színház;Örkény;Nagyváradi Szigligeti Színház;Trafó;

2020-12-03 11:00:00

Álmok és valóság körtánca – Kényszerűen virtuális térbe költöztek a teátrumok

A Trafó egy teljesen új sorozatot kínált, a román Országos Színházi Fesztivál, több erdélyi előadást, köztük a nagyváradi teátrumét, az Örkény pedig profilt bővített saját gyártású élő stream produkciókkal.

Mit gondol egy artista, miközben gyakorlatilag folyamatosan az életével játszik? Erre az egyébként egyáltalán nem egyszerű kérdésre igyekezett válaszolni a Trafó teljesen új online sorozatának első darabjában  a Grotesque Gymnastics  újcirkusz társulata A kudarc autonómiája című előadásában. A produkció alapanyaga egy harmincöt éves artista nő diktafonra vett önvallomása. Fizikai és lelki sérülések sajátos naplója. Téri Gáspár pedig rendezett ebből egy izgalmas film a filmben helyzetet. Miközben halljuk a nő szavait, gyakorlatilag egy cirkuszi előadás felvételét látjuk. Egy forgatást maszkos operatőrökkel, a stáb tagjaival. A szereplőket pedig a felkészüléstől a beteljesedésig, vagyis magát az attrakciókat is láthatjuk élesben rúddal, karikával és más eszközökkel. Olyan az egész, mint egy dokumentumfilm, amely közel enged a főhőshöz, de egyfajta rálátást is biztosít. Azt a megmagyarázhatatlan szenvedélyt próbálja megfejteni, ami az artista nőt hatja, miközben óriási fájdalmai vannak, hiszen többször megsérült leesett a szerről. De nem adja fel. Felkel és újra nekifut, felmászik a rúdra és nem engedi, hogy legyőzzék a tárgyak a testét. Önfeledt küzdelem és színházi katarzis egyben. A szereplők, Kudlák Eszter, Bardóczy Ilka, Takács Lacek, Téri Gáspár és György Tibor és Szabó-Székely Ármin dramaturg és Zsigó Anna konzulens együttes munkája mindenképp figyelemre méltó.

Ugyanez elmondható a nagyváradi Szigligeti Színház Napnyugat expressz című