Az őrület hatvan évvel ezelőtt, 1960 szeptemberében kezdődött. Szóltak Dick Clarknak, az American Bandstand műsorvezetőjének, hogy van egy szám, amely még csak huszonnyolcadik az amerikai listán, de a szórakozóhelyeken megbolondítja a közönséget. Clark meghallgatta a dalt, amely a Teardrops on Your Letter másik (B) oldalán jelent meg, de „fázott” Hank Ballardtól, amióta a detroiti szerző-énekes előállt a korabeli Amerikát meghökkentő szövegű Sexy Ways-zel. „Valaki más kell nekem” – mondta, mire ajánlották neki Ernest Evanst a Fresh Farm Poultry elnevezésű boltból, mert a fiatalember kitűnően utánozta a rock and roll sztárjait, és a hangja hasonlított Ballardéhoz.
Ennél jobb választás ritkán esik meg! Evansből, akit Clark feleségének javaslatára Fats Dominónak kereszteltek el, csak más szavakkal (a chubby és a fat egyaránt kövéret jelent, a checker pedig kockás, akár a dominó), egyhamar világsztár lett. A The Twist című Ballard-dal a kettes számú Domino előadásában letaszította Elvis It's Now Or Neverjét a tengerentúli lista éléről, és akkora slágerré vált, hogy 1962 januárjában újra a lajstrom legelőkelőbb helyére került. A nótát a Billboard magazin 2018-ban minden idők legjobbjává avatta. Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy a Beatles két számmal tűnt fel az első száz között: tizenkettedik volt a Hey Jude, negyvennyolcadik az I Want to Hold Your Hand.
Chubby Checker, akár egy szörfös, felült a hullámra, bár utólag már nem örült ennek, mert rájött: skatulyába zárta magát. Mindenesetre nem győzte nyomni a Let's Twist Againt, a Twistin' USA-t, a Slow Twistin'-t vagy a La Paloma Twistet. Amerika bezsongott az új tánctól, Danny és a Juniors nemsokára már azt énekelte: „Keep that Chubby Checker music twisting all night long.” A Champs az új ritmusra dolgozta át a Tequilát, és megörvendeztette a publikumot a Tequila Twisttel; a Marvelettes a Mr. Postman után kirukkolt a Twistin' Postmannel; az Isley Brothers közkinccsé tette a Twist And Shoutot; még Count Basie is a Basie Twistet játszotta, ahogyan Frank Sinatra az Everybody's Twistint énekelte; tvisztet jártak Alvin és a mókusok; Rod McKuen pedig kihasználta a ziccert, és lemezre vette az Oliver Twistet. El ne felejtsem a legeredetibb tvisztszámok egyikét, a Percolatort, amelyet Billy Joe és a Checkmates játszott instrumentálisan és igen nagy érzékkel-érzéssel. S nem hagyható ki a Peppermint Twist sem, mert ez legalább akkorát szólt Joey Dee és a Starliters harsány tolmácsolásában, mint a The Twist vagy a Twist Again.
A tviszt itthon valamiért más megítélés alá esett, mint a rock and roll, jóllehet így írtak róla: „Elemzése sokkal inkább tartozik a lelki betegségekkel foglalkozó orvosokra, mint a tánc szakértőire.” Az is napvilágot látott: „Hála a tvisztőrületnek – egyébként teljesen normálisnak látszó emberek is szenvednek e tranzisztoros mániában –, ha akarod, ha nem, parkokban és sétatereken, Ipoly-parton és Duna-korzón, falun és városban, sítúrán és strandokon hallgatnod kell a Popocatepetl-tvisztet...”
Nem csak az ment, mert engedték, hogy a csapból is tviszt folyjék. Balassa P. Tamás és együttese bemutatta az első hazai verziót (a címét itt sem bonyolították túl: Tviszt), és iskolát teremtett. Most ez a divat – játszotta a Körmendi zenekar; Táncoljunk tvisztet! – ajánlotta harmonikával Tabányi Mihály; Tigris Tviszttel szórakoztatott a Négy Barát együttes; Márkus László a Bolha tviszttel, Psota Irén – Németh Lehel társaságában – a Nem kell, hogy szíve legyennel tvisztelgett; Koós János a Campinggel és a Kit érdekel?-lel, Korda György a Hol az a lánnyal és a Nem vagyok idegessel késztette csípőrázásra a hazai lakosságot, amelynek bárokat látogató – csekély, mégsem elhanyagolható – hányada Gin Tvisztre itta a gin fizzt.
Még a legkisebbek is boldogan úgy tettek, mintha vikszelnék a parkettát. Pesthidegkút térségében a következő szövegű plakát szökött a szembe: „Az Ördögárok kisvendéglő (Schönherz u. 1.) gyermek tvisztversenyt rendez. Korhatár: háromtól tizennégy év. Szeretettel várjuk kiskorú vendégeinket.”
Aki nem látta a vetélkedőt, az is sejtette: volt benne kakaó.
