Kevés hasznosabb dolog történhetett volna Magyarországon az egyenlőség, a demokrácia és a nyilvánosság ügyével, mint a drogpartival kombinált homoszexuális orgián lazító, Fidesz-törzstag Szájer József lebukásának és az ereszcsatornán történő menekülésének esete.
Azzal, hogy az ügy kipattan, egy illúzió biztosan véget ért.
Nem az, hogy a Fidesz tisztességes (tisztességesebb, mint bármelyik alternatívája) – az legkésőbb a Borkai-sztorival odalett. Most az a rémálom ér véget, hogy a következő másfél évünk buzizással, a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltéssel teljen – bármi más, hasznosabb dolog helyett, amire egy kétharmados parlamenti többség lehetőséget ad –, annak monoton hajtogatása mellett, hogy „Brüsszel” ránk akarja kényszeríteni a maga dekadens életformáját; hogy a gender- és meleglobbi nyomására vegzálja az ártatlan Orbán-kormányt, nem pedig a féktelen lopás és a szisztematikus jogsértések miatt.
Túl azon, hogy genderlobbi nincs, a brüsszeli meleglobboiról pedig (ha létezik, ha nem) ezentúl aligha nyilatkozhat úgy fideszes politikus bárhol Európában, hogy a szavait ne fogadja felcsattanó, hangos röhögés, van ennek a fordulatnak más, praktikus előnye is.
A háború, amit a magyar kormánypárt a másképp szeretők ellen meghirdetett, már az első hónapokban tömegesen szedte az áldozatait. Harc ugyanis nincs áldozatok nélkül, és ezen a virtuális csatatéren már ott hevernek az ártatlan elesettek: az élettársak, az egyedülállóak és a melegek akik nem fogadhatnak örökbe, a család nélkül maradt gyerekek, akik nem találhatnak új családra, és a megbélyegzettek, akiket a miniszterelnök néhány nagyon is keresett, sebeket ejtő mondattal kizárt a magyar nemzetből.
Ennek a hadjáratnak most – legalább egy időre – vége lesz, és talán az előbb elmondottakat az alaptörvénybe öntő alkotmánymódosítás is ad acta kerül a megfogalmazója, Szájer József politikai és morális bukásával. (Egy tisztességes országban Szájer feleségének, Handó Tündének is távoznia kellene, hiszen egy kettős életet élő ember súlyos társadalmi károkat okozó élethazugságához falazott főbíróként illetve a férje által írt alkotmány őreként, s ezzel méltatlanná vált a hivatalára – tudjuk, hogy az Orbán-rendszer erkölcsi nívóját ez nem sérti, de nem sértette a Borkai-ügy sem, amíg csak a csendes többség másképp nem határozott.)
Egyszóval amikor a jogtudós Szájer a gyülekezési tilalom idején hiányos ruházatban, drogokkal megpakolt hátizsákkal az ablakon át angolosan távozott a brüsszeli csoportszex-partiról, nem csak a közéleti pályafutását zárta le, hanem az LMBTQ-tematikát is kihúzta a Fidesz kampánytervéből, és ezzel az érintettekkel együtt mindenkinek jó szolgálatot tett, akinek fontos Magyarország szellemi-lelki közérzete.
A nemzet számára ugyanis nem az a sorskérdés, hogy gyűlöljük-e már eléggé a melegeket, hanem az, hogy megtanuljuk-e elfogadni, elviselni, netán szeretni is egymást – nemzetként – ebben a hazában. Vannak közös, sorsfordító ügyeink – ilyen például az uniós költségvetés meg a helyreállítási alap ügye is: Szájer József kihágása, meg a lebukás által fölvillanó, a Fideszben régóta tudott, ismert, tolerált szubkultúrára vetülő átmeneti reflektorfény a Napnál is világosabbá tette, mennyire nevetséges és légből kapott az az indoklás, amivel Orbán Viktor a vétót megpróbálta alátámasztani (azon túl, hogy az is nyilvánvalóvá vált: nem lehet az egymást szerető meleg párokat elítélni és üldözni olyanok parancsára, akiknél a homoerotikus orgia simán belefér).
Megerősítést nyert továbbá (sokadszor), hogy az „ellenzéki” – a valóságban egyszerűen csak nem a kormány zsoldjában álló – sajtó nem az ország ellensége, ahogy Orbánék mondják, hanem éppenséggel a társadalom immunrendszere, amelynek jelzései nélkül semmit nem tudnánk arról (lásd a közmédia és a Fidesz-sajtó megkésett és épp a lényeget elhallgató „beszámolóit” a Szájer-ügyről), milyen kórokat kell leküzdenünk ahhoz, hogy a lelki egészségünket visszanyerjük.
A Fidesz és Orbán Viktor pedig – azzal, hogy ezt kamu-témát elveszítette – coming outra kényszerült: nem a szexuális orientációjukról kell gyorsan kitalálniuk valamilyen hihető történetet, hanem arról, hogy a gyűlölködésen és az ellenséggyártáson kívül van-e valami más, értelmesebb ajánlatuk az ország számára. Ha van, talán még nem késő, hogy elmondják: januárban garantáltan elindul a 2022-es választás kampánya. Ha nincs, akkor mehetnek ők is Szájer után.