszerűen hozza közelebb olvasóihoz a muzsikát.
A zenekar a Múzeum utcából ideiglenesen a Stefánia útra költözik – még két-három hétig maradhatnak mégis a székházukban –míg nem újítják fel a ferencvárosi rendezőpályaudvarnál lévő új otthonukat. A muzsikusokkal most szombaton a Belváros hét helyszínén találkozhatunk, az Open Day keretében köztereken fognak kamarazenélni.