A pletyka is segíthet elkerülni a beszűkülést

Bár az időskori leépülés természetes folyamat, érdemes tudatosan megőrizni a társas kapcsolatokat, mert a fizikai állapotot is javíthatják.

Az időskor számtalan változással, sokszor akár drámaként megélt krízissel is járhat. Érdekesség, hogy felerősödhetnek a személyiségvonások; aki kedves volt, az évek múlásával még többet igyekszik adni, de a mogorvaság is fokozódhat. Előfordulhat azonban az is, hogy a korábbiakhoz képest ellentétes reakciók jelennek meg.

Nem csak ebben az időszakban van annak nagy jelentősége, hogyan gondolkodunk önmagunkról, mennyire tartjuk értékesnek magunkat, miként vélekedünk másokról és a számunkra fontos emberekről, milyen „potenciált” látunk a kapcsolatainkban. Ha pedig megváltozik az addig megszokott, a mindennapi kapcsolatokban és a társadalomban betöltött szerep, fontos, hogy úgy tud-e valaki jelen lenni a család vagy baráti társaság rendszerében, ahogy szeretne. A pénzkereső szerepet felváltja-e például a nagyszülői, előtérbe tud-e kerülni az unokázás. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy változást a korosodó el tudjon fogadni, jó, ha meg tudja találni önmagát az új helyzetekben is – mondta Palásti Flóra, a Budai Egészségközpont pszichológusa a Népszavának.

Ebben számít az is, hogy hány évesnek érzi magát, az életkorára jellemző tevékenységeket végez-e. Aki például aerobikozni jár, nagy valószínűséggel nem ugyanannyinak tartja magát, mint aki kiül a kertbe gondolkozni. Vannak, akik úgy érzik, örök fiatalok, mások „bevállalják” és alkalmazkodnak a korukhoz, de olyanok is akadnak, akiknek nehezebb elfogadni az őket ért veszteségeket, nem tudják jól érezni magukat a bőrükben és az életükben.

A pletyka segít

Az élet- és társastér beszűkülésének folyamatát nehéz megélni, akár depresszió is kialakulhat. Természetes folyamat, hogy ebben az életszakaszban a társas kapcsolatok csökkennek, egyrészt az ismerősök, barátok halála, másrészt a viszonyok lazulása miatt. Meg is változnak a kapcsolatok: a közeliek, bár megmaradnak, kicsit eltávolodnak, a távoli ismerősök viszont már nem nagyon térnek vissza, azaz beszűkül a szociális háló. Ennek az is az oka, hogy általában nincs energia a kapcsolatok ápolására, és igény sem az újak kialakítására. Sokan érzik úgy, nem kíváncsiak másokra, mert „mindenki csak panaszkodik” vagy „hülyeségeket” beszél. Pedig a szakember szerint fontos lenne a társas kapcsolatok fenntartása. Már az, ha egy idős ember nem egyedül megy a piacra vagy horgászni, objektíven mérhető egészségjavulást is eredményez, ha ez fizikai aktivitással, például sétálással jár együtt, a hatás fokozódik. Az ugyanis, ha jól érzi magát, kikapcsolódik, csökkenti a beszűkülés hatásait. Tovább javítja a helyzetet, ha képes valakit közel is engedni magához. Fontos ugyanis, hogy legyen kivel megosztani és kicserélni a tapasztalatokat. Nem véletlen, hogy

Az aktivitás megőrzése mellett tehát fontos az is, hogy tudatosan úgy „intézzék” az idősek, maradjanak körülöttük emberek – hangsúlyozta Palásti Flóra.

Érdemes olyan lehetőségeket keresni, amelyek a szabadidő társas eltöltését segítik, különböző szervezetek, csoportok, nappali elfoglaltságokat nyújtó intézmények kínálnak kortársakkal élvezhető programokat. Fontos, hogy a család is erősítse a „mamában, papában”, hogy járjon közösségbe: menjen templomba vagy a parkba a szomszédasszonyokkal. A gyerekek, unokák nem tudnak mindig ott lenni, és ez nem is cél, de az igen, hogy segítsenek olyan helyeket, feladatokat és célokat találni, amelyek megelőzik az elmagányosodást. Az is fontos, hogy a családi találkozásoknak kiszámítható rendszere legyen, tudja a nagyszülő, mikor láthatja a szeretteit – hangsúlyozta a szakember.

A társas kapcsolatok objektív hatása akkor jelentkezik, ha gondoskodást, érzelmi támogatottságot, törődést tapasztalunk, lelkileg és fizikailag is biztonságban érezzük magunkat. Ez megnyugtat, ellenkező esetben viszont a magányérzet állandó stresszhelyzetet okozhat. A pozitív kapcsolatok, kapcsolódási pontok a nyitottság megőrzésében is segítenek, a beszűkülés, a tudatos tágítás hiánya egyedüllét érzéséhez, magányhoz, depressziós tünetek kialakulásához vezethet. Ez azért is veszélyes, mert a jelenleg idősödő generáció a depressziót, de a szorongást és a magányosságot is gyengeségnek vagy akár betegségnek élheti meg, nem pedig természetes folyamatnak. Ha valaki nem ismeri be, hogy nem érzi jól magát egy helyzetben, nem is tud változtatni – figyelmeztetett a pszichológus.