Előfizetés

Izomból tolja el magától a színművészeti ügyét Palkovics

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.29. 19:09

Fotó: Béres Márton / Népszava
Nem ül le a tüntetőkkel tárgyalni, akik amúgy beszéljenek meg mindent a rájuk erőszakolt kuratóriummal.
Terjedelmes interjút adott a Mandiner hetilapnak az innovációs és technológiai miniszter. Palkovics László - akinek portfóliójába a felsőoktatásai ügyek is tartoznak - változatlanul úgy tesz, mint ha a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) kialakult konfliktushoz a kormánynak semmi köze nem lenne, kvázi, az egy tőlük független szakmai vita lenne. A beszélgetésben azt hangoztatja, hogy "a belső vitát a művészeti ágak nagy tekintélyű szakembereinek egymással kell megoldaniuk. A törvényi felhatalmazás alapján a kuratórium dönthet arról, hogy mi a helyes megoldás." (A jelek szerint akár az is, hogy lekapcsolják az internetet vagy cserélik le önkényesen a zárakat - a szerk.) A miniszter állítása szerint a kormány szándéka változatlanul az, hogy az egyetem szabadabban, az államtól függetlenül működjön, és a színművészetis fiatalok szakmai esélyei, lehetőségei jelentősen javuljanak. 
"Furcsa, amikor az SZFE hallgatói és az ott tanítók a felsőoktatásért felelős minisztert követelik tárgyalópartnernek. Mintha állami fenntartásban szeretnének maradni, nem kérnének a szabadságból. Pedig 2014-ben az SZFE puccsolta meg a kormány által kijelölt kancellárt azzal a felkiáltással, hogy az állam ne rakjon gyeplőt a nyakára, és hagyja működni az intézményt."

Palkovics László szerint a történet valójában nem az egyetemi autonómiáról szól, hanem az oktatók egy ideológiai háborút vívnak, amihez felhasználják a diákokat. "Épületfoglalás helyett a hallgatók számára minden bizonnyal hasznosabb lenne, ha normális, nyugodt keretek között tanulnának." Megvédte az egyetem élére oktrojált kuratórium összetételét is. Mint mondta, Világi Oszkár Magyarország egyik legkomolyabb üzletembere, Szlovákiában és itthon is megjelenik a művészvilágban mecénásként. Bacsa György személyében egy jogászember is bekerült, ami szintén előnyös lesz az egyetemnek.
"A kettős mérce számunkra elfogadhatatlan, a jogszabályokat minden egyetemnek egyformán be kell tartania”

A teljes beszélgetés - amelyben a CEU ügyéről is szó esik - itt olvasható el. 

Már a bíróság előtt van a sztrájkoló színművészetisek fellebbezése

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.29. 18:32

Fotó: Béres Márton / Népszava
Reménykednek a kedvező ítéletben és bíznak a pártatlan ítélkezésben.
Mint ahogy a Népszava is beszámolt az egyetemet fenntartó új kuratórium közlésére hivatkozva,  elsőfokon jogszerűtlennek ítélte meg a Színház-és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dolgozóinak sztrájkját a Fővárosi Törvényszék. A munkabeszüntetésben résztvevők azonban nem adják fel és fellebbeztek a döntés ellen, amely így másodfokon folytatódik. Mint Facebook-bejegyzésükben írják, 
"a sztrájkbizottság követelései mindegyikét továbbra is fenntartja, s a másodfokú eljárás keretében is bízik a Fővárosi Törvényszék mindenfajta befolyástól független bíráskodásában."

Egyúttal emlékeztettek, a sztrájkbizottság nyolcpontos sztrájkkövetelést fogalmazott meg a munkáltatóval szemben, valamint egy kilencedik pontban Magyarország Kormányához fordult a modellváltás teljes visszafordítása, az Egyetem alapítványi fenntartásának megszüntetése érdekében.

