Szokása szerint „biztonságosan” távoli és elemelkedett, jelen esetben kínai környezetvédelmi kérdések – amúgy viszonylag tárgyszerű – taglalásával kezdte hétfőn Áder János köztársasági elnök a hét végén beharangozott, Kék bolygó elnevezésű podcastjét. A köztársasági elnök ígérete szerint az új csatornán kéthetente boncolgatná vendégeivel a tágabb éghajlatvédelmi kérdéseket.
Első beszélgetőtársával, Bartus Gábor közgazdász-környezetgazdásszal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatójával, a parlament mellett működő Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkárával az Orbán-kormány – szakmailag amúgy élesen vitatható – klímapolitikájára még csak érintőlegesen se tértek ki. Igaz, leginkább Bartus Gábor szavaiból azért akár némi óvatos, áttételes noszogatást is ki lehetett hallani.
Az instant rövidségű, félórás adás felütésében Áder János felhívta a figyelmet: az ENSZ szeptember végi, virtuális ülésszakán Hszi Csin-ping kínai elnök bejelentette, hogy országa 2060-ra „klímasemlegessé” válik, vagyis akkorra lényegében megszüntetik szén-dioxid-kibocsátásukat. Ennek horderejét jellemzi, hogy a világ légszennyezésének negyede Kínából származik. Ehhez képest 2030-ig még saját bevallásuk szerint is tovább emelik a kibocsátást, amiként azt az elmúlt két év is tanúsította. (A zöld elkötelezettségét gyakorta „adatokkal” bizonyítani igyekvő köztársasági elnök ilyenkor vékony jégen jár: két éve összekeverte Kína éves légszennyezését annak változásával. Nemrég pedig úgy talált fogalmazni, hogy a kormány bezárja a Mátrai Erőművet, miközben azt – jelen állás szerint – átalakítják.)
A köztársasági elnök által hivatkozott felmérések szerint a kínai termelés okozta környezeti károk elhárítása drágább az ország – amúgy jelentős – GDP-növekedésénél. Ráadásul a víz- és energiaigények növekedése rendre a többszörösen meghaladja gazdaság bővülési ütemét. A Stanfordi Egyetem általa hivatkozott kimutatása szerint az átállás a kínai GDP 40 százalékát igényli. Így derűlátó várakozással tekint arra, hogy a kínai kormány teljesíti-e vállalásait. Üdvözölte, hogy már ma Kína gyártja a világon a napelemek 70 százalékát, a szélkerekek felét és a Lítium-ionos akkumulátorok 77 százalékát.
Bartus Gábor szerint ez kevéssé döntő szempont, hisz „mindent Kína gyárt”. Inkább az a kérdés, hogy e termékeket mennyire használják fel saját maguk. Arra is felhívta a figyelmet, hogy 2060-ig elosztva durván a GDP évi 1 százalékára rúgó költség adódik. Ennyi pedig fontos célok érdekében bármely költségvetésből lekanyarítható. Már csak azért is – érvelt a szakember –, mert a megújulós berendezések ára még a korábbi jóslatoknál is nagyobb mértékben esik. Ráadásul a szemléletváltás is gyökeres fogyasztáscsökkenést hozhat. Példája szerint ésszerű autómegosztással az utazási igény a jelenlegi gépkocsiállomány tíz százalékával is megoldható. Felhívta a figyelmet, hogy míg korábban csak a nagyon gazdag államok váltak környezettudatossá, addig ma már egy „alacsonyan vagy közepesen fejlett ország” is meg tud hozni ilyen döntést. Itt került elő Magyarország viszonyítási pontként, hisz a rohamléptekkel fejlődő Kína bármennyire is immár a világ vezető hatalmai közé tartozik, az egy főre eső GDP-jük még mindig csak a fele a magyarnak. Ha a kínaiak ténylegesen elkezdik megvalósítani terveiket, példaként szolgálhatnak „nagyon sok hasonló fejlettségi szinten lévő országnak, amelyeknek így nem nem kell évszázadokkal ezelőtti mintákat követő fejlődési pályát bejárniuk” – fogalmazott Bartos Gábor. Az életminőség és a természet megóvásának összeegyeztetése ma nem műszaki vagy gazdasági, hanem társadalomlélektani akadályokba ütközik. Voltaképp tehát csak a nemzeti közösségek elhatározásától függ, megmenekül-e a világ – tette hozzá.
Áder János derűlátást sugalló megjegyzései kapcsán ugyanakkor megjegyezte: sok bejelentést hallott már, amit semmiféle konkrét intézkedés vagy megvalósulás nem követett.
A beszélgetőtársak elemezték a kínai döntés lehetséges tovagyűrűző, áttételes kedvező hatásait. Abban is egyet értettek, hogy a Covid-járvány szomorú tapasztalatai közül akad olyan, ami környezetvédelmi szempontból hasznunkra fordítható.
Áder János záró gondolatai szerint, ha a kínai ígéretek megvalósulnak – és miért ne legyünk optimisták –, abból „mi” is tanulhatunk.