Heti abszurd: Maszkszózat

„Egyelőre nincs B terv arra az esetre, ha a gazdaság a járvány terjedése (értsd: a megbetegedések számossága) miatt magától belassul, esetleg teljesen leáll. De hogy ez ne derüljön rögvest ki, addig is erőt kell mutatni, például azt elbábozni, hogy ha a vírus nem is fél tőlünk, a szomszédok rettennek. Úgyhogy a kabinet 700 milliárdért rendelt is 200 Hiúz harckocsit. És ha a Kárpátok nagymacskái velünk vannak, ki lehet ellenünk?”

Akkor most tetszik kérni 360 ezerért a férj újraélesztését, vagy nem tetszik? – kérdezte immár másodjára az orvos. Hangja karcossága nem az együttérzés hiányát jelezte, pusztán a nyomást a kórházfolyosón végigkígyózó sor okán, meg hát feszengett is egy kicsit.

Az asszony pengeszájjal hallgatott, miközben agya csikorogva határhaszon-elemzést végzett. Az iskolakezdés miatt mínuszba került a családi büdzsé, de ha elhalasztja a beázás reparálását, és kicsit együtt él még a máló tapétával meg a penésszel, illetve kölcsönkér az anyjától, nos, akkor talán élhet még a Kálmán. De mi lesz – zsongott a fejében az istentelen gondolat –, ha a Kálmánnak még egyszer szívinfarktusa lesz, akkor kidobott pénz az egész. Tehetetlenségében a könnye is kicsordult, úgyhogy csak néma igent biccentett: hadd éljen a Kálmán – hát nem ő tehet róla. A szívinfarktusról persze egy kicsit igen, hiszen 12 órás műszakokat vállalt, de arról, hogy nincs rendben a tb-je, tényleg nem. A cég azt mondta, fizeti, a levonás is rajta volt a papíron, most meg tessék, kiderül, hogy az ő embere nincs társadalombiztosítva.

A szituáció persze sarkított, de hát a rovat neve az, hogy Heti abszurd, mi más lenne. És a példa sokkal kevésbé embertelen, mint a helyzet, amit a kormány előállított. Azt eddig is lehetett tudni, hogy akinek nincs érvényes társadalombiztosítási kártyája, annak ezt ott helyben (értsd: kórházban, rendelőben etc.) olvassák a fejére, és dönthet: fizet és gyógyul, vagy nem szurkolja le a pénzt, és távozik. Ez azonban úgynevezett sürgősségi esetekre nem vonatkozott (baleset, heveny rosszullét, egyéb életveszély), most azonban a kabinet úgy döntött: elege van a tb-parazitákból. (Utóbbi kifejezés gyakran olyan embereket takar, akik sokszor önhibájukon kívül – például drámai szegénység vagy tb-csaló munkáltató – nem fizettek járulékot.) Szóval akik hathavi tb-tartozást halmoztak fel, azoknak fizetniük kell az ellátásért.

Különösen morbid intézkedés ez a járvány kapujában (vagy épp sűrűjében), hiszen közismert, a hátrányos helyzetű emberek között, ha kialakul egy gócpont, akkor sokkal intenzívebben kaszál a járvány. Különösen morbid intézkedés ez most, amikor a kormány meghirdette, a gazdaság nem állhat le, tehát a tömegközlekedő, robotoló emberek között sokkal több a potenciális víruszsákmány, mint az első hullámban, amikor lényegében mozdulatlanságba dermedt az ország. Így nehéz másképp érteni Dömötör Csaba államtitkár azon mondatát, miszerint a „második hullám felkészültebben ér minket”, mint úgy, hogy a kormányzat jobban felkészült, miképp tartsa távol az egészségügyi rendszertől a rászorulókat.

Miközben a kabinet is tudja, hogy nagy a baj, és ha szóban ezt Orbán Viktor nem is nyilatkozta ki, de elmímelte. A miniszterelnök ugyanis maszkban üldögélt – egy videokonferencián. Hacsak a tudomány legújabb (és eddig bőszen rejtett) eredményei szerint a koronavírus nem képes digitális jellé alakulni, majd megérkezve a képernyőre, áttörni azt, és egy csodás metamorfózist követően újra vírustestben rohamozni, pontosan a miniszterelnöki száj- vagy orrüregben landolni, nos, ebben az esetben a maszkviselés butuska dolog. Nyilván a kényszer szülte butaság, a kormányfő eddig legény volt a járványgáton, most nem lehet – verbálisan semmiképp – gyáva vírusnyúl, de valahogy világossá kellett tenni, hogy már a könyökpacsizós idők is elmúltak. (Egyébként az igazság kedvéért álljon itt, hogy a maszk a maga nemében mestermű, precízen fed orrot, szájat, mindent – épp csak a miniszterelnöki szem él, és legfeljebb a homlok gondredőinek hullámzásából lehet leolvasni, mire gondolhat Orbán Viktor. Egyszóval a miniszterelnöki orcafedő legalább olyan hatékony – és formájában is hajaz –, mint Hannibal Lecter maszkja.)

És akkor érdemes ideidézni Menczer Tamás külügyi államtitkár szavait (aki a CÖF rendezvényén vezette mindezt elő), miszerint: egy bölcs ember, Orbán Viktornak hívják, azt mondta egyszer, hogy 2022-ig mindennap van egy harc, amit meg kell nyerni, és a nap végén számot kell vetni, hogy a mai napon győztünk vagy vesztettünk. Márpedig a miniszterelnöki arckitakarás azt üzeni, hogy védekezni kell, mindenáron. De azt valószínűleg Orbán Viktor is kiolvasta a járványjelekből, hogy ezt a harcot nem vagy csak nagyon nehezen lehet megnyerni. Hiszen egyelőre nincs B terv arra az esetre, ha a gazdaság a járvány terjedése (értsd: a megbetegedések számossága) miatt magától belassul, esetleg teljesen leáll. De hogy ez ne derüljön rögvest ki, addig is erőt kell mutatni, például azt elbábozni, hogy ha a vírus nem is fél tőlünk, a szomszédok rettennek. Úgyhogy a kabinet 700 milliárdért rendelt is 200 Hiúz harckocsit. És ha a Kárpátok nagymacskái velünk vannak, ki lehet ellenünk?