Aki tudja

Két hír a tegnapi sajtóból: Orbán Viktor beoltatta magát influenza ellen, a kormány pedig lefoglalta a Sanofi magyarországi influenzaoltóanyag-készletét; a legjobb minőséget, ami idehaza hozzáférhető. Azt persze nem tudjuk meg, hogy Orbán az ingyenes (és amúgy szintén szűkös) magyarból kapott-e, vagy az elrekvirált franciából, de nem kockáztatna sokat, aki arra fogadna, hogy a jobból.

Hogy miért? Túlságosan kézenfekvő válasz lenne, hogy azért, mert az elmúlt tíz év arról szólt, hogy – szerintük – nekik mindenből a jobb jár. Valami egyetemesebb is előbukkan itt: hogy az ország, amelyben élünk, és az állam, amely ennek az élésnek az intézményi kereteit adja, milyenné vált a kezükben. A hatalom egyfelől hisz az államban – másban sem hisz, már persze a profitot leszámítva –, és szinte kényszeresen államosít, mindig a közjó nevében, de leginkább a saját politikai (meg néhány magánember magán-) érdekeit szolgálva. Másfelől viszont nem hisz benne, és ott magánosít, ahol csak tud – pontosabban: ahol szakmai autonómiák megtöréséről, kormányhű egzisztenciák megteremtéséről, közjavak zsebre vágásáról lehet szó. (Gondoljunk csak az egykori állami földekre: az erősnek mondott orbáni állam ma földvagyon tekintetében földönfutóbb, mint talán bármikor a történelmünk során.)

Ilyen paradox szerzet ez a fideszes etatizmus, és ebben az „eszmerendszerben” kellene jóhiszeműen elhelyezni azt a tényt, hogy a koronavírus-járvány közepette csak annak fog jutni az őszi-téli túlélési esélyeket nagyban megnövelő szupervakcinából, akinek a kormány szerint jutnia kell. Gondolhatjuk akár, hogy az állam jót akar, és azok kapják majd, akik a legjobban rászorulnak. De eszünkbe juthat az is, hogy hirtelen egyetlen példát sem tudnánk mondani a mögöttünk hagyott évtizedből, amikor egy szűk közjószág elosztásánál tényleg a bibliai, gazdasági vagy akár orvosi értelemben vett rászorultság döntött.

„Csak bátran! Aki tudja, oltassa be magát influenza ellen!” – mondja a kormányfő az oltáskalandot megörökítő videóban.

Igen: aki tudja.