Előfizetés

Két napos sztrájkba kezdenek a színművészeti dolgozói

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.30. 13:06

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Nem tudni, pontosan hányan csatlakoznak a munkabeszüntetéshez.
Késő éjszakába nyúló fórumon döntöttek a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dolgozói arról, hogy csütörtöktől két napos sztrájkba lépnek

- ezt Forgács Péter rendező, az SZFE sztrájkbizottságának egyik tagja közölte a HVG-vel. A portál szerint nincsenek pontos számok, hányan csatlakoznak az akcióhoz, ugyanakkor úgy tudják, a dolgozók többsége nem veszi fel a munkát azon a napon, amikor lejár a távozó vezetés felmondási ideje.  A sztrájkkal mindenesetre nem a békés megoldás felé haladnak a dolgok, mivel a frissen kinevezett kancellárt nem engedték be az épületbe az egyetemfoglalók. Mint a Népszava is beszámolt róla, ennek ellenére azt ígérte: mindent megtesz annak érdekében, hogy feladatait a jövőben a lehető legmagasabb szinten elláthassa. Szarka Gábor egyébként gépesített lövész tisztként végzett a katonai főiskolán, majd biztonságpolitikai és jogi diplomát is szerzett.

A XIX. századi utazók és fényképeik

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.09.30. 12:30

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Volt idő, amikor természetes volt, hogy nincsenek turisták. Igaz, lehettünk utazók, felfedezők.
A jelenlegi korlátozások idején különösen szívesen nézegetjük a korábbi utazásokon készített felvételeket, és vágyódással gondolunk helyszíneikre. Természetesnek tűnik, hogy akár több száz képet őrizhetünk a telefonunkon, holott volt idő, amikor a fényképező apparátus egy méretes táskában sem fért volna el. A technika fejlődése határtalan lehetőségeket kínál, ám izgalmas belegondolni, ez nem mindig volt így. Erre nyújt lehetőséget a Mai Manó Házban látható két tárlat, amely XIX. századi utazásokon készült képekből válogat. 
A múzeum földszinti kiállítóterében az Egyiptom Flaubert idejében című kiállítás 1839 és 1860 közt készült fotográfiákat mutat be, kiemelve Európa korabeli Egyiptom-lázát, amely a korai utazók fényképeiről is visszaköszön. A tárlaton Félix Teynard, Louis De Clercq és Francis Frith felvételei mellett láthatók Maxime Du Camp fotói is, aki barátja, a francia író, Gustave Flaubert társaságában tett hosszabb utazást Görögországban, Egyiptomban és a Közel-Keleten. A képek apró, finom részleteket kínálnak az egyiptomi kulturális örökségből, miközben a fotográfia pillanatnyi technológiai fejlettségéről is számot adnak.
Az emeleti térben hasonlóan lebilincselők Rosti Pál munkái is: az arisztokrata fiatalember az 1850-es években indult felfedező útra, hogy bővítse földrajzi ismereteit, erre Alexander von Humboldt is inspirálta. Járt Kubában, Venezuelában és Mexikóban, úti leírásai, felvételei több albumban jelentek meg, amelyekből a német természettudósnak is ajándékozott. Hazaérkezését követően sokáig dolgozott Úti emlékezetek Amerikából című átfogó kötetén, amelynek lapjait 2019-ben Humboldt születésének évfordulója alkalmából Kölnben is bemutatták. A kiállítás ízelítőt ad az utazó feljegyzéseiből. Noha a felvételek a képkészítés szempontjából itt is inkább korlenyomatok, vonzó atmoszférájuk feledtetik a nézővel, mely korban is jár. Akár az egyiptomi képeknél: talán csak a háborítatlan táj és a turisták hadától mentes utcák emlékeztetnek erre. Hasonlót biztosan nem találni az okostelefonjainkon.
Infó: Egyiptom Flaubert idejében / Korai utazók fényképei, 1839-1860 Rosti Pál: Úti emlékezetek Amerikából Mai Manó Ház Nyitva: október 4-ig.

Színes mesék mindenkinek

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.09.30. 09:30

A szexuális és társadalmi kisebbségekről (is) szóló mesekönyv fontos beszédtéma lett az elmúlt napokban.
A Meseország mindenkié című kötet nagy port kavart a magyar könyvpiacon: a kiadványban ismert és pályakezdő alkotók tizenhét klasszikus mesét gondoltak újra, a főszereplők között sokféle kisebbséghez tartozó karakter mellett találhatunk meleg és transz hősöket is. A mesekönyv megjelenését nagy érdeklődés fogadta, azonban voltak, akik ellenezték az új történeteket, valamint petíció is indult azért, hogy a könyvesboltok vegyék le a kínálatukból a könyvet. Hétfőn ráadásul Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom képviselője egy videóban titulálta károsnak a kötetet, majd egy iratmegsemmisítővel darálta be azt. A performanszot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése egy közleményben ítélte el, hangsúlyozva: a politikai célú könyvrombolás Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik. – Sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek a családjában gyűlöletet vált ki a mesekönyv – mondja Nagy Boldizsár szerkesztő, akit a kötetet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület kért fel arra, hogy gondozza a kiválasztott tizenhét mesét. A szakember szerint ugyanis éppen olyan mesekönyvet akartak létrehozni, mely a társadalmi elfogadásra ösztönöz, és amelyben olyan kisebbségekhez tartozó hősökkel is találkozhat az olvasó, akikkel korábbi olvasmányélményeiben valószínűleg nem. – A népszerű, leggyakrabban használt mesék közül számos történet szól a sokszínűségről, az elfogadásról, de csak ritkán jelennek meg bennük hősként olyan szereplők, akik egy-egy konkrét marginalizált csoporthoz tartoznak – mondja Nagy Boldizsár, aki szerint azért fontosak az aktuális jelenségekről szóló történetek, mivel rávezetik az olvasót, hogy a kisebbségi léttel kapcsolatos nehézségek valójában nem a legnagyobb „sárkányok” az ember életében, és mindenkinek ugyanolyan helye van a világban.
A kiadó ezért is igyekezett olyan meséket válogatni, melyek szereplői noha különböznek a klasszikus társaiktól, kalandjaik során hasonló utakat járnak be, mint az utóbbiak. A könyvben így előkerül a roma identitás kérdése Hamupipőke vagy Pöttöm Panna átalakított meséjében, vagy a fogyatékossággal élők helyzete egy háromfülű nyúl történetén keresztül. – A szerzők továbbá szerencsésen kikerülték a sztereotípiákat, és arra törekedtek, hogy a karaktereiket ne csak egy-egy tulajdonság határozza meg – mondja a szerkesztő, kiemelve azt is: a történetek kétharmadában nincs szó a szexuális orientációról, a hangsúly arra esik, hogy sokféle identitással létezhet az ember, és élhet boldog, teljes életet. Az átírások és újraértelmezések ezenfelül nem ritkák a mesék történetében. Nagy Boldizsár szerint a világirodalomban bevett szokás átírni a meséket, és azokhoz a szociokulturális jelenségekhez igazítani őket, melyek a közbeszédben aktuálisak. A népmesekutatás továbbá már bizonyította, hogy a klasszikus mesék sem rögzültek, sőt minden egyes történelmi korszaknak megvannak a maga átiratai, miközben az egyes nemzetek irodalmában – mint például a skandináv vagy az amerikai gyerekirodalomban – teljesen szokványos, ha némely hősöknek más a nemi identitása és a szexuális irányultsága. – Mi egyébként nem akarjuk senkire sem ráerőltetni a történeteket – mondja a szerkesztő, aki inkább alternatívának szánja a kötetet, éppen ezért készült a Meseország mindenkié könyvhöz egy foglalkozásterv is, mely fogódzókat nyújt a pedagógusoknak, hogy tudják, melyik korosztálynak milyen meséket ajánljanak. A jelen könyvre pedig, úgy tűnik, igencsak nagy a kereslet: az első kiadást már elfogyott, a kiadó pedig alig bír az előrendelésekkel. Az új nézőpontokat és társadalmi jelenségeket megjelenítő könyvek amúgy egy ideje már jelen vannak a magyar könyvpiacon: az Esti mesék lázadó lányoknak című feminista témájú könyv például száz különleges nő történetét meséli el, míg a Bolondos hercegnőkben egy transznemű királynő is feltűnik és egy olyan herceg, akinek még képlékeny a nemi identitása.

Névjegy

Nagy Boldizsár 1983-ban született Szolnokon. Szerkesztő, kritikus, műfordító, az ELTE BTK esztétika-kultúratudomány szakán végzett.