– Egy rókafarkú fűrész, egy bicikli és egy figyelő – mutatja, milyen felszereléssel és módszerrel dolgozik kint az erdőn a téli tüzelőt gyűjtő József. A Somogy megyei Kőkúton élő férfi sok más helybélihez hasonlóan két-három naponta, szürkületkor indul ki az erdőbe, ahol kidőlt vastagabb fákat keres és darabol kerékpár-kompatibilissé. – Ha ilyet nem találok, akkor keresek valami nem nemes fát, általában ecetet, s arról vágok le egy nagyobb ágat, vagy, ha kicsi még a fa, akkor kidöntöm.
A "figyelő" József társát jelenti, aki azt kémleli, van-e a közelben erdész. Ugyanis a kőkúti férfi illegálisan szedi a tüzelőt, mert családja olyan szegény, hogy még azt a pénzt sem tudják előteremteni, mint amennyiért az erdészeti kitermelés során hátramaradt, földön fekvő faanyag legálisan megvásárolható.
– Az éves fakitermelési tervünkben szereplő tűzifa mennyisége két részből áll, a termeltből, illetve a fakitermelések után visszamaradt faanyag lakossági fagyűjtéséből – magyarázza Bunevácz Győző, a szántódi erdészet ágazatvezetője. – Utóbbinál egy favágó brigád kidönti a fákat, a lakosság pedig jelentkezhet, hogy szeretné összegyűjteni és elvinni. Ilyenkor engedéllyel bejöhetnek az erdőbe, s a földön fekvő faanyagot összegyűjthetik.
Nem kis mennyiségről van szó: a szántódi erdészet 14,8 ezer hektáros területén az idén 12-13 ezer, csak Törökkoppány környékén 1,8 ezer köbméter tüzelőt gyűjtöttek össze.
- A környékről rengetegen élnek a lehetőséggel – jegyzi meg Erdman Imre a megyei állami erdészet, a
Sefag szántódi erdészetének kerületvezetője. – Egy család egy év alatt 20 köbmétert gyűjthet, de átlagosan öt köbmétert visznek el, ami azt jelenti, hogy a törökkoppányi erdészkerület 2-300 famíliának, vagyis akár ezer embernek ad olcsóbb tüzelőt, a szántódi erdészet pedig úgy ötezer háztartásnak, vagyis több tízezer embernek. – A normál tüzelő köbmétere 23-26 ezer forint, fafajtától függően – mondja Bunevácz Győző –, a fagyűjtésnél viszont ennek csak a 20-40 százalékát, 5080-10200 forintot kell fizetni ugyanezért a mennyiségért. Sokan tudnak róla, de hirdetjük is, mert mindenki jól jár.
A lakossági fagyűjtés nagyjából úgy működik, mint a gyümölcsösök „szedd magad” akciói: az erdészet a normál tüzelőárhoz képest jelentős engedményt ad, cserében viszont hatalmas segítség, hogy nem kell plusz munkaerőt foglalkoztatnia a területek megtisztításáért.
A családok – gyakran az egész nagycsalád, vagyis akár 20-25 ember – jellemzően hétvégenként dolgoznak. Régi Uazokkal, esetleg maguk barkácsolta szállítójárművekkel araszolnak az erdei utakon. A területüket a kerületvezető erdész jelöli ki, s két hónapjuk van, hogy megtisztítsák az erdőrészüket.
– Nagyjából harminc kilométeres sugarú körből jönnek, sokan még Tolnából is – állítja Erdman Imre. – Persze nem az idei télre gyűjtenek, hanem mindig a következő esztendőre, hiszen ki kell száradnia a fának, különben óriási az energiaveszteség.
Gájer Attila is már a jövő évre gyűjt, igaz, amilyen kemény telet ígérnek a meteorológusok az idénre, elképzelhető, hogy a fűtési szezon végén hozzá kell nyúlnia a hétvégenként szorgos munkával összeszedett fához. Anyjával rendre egy Uazzal vergődik át a sáros erdei úton a megyehatáron túli Szakcsról, a strapabíró szovjet kisteherrel az erdőszélre hordják a fát, ahol – amikor végre összegyűlik a tervezett 12 köbméternyi tűzifának való –, nagy teherautóra pakolják.
– Imádjuk az erdőt, rengeteget szoktunk kirándulni, így könnyebben éljük meg a munkát is – magyarázza. – Szombatonként, néha vasárnap is jövünk, bő egy hónap alatt tisztítjuk meg a kijelölt területünket.
– A 12 köbméter elég egy télre – mondja anyja, Rózsa. – Semmivel sem rosszabb minőség a gyűjtött fa, mint amikor megveszi az ember a tüzelőt az erdészettől, viszont így, hogy magunk szedjük össze, jóval olcsóbb. Nagyjából 300 ezer forint lenne nekünk a normál tűzifa, így viszont kevesebb, mint százezerből megússzuk.
Akadnak viszont, akik még ennek az összegnek a töredékét sem tudják előteremteni. A halmozottan hátrányos helyzetű belső-somogyi falvakban élők a települések közötti hatalmas erdőségekben az ingyenes tűzifát látják.
– Ha minden helyiséget ki akarok fűteni, akkor kellene vagy tíz köbméter fa – állítja a szintén kőkúti Ferenc. – Ami még a rosszabb minőségű tűzifából is több, mint 200 ezer forint a tüzépen. A havi bevételünk viszont 124 ezer forint, van négy gyerek, azaz örülök, ha normálisan fel tudom őket öltöztetni, s enni kapnak. Kapunk az önkormányzattól szociális tűzifát, az elég másfél hónapra, a többit pedig adja az erdő. Egyszerre sohasem hozok sokat, hiszen nem mindegy, hogy egy utánfutónyi fával kapnak el, vagy csak egy vastag ággal. Csak a földről szedem össze, ami másnak úgysem kellene. Persze van rizikója: ha lebukom, akkor ez lopásnak számít. Az elmúlt években kétszer kaptak el, ha így nézem, megéri, hiszen befizettem hatvanezret, de így is spóroltam három év alatt félmilliót. És a gyerekek sem fagytak meg…