Pigmentek erdejében

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.10.29. 11:30

Fotó: Béres Márton / Népszava
Cseke Szilárd festőművész a legújabb képeivel szürreális és sosemvolt erdőkbe invitál.
Az erdő mint motívum jó alibi a festészetre – vallja Cseke Szilárd festőművész, aki legújabb, Csend-20 című kiállításával szintén az erdők világába kalauzol, és aki maga is szeret erdőbe járni. – Gyakran nézek ki a műtermem ablakából, hogy lássam a szemközti fákat – mondja a művész, aki azért is vásárolt telket Budaörsön, hogy közel legyen a természethez. Csekét az erdő, mint téma, amúgy már egyetemista kora óta foglalkoztatja, a mestere, Konkoly Gyula pedig arra tanította, hogy még a természeti témákat is érdemes az absztrakció felől megközelíteni. Cseke szerint egy absztrakt kép ugyanis nem akar a befogadóra semmi konkrétat ráerőltetni, hanem hagyja, hogy a néző szabadon, a saját élményei és fantáziája alapján értelmezze azt. – Egy absztrakt képen mindig van valami nyitottság – vallja Cseke, elvégre az ő alkotásain sem konkrétan felismerhető erdők jelennek meg – mint mondjuk a Normafa egy részlete –, hanem egy képzeletbeli rengeteg, vagy ahogy a művész fogalmaz, „maga az erdő lelke”. Az absztrakt ábrázolás Cseke szerint továbbá azért is valósághű, hiszen az erdőben járva mi sem vagyunk képesek befogadni a teljes látványt. A művész szerint az erdő éppen ezért hálás téma, hiszen az alkotó örömmel és játékos kedvvel kenheti össze a vásznat, a végeredmény pedig nemcsak természetesnek hat majd, de a műveknek is „nagyobb lesz az aurája”, azaz a képzeletünk a kép határain túlnyúlva tovább rajzolja azokat, másrészt a vásznon a rétegek egymásba csúsztatása és keveredése képes visszaidézni az erdőnek a különös atmoszféráját. A Csend-20 című kiállítás hatását persze tovább növeli, hogy Cseke ezúttal a természetes színek helyett harsányabbakat használt fel, melyek bár az előző munkáin is feltűntek, azokkal a művész korábban csak kísérletezett. – A képeimbe a színek által fokozatosan lép be a néző – magyarázza az alkotó, akinek a festményeit nézve először magát az erdőt látjuk a vékonyabb és vastagabb fáival, közelebb hajolva viszont már egy festékpacákból álló absztrakt világba jutunk, melynek a fluorzöld, neonsárga és magenta színei ténylegesen is egy másik dimenzióba juttatják a nézőt, aki nem tehet mást, minthogy bevonódik ebbe a szürreális vagy mesebeli világba. A művész szerint persze a jelen tárlat az erdő témájával a koronavírusra is reflektál, elvégre a covid megjelenése óta az emberek jobban kerülik a társas kapcsolatokat, helyettük inkább a magukba zárkózást és a természethez fordulást választják. – Az idei év amúgy is az elvonulásról és egy meditatív állapotról szól, ezért is lett a kiállításom neve Csend-20 – mondja a művész, aki szerint a képek erős színei ezt az intenzív állapotot jelenítik meg. Cseke alkotói hozzáállása persze nem új keletű, a tájképfestők közül sokan a realisztikus ábrázolás helyett egy érzékfeletti, olykor szürreális megoldást választanak. Hasonlóval találkozhatunk például Mednyánszky László ködbe vesző erdőképein is, melyeket a múlt századfordulón alkotó mester a Magas-Tátrában vagy a Kárpátalján festett. A 2008-as Tájreneszánsz című kiállításon amúgy Cseke egyik tájképét pont Mednyánszky mellé helyezték, ami a művész számára nagy megtiszteltetés volt, másrészt ekkor vált számára is egyértelművé, hogy az elmúlt másfél száz év alatt mennyire megváltozott a tájképfestészet. Egy másik alkalommal pedig Cseke a magyar tájképfestészet másik századfordulós mesterével, Ferenczy Károllyal került közeli kapcsolatba, mikor is saját stílusában megfestette a művész Dombtetőn című képét. És bár Csekére kétségkívül nagy hatással vannak a régi mesterek, a művész szerint a kortárs festészetben egyre nagyobb szerepet kap a véletlenszerűség, melyet az utóbbi időben már a nagyközönség is kezd elfogadni. – A véletlennel kapcsolatban nincsenek elvárásaink, azt sosem lehet megunni – vallja a művész, aki ettől függetlenül elismeri, hogy a huszonegyedik században már minden stílusnak megvan a maga létjogosultsága. – Az izmusok ideje lejárt. A kérdés inkább az, hogy a kép megszólít-e, vagy sem.      Infó  Cseke Szilárd: Csend-20 Hegyvidék Galéria (12. kerület, Királyhágó tér 10.) Megtekinthető: november 5-ig.

Névjegy

Cseke Szilárd 1967-ben született Pápán. Munkácsy-díjas képzőművész. A 2015-ben az 56. Velencei Biennálén ő képviselte Magyarországot.