Az utóbbi hetekben kétszer történt meg, hogy egy közösség dacoló bátorsága építi a kabinettel szembeni ellenállást. A néhai Index (immár Telex) munkatársainak és a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tanárainak és diákjainak kiállása akár trendfordulót is jelezhet az utóbbi évek „szalmaláng ellenállása” után. Majtényi László jogtudós úgy látja, az egyetemfoglaló diákság polgári engedetlenségi mozgalmát alkotmányos értékek védelme legitimálja – olyan értékeké, mint az akadémiai szabadság és az egyetemi autonómia védelme. Mráz Attila (TASZ), a politikai szabadságjogok szakértője szerint a véleménynyilvánítás szabadsága is e körbe tartozik, hisz egy egyetem – lényege szerint – a közéleti viták színtere is.
Az SZFE hallgatóinak tiltakozásában ott visszhangzik a CEU és az MTA-hálózat segélykiáltása: mindkettő felmorzsolása a szellemi szabadság csonkolásáról szólt. Az államhatalmi gépezet pöcetechnikái most is visszaköszönnek: megbélyegzik a fiatalokat (füves, semmirekellő, anarchista, liberális bagázs); kirekesztik őket (a nemzet, a haza és a kereszténység fogalma elmagyarázhatatlan), de gyakoriak a cinikus újbeszéd szólamai is: Gulyás Gergely szerint szabad tüntetni, senkinek nem lövik ki a szemét. A polgári engedetlenség adekvát válasz a hatalom arroganciájára, de vezethet-e a rezsim megroppanásához, vagy legalább pacifikálásához?
„A köztársaság helyébe lépő Orbán-rendszer gépezetében az utolsó fogaskerekek is a helyükre kerülnek. A parlamentáris demokrácia híveiként az elmúlt másfél évben minden tőlünk telhetőt megtettünk az Országgyűlésben. A Házon belüli eszközeink elfogytak. Ezért ki kell jönnünk a Ház falai közül és jeleznünk kell ezt a korszakhatárt.” Ezt 2011. december 23-án írta a szakadás előtti LMP – amikor többek között Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Szabó Tímea, Szabó Rebeka és Kukorelly Endre próbálta akadályozni, hogy a kétharmad képviselői bejussanak a Házba. Többen odaláncolták magukat a sorompó elé, aktivisták ültek-feküdtek az úton, miközben Magyarország a karácsonyi nagybevásárlást intézte. „Ugye, nem árulod el a demokráciát?” – szembesítették névre szóló felirattal a Fidesz–KDNP szavazógomb-hadseregét a demonstrálók. A válasz ismert: elárulták.
Azóta a centrális erőtér végleg ránehezedett az országra, a politikai és a gazdasági térfoglaláson már túl van, most jön a kulturális – „Orbán megveszekedett híveinek” (a PIM-et elfoglaló) Demeter Szilárd címzi magát így bosszúszomjával. Harcolnak a „keresztény és nemzeti értékrendre zúduló embertelen gyűlölettel, a jogosulatlanul máséban gőgösködő sátáni erkölcstelenséggel” szemben, és úgy érzik, „joggal viszket sokuk tenyere” – bugyogja mindezt a Magyar Nemzet fekete öves nemzeti-kereszténye, a tanáraikat megrendítő performanszokkal, szelíd énekkel átölelő hallgatókra célozva.
Kopasz gát
A fentebb említtet polgári engedetlenséget a választójogi rendszer Fideszre szabása katalizálta. Akkor a körzethatárokat rajzolta át a hatalom, egyfordulós rendszerről, határon túli szavazatokról döntött a kény s a kedv. Majd jött a népszavazás intézményének meggyalázása, például, amikor bomberdzsekis szekrényhátúak bevetésétől sem riadt vissza a Kubatov-szisztem, hogy az MSZP ne adhassa le a vasárnapi boltzárra vonatkozó kezdeményezését a Nemzeti Választási Irodának (NVI), és ne derüljön ki, hogy a nép nem szereti ezt a nyitvatartási módit. A „jogállam” arcizma sem rezdült, a rendőrség és ügyészség helyén valónak ítélte a hatalmi fedezékből elkövetett tahóságot.
