Tollbamondás

Minden rendszernek – s ez különösen igaz a populizmusra – megvan a maga menazsériája. Nevezhetnénk ezeket az élő kellékeket politikusoknak is, de ez a politikára nézve lenne becsmérlő. Olyan személyekről van szó ugyanis, akiknek saját gondolatuk nincs, vagy ha van is, mélyen eltemetik magukban, s azt visszhangozzák, időnként még radikálisabb formában is, amit „uruk” közvetít.

Aleksandar Vucic szerb elnök számára az egyik ilyen kellék Marko Djuric, a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője, állítólag leendő amerikai nagykövet. A napokban éles támadást intézett két komikus, Ivan Ivanovic és Zoran Kesic ellen, mert – már csak munkájukból fakadóan is – rendre kigúnyolják a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) politikusait. Djuric szerint ellenséges erőket szolgálnak, és gyűlöletet keltenek a társadalomban.

Érdekes, hogy Európának ezen a részén milyen hasonló forgatókönyvvel akarnak leszámolni azokkal, akik nem visszhangozzák gondolkodás nélkül mindazt, amit a kormány állít. Itthon például egész bizarr módon kampány indult a prágai vállalkozó-beruházó, Zdenek Bakala ellen, akit Soros Györggyel hoztak összefügésbe. Aki ilyet állít, annak tényleg halvány fogalma sincs a cseh viszonyokról. Tény, Bakala kapcsolata nem felhőtlen Andrej Babis kormányfővel, de nem azért toborzott igen tekintélyes újságírókat a hetilapjához, a Respekthez, mert Sorost szolgálja: pusztán azt akarta, minél többen vegyék meg a lapot.

Ezekkel a kormánypárti lejáratásokkal egy komoly gond van. Aki azt feltételezi másokról, idegen erőt szolgálnak, annak természetes, hogy ő maga csak tollbamondás után képes megszólalni. Az így gondolkodók számára ugyanis felfoghatatlan, hogy valaki a saját véleményét fogalmazza meg. Persze tudjuk, az önálló vélemény minden diktatórikus rendszerben veszélyes kellék.