Reménysugár

Így győzetnek le végül a legyőzhetetlenek. Ezzel fejezi be szavait Manuel Delia máltai újságíró, Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának következményeit elemezve. Az oknyomozó bloggert éppen három éve, 2017. október 16-án robbantották fel autójában, mint a maffiafilmekben. Csakhogy az maga volt a kegyetlen valóság. Azóta mások léptek az elhallgattatott örökébe, köztük az idézett szerző, és újabb leleplezéseket ígérnek az évfordulóra.

A gyilkosok, felbujtóik és cinkosaik úgy gondolták, bármit megtehetnek büntetlenül. Röviddel a merénylet előtt fölényes választási győzelmet aratott a populista kormánypárt, szavazóit nem zavarta a botránysorozat, amit a magányos riporter tárt fel. Mindent átszőtt a korrupció, a nép beletörődött a hatalmasok pofátlan kapzsiságába. „A Málta lelkéért vívott csata elveszett”, írja Delia.

Azután sokáig úgy tűnt, az immár véres mocskot is a szőnyeg alá söpörhetik. Elég, ha nem minden fillért lopnak el, ha az uniós pénzekből néha csurran-cseppen a bázisnak, amit „gazdasági csoda” néven lehet ünnepelni. A jobb sorsra érdemes szigetország zuhant a Transparency International listáján, az EU-ban már csak olyan hírhedten korrupt helyeket előz meg, mint Magyarország.

A semmiből jött a fordulat. Novemberben kiderült, az állammal seftelő, politikusokkal haverkodó, milliomos kaszinókirály rendelhette meg a leszámolást. Borult a dominó, sorra buktak a romlott rendszer haszonélvezői. Gátlástalan, magabiztos fickók: miniszterek, kabinetfőnök, rendőrkapitány, főügyész. Muscat ex-miniszterelnöknek a napokban képviselői mandátumáról is le kellett mondania, és örülhet, ha megússza ennyivel.

Ki hitte volna mindezt tavaly ilyenkor, a második évfordulón? Legföljebb pár menthetetlen optimista. És tessék, jelenleg már tizenegy bűzlő ügyben nyomoznak, erőműépítéstől kórházprivatizáción át útlevélpanamákig. Hiába képzelte magát legyőzhetetlennek néhány gazember, semmi sem tart örökké. Ez pedig halvány és távoli – légvonalban 1343 kilométer –, de mégiscsak reménysugár.