De ekkor még csak egyének tiltakoztak, például Gulyás Márton aktivista és barátai. Akik úgy látták: az NVI alkalmatlanná vált az alkotmányos jogok biztosítására, ezért szimbolikusan bezárták: lecsavarozták és ledobták a névtábláit. A polgári engedetlenség gesztusát Polt ügyészsége kihívóan közösségellenesnek, erőszakosnak, másokban megbotránkozást, riadalmat keltőnek minősítette. Gulyást garázdaság miatt egy év próbaidőre ítélték, szemfülesen elkobozták csavarhúzóját és ácskalapácsát, és pénzbüntetést róttak ki rá.
Ugyanabban az évben a Liget-védőkkel demonstrált, eltörték egy ujját, idén tavasszal mégis őt ítélték közérdekű munkára. Ekkor már 544 órányi büntetésnél járt, mivel következményei voltak az Állami Számvevőszékről és az államfőről festékkel alkotott véleményének is.
A volt fideszes politikus által irányított számvevők – a Színmű ügyében is bevetette őket a hatalom a héten – 2018-ban tiltott pártfinanszírozás miatt 331 millió forintra büntették a kormány akkoriban legveszélyesebb ellenfelét, a Jobbikot, aztán a többi ellenzéki párt is megkapta a magáét.
Áder János hivatala pedig egy tüntetéskor kapott festékpatron-találatot, amikor az államfő 2017-ben aláírta a CEU-t ellehetetlenítő törvényt.
„Elvesztette közpénzjellegét, elvesztette elnökjellegét” – skandálta az ott demonstráló tömeg G Ras szövegét. A zenész aktivista is számos polgári engedetlenségi akcióban vett részt a „hatalmi önkény ellen tiltakozva”, sokszor megbüntették, egyszer minden értelmes ok nélkül körözést is kiadtak ellene.
Matolcsy-mutatvány
És akkor pár szó az elveszett közpénzjellegről. A kérdés adott: miért fizessen adót valaki egy olyan államnak, amelynek vezetése nemcsak presztízsberuházásokra, egyházak jó szándékára és a határon túli közösségek lojalitására költ százmilliárdokat, de Európa egyik legkorruptabb rezsimét is működteti. Ezt a kérdést tette föl magának Szentesi Kálmán a Magyar Nemzeti Bank 260 milliárdot elillantó alapítványa ügyében, és döntött: visszakéri az adóhatóságtól a befizetett adóját. A NAV megtagadta a visszafizetést, és a protestáló állampolgárt a kért összeg 30 százalékára büntette. Az Alkotmánybíróság egyetértő bólintásával, hisz a taláros testület kimondta: az indítványozónak nincs morális és törvényes lehetősége, hogy megtagadja az adófizetést – azaz az adómegtagadás nem lehet a véleménynyilvánítás eszköze. (A szakirodalom szerint egyébként lehet, létesítmények önkényes elfoglalása, tiltott útlezárás és rendezvények megzavarása mellett.)
Több polgári engedetlenségi akció indult az Orbán-kormány negyedik alkotmánymódosítási csomagja miatt is 2013-ban. Ekkor kötötték röghöz a hallgatókat, rendelték kormányzati fennhatóság alá az egyetemek gazdálkodását, tiltották ki a hajléktalanokat a közterületről, kreáltak a hatalomnak kedvező médiakampány-szabályozást és korlátozták az Alkotmánybíróság jogait.
Ekkor vették diákok zár alá a Parlament bejáratát és foglaltak el több egyetemet, másztak be a Fidesz-székház udvarára. Misetics Bálint aktivista, szociálpolitikus így írt erről a Magyar Narancsban: „A Fidesz a saját verőlegényeire bízta a rendfenntartást és a tiltakozók megfélemlítését – noha náluk is sokkal ijesztőbb volt az a szolgalelkűség, amellyel a »közszolgálati« média »riporterei« kiszolgálták a kormány propagandagépezetének igényeit.” Ugyancsak ő idézi Henry David Thoreau, a polgári engedetlenség fogalma megalkotójának 1849-es esszéjét. „Vajon az állampolgárnak akár csak egy pillanatra vagy bármily csekély mértékben is át kell engednie lelkiismeretét a törvényhozóknak? Hát akkor miért van mindenkinek lelkiismerete? Nekünk, szerintem, elsősorban embereknek kell lennünk, és csak másodsorban alattvalóknak. Nem annyira a törvényt, mint inkább az igazságosságot kell tisztelnünk.”
Mögöttes magáncél
A polgári engedetlenség során az emberek kifejezetten békés eszközökkel szállnak szembe azokkal a jogi szabályokkal, amelyeket az alkotmányos eszmék alapján és/vagy morális alapon ítélnek el. Ezt Majtényi László jogtudós, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke mondta, aki szerint jelen esetben az alkotmányos alap nagyon erős: az SZFE hallgatói az egyetemi autonómiát, az oktatás és a hallgatók szabadságát sértő látszatmagánosítás ellen tiltakoznak.
„A világon sokfelé működnek magánegyetemek, de itt a szabadság csorbítása a mögöttes cél. Hasonló gondolkodás jellemezte a KESMA létrehozását, amikor 476 sajtóterméket formálisan magáncégbe terelt az államhatalom. Az egész konglomerátum a kormányzati propagandának alárendelten működik, és olyan heccmédiumok is ide kerültek, melyek hangvétele a náci és a kommunista diktatúrákat idézik. A kormányzat persze széttárja a kezét, hogy egy magáncégcsoporthoz semmi köze, miközben az egész úgy jöhetett létre, hogy a versenyjogi és a médiakoncentrációval kapcsolatos szabályokat megszegték, a kormány segédletével – emlékeztetett az egyetemi tanár.
A színművészeti egyetemmel szerinte hasonló a helyzet: a névleges magánosítás valójában megszállás, aminek alig leplezett célja az akadémiai szabadság megszüntetése. Majtényi László megjegyezte: az akadémiai szabadság, az oktatás szabadsága a közfelfogással ellentétben nem felvilágosodás kori eszme, hanem a XIII. században jelent meg, amikor a párizsi egyetem fellázadt a katolikus egyház püspökeinek uralma ellen. Olyan vitapontok voltak, hogy szabad-e oktatni Arisztotelészt és a római jogot. Végül maga a pápaság állt ki az akadémiai szabadság mellett. A tét ma sem más. A tanszabadság tehát már sok-sok évszázada jelen volt az európai kultúrában – és ez még a sötét középkorban sem volt másképp.
Majtényi László is csatlakozott a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói által kezdeményezett élőlánchoz, amelynek mintegy 8-10 ezer résztvevője kézről kézre adta a chartát. Azt a chartát, jegyezte meg a jogtudós, amely az 1988-ban elfogadott bolognai Magna Charta Universitatum szellemében íródott, és amelynek a Magyar Rektori Konferencia (MRK) alapállását is meg kellene határoznia. „A bolognai nyilatkozat a leghatározottabban kiáll amellett, hogy az államhatalom ne avatkozhasson be az egyetemi autonómiába, és alkotmányos értékként fogalmazza meg az oktatás és a tanulás szabadságát. A hatályos magyar Alaptörvény is tartalmazza az egyetem autonómiáját: a felsőoktatási intézmény szabadon határozhatja meg az oktatás tartalmát, ahogy a kutatásét is. A felsőoktatási törvény is deklarálja, hogy ebben a két kérdésben a szenátus minden külső befolyástól mentesen, akár a fenntartó szándékaival szemben is jogosult az önállóságra. Magyarán: senki nem szólhat bele tartalmi kérdésbe” – összegez a jogtudós.
Aki szerint az egyetemfoglalás a polgári engedetlenség egyik leghatásosabb formája, amivel a hatóságok nemigen tudnak mit kezdeni: rettenetesen kockázatos volna rendőri erővel fellépni.
Hatalomra fittyet hányva
„A hallgatók egy katasztrofális szituációra is képesek jókedvvel és a hatalomra fittyet hányva reagálni, ami végtelenül örömteli – mondta Majtényi László. – Nagyon tetszik, hogy a demonstrációsorozat dinamikája éppen a fordítottja annak, amit megszoktunk: nagy durranás után gyors kifáradás. Az elmúlt évek tüntetésein megannyi gyámoltalan, tehetségtelen, unalmas, bürokratikus hangvételű, a dolog műfaját nem értő, papírból eldadogott beszéd hangzott el. A Vas utcai megmozduláson jobbnál jobb szövegeket hallottam.”
Majtényi László elmondta azt is, hogy az SZFE esetében a polgári engedetlenség nem egyszerűen a joggal való szembefordulás. Ha ugyanis a polgári engedetlenséget folytató intézmény vagy személy a bíróság elé kerül, akkor a bírónak az Alaptörvény és a felsőoktatási törvény vonatkozó mondásait is érvényesítenie kell. Azaz meg kell határoznia, hogy az egyetemi polgárok alapjogi sérelme és az erre adott protestválasz milyen viszonyban áll egymással. (Egy másik eljárásban az Alkotmánybíróság azt fogja értékelni, nem Alaptörvény-ellenes-e az alkalmazandó jogszabály.)
„Ha onnan nézzük a dolgot, hogy a diákok meggátolják a kuratórium tagjainak belépését az egyetem területére, akkor nyilvánvalóan polgári engedetlenségről beszélünk, hiszen a kuratórium tagjainak joguk lenne bejutni. De ha ezt összevetjük azzal, hogy a kuratórium az egyetem szenátusának és a rektorának a törvényben biztosított jogát is megsértette, és már eleve az is ellentétes az egyetem autonómiájával, ahogy a grémium létrejött – az öt tag között egyetlen egyetemi polgár sincs –, akkor a bírónak nem lenne könnyű a diákokat elmarasztaló döntést hoznia.
Mráz Attila, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Politikai Szabadságjogi Projekt munkatársa szerint a mostani tiltakozás egy hosszú folyamat késői állomása, hiszen mind az SZFE hallgatói, mind a vezetői hónapokon keresztül törekedtek az egyeztetésre az új és a korábbi fenntartóval, a kormánnyal és a jogalkotóval. Számos egyeztetési és tiltakozási formában próbálták kifejezni elégedetlenségüket az átalakulás kapcsán – és végül kimerültek a jogi lehetőségeik. Az egyetlen megmaradt eszközhöz nyúltak, és egy alapvető jogot gyakorolnak most is: a közéleti véleménynyilvánítás jogát.
„A polgári engedetlenséget akkor szokás igazolhatónak tekinteni, ha valamilyen alapvető, kirívó igazságtalanságra vagy méltánytalanságra kívánja felhívni a nyilvánosság figyelmét. Afelől nincs kétség, hogy az egyetemfoglaló diákok esetében egy ilyen méltánytalanságról van szó. Oktatók és diákok egyaránt ügyelnek, hogy arányosan válasszák meg a tiltakozási formákat, és csak akkor nyúltak erősebb eszközökhöz, amikor a formális jogi keretek közötti tiltakozásuk eredménytelen maradt. A szervezők ügyelnek arra, hogy harmadik felek érdekeit a lehető legkevésbé sértsék. Az egyetemfoglalók tiltakozása igazolható keretek között marad: célja legitim és eszközválasztásában nem sért érdekeket szükségtelenül és aránytalanul” – mondta a politikai szabadságjogok szakértőjeként a TASZ munkatársa.
Birtokvédelem MTVA módra
Ha egy közintézménynek nem áll érdekében tolerálni a véleménynyilvánításnak ezt a módját, akkor birtokvédelmi eljáráshoz nyúlhat. Mráz Attila szerint ez történt az MTVA-székház esetében, amikor országgyűlési képviselők tiltakoztak a közmédia pártossága ellen, és a vezetés nem hallgatta meg őket. (A hírhamisítási ügye után a közmédia-vezérigazgatóvá lett Papp Dániel az óbudai jegyzőtől kért birtokvédelmi határozatot, ezt a bíróság egy évvel később megsemmisítette. A határozatnak nem kellett érvényt szerezni, a képviselőket biztonsági őrökkel dobatták ki a tétlen rendőrök szeme láttára – a szerk.)
Birtokvédelmi határozat kiadására eddig nem került sor, a szakértő szerint érthető, hiszen egyetemi hallgatók tartózkodnak az egyetemi épületben. Utóbbi funkciórendszere összetett, így a tiltakozás jelentős része ugyan atipikus, de ettől még nem jogszerűtlen. Egy egyetem épülete ugyanis nem pusztán a formális oktatás színhelye, hanem az egyetemi polgárok közösségének sokrétű tevékenységéhez hivatott teret, fórumot biztosítani, a tanulástól az oktatáson és a kutatáson át az egyetemi közéletig. A szakértő szerint kérdés, hogy egy birtokvédelmi eljárás egyáltalán sikerrel járna-e? De erre csak akkor lehetne számítani, ha a fenntartó nem tolerálná tovább a véleménynyilvánításnak ezt a formáját, és a konfrontációt, a nyílt erőt választaná.
„Az egyetemfoglalás esetében kétféle szerepet játszanak az alapvető jogok. A tiltakozás, a közéleti kérdésben való véleménynyilvánítás is alapjog, és a tiltakozás tartalma is alapjogi, alkotmányjogi kérdés, hiszen az újfajta fenntartói struktúra – amelynek az alkotmányosságával szemben is komoly kételyek merülnek föl – az egyetem autonómiáját is érinti. Azonban önmagában az, hogy az egyetemi struktúrán belülről érkező véleményeket következmények nélkül lesöpörhették, azt a gyanút erősíti, hogy az egyetemi autonómia rendkívül súlyos, alkotmányosan is aggályos sérelméről van szó. Az egyetemi autonómia alkotmányos demokráciában nem egy opcionális, a többség által szabadon figyelmen kívül hagyható érték, hanem alkotmányosan védett. Intézményes garancia alapvető jogok, így a tudományos kutatás szabadságának, a tanítás és a tanulás szabadságának, és végső soron a közéleti véleménynyilvánítás, gondolatszabadság érvényre juttatására is. Ez nem egy mellékes szerepe az egyetemeknek, hanem a kutatási és az oktatási tevékenység mellett az egyik fő funkciójuk, ami miatt annyira fontos alkotmányos érték az egyetemi autonómia” – mondta a TASZ szakértője.
A szalmaláng nyomora
A polgári engedetlenség mindig nagy kockázatot jelent. Az elkövető tipikus esetben vállalja a büntetést, amit a tudottan törvénysértő cselekedete miatt kaphat. Ennek a tiltakozási formának a hajtómotorja rendszerint egy komoly erkölcsi ok, amelyet gyakran társadalmi elégedetlenség is alátámaszt, mondja Majtényi László. Szerinte a hazai polgári engedetlenségek történetének momentumai – ahogy Illyés a nemzetkarakterológiáról szólt – eléggé szalmalángjellegűek voltak, hirtelen fellángolások és kialvások jellemezték. De akadtak viszonylag sikeresek is, köztük a gyűlöletkeltő kormányzati plakátok megrongálása, a civilellenes törvény bojkottja és az egyetemfoglalások.
„Egy olyan országban, ahol a demokratikus ellenzék néhány akcióját leszámítva a rendszerváltásig hiányzott ennek a morális tiltakozási eszköznek a kultúrája, ez talán nem is olyan kevés. A kérdés inkább az: miért hunytak ki a polgári ellenállási mozgalmak? Azt kell mondjam, a társadalmi közöny miatt. Számos teória van arra, hogy a magyar társadalom miért látszik ennyire enerváltnak, befelé fordulónak. Sokak szerint nem lesz változás, amíg a magyar középosztály viszonylagos biztonságban és jólétben él, mert addig nem lesznek nagyobb társadalmi megmozdulások. Az is jól ki van számítva, hogy attól a mintegy kétmillió állampolgártól, akikért mindannyian felelősséggel tartozunk, és akik ázsiai nyomorban, egyik napról a másikra élnek, hangos ellenállás szintén nem várható. A polgári engedetlenség a középosztály morális felkészültségének jelzője, és bár sokszor szívmelengető dolgok történtek, a magyar társadalom egészét megrázók nem igazán. Ez másban is megnyilvánult, egyáltalán nem értem például, hogy a romagyilkosságokat miként tudta közönyösen fogadni a társadalmunk.”
Trendforduló lehet
Majtényi László szerint érdemes figyelnünk a belarusz eseményekre. A volt szovjet utódállam 28 éven keresztül csendben volt, ugyanazok a visszaélések, letartóztatások, választási csalások ismétlődtek, mint amit ma látunk, és a társadalom egyik pillanatról a másikra azt mondta: elég! Az egyetemi tanár szerint fontos fejlemény, hogy az Index nem hagyta leszalámizni magát, és az SZFE is bátran kiállt az érdekeiért, miközben a Magyar Rektori Konferencia „a kormány zsebében ücsörög”, és a hallgatói önkormányzatok nagy része is igen erős kormánybefolyás előtt áll. Utóbbit bizonyítja az ELTE HÖK nyájas hangú, de behódolásra ösztönző szolidaritási nyilatkozata.
„Nem lehet tudni, hogy az indexesek lassú halállal fenyegető hatalmi beavatkozásra adott intakt válasza és az SZFE hallgatóinak és oktatóinak hasonlóan bátor magatartása trendforduló-e a magyar társadalomtörténetben, de utólag lehet, hogy azt mondhatjuk majd, igen, ez egy trendforduló volt” – mondta az egyetemi tanár.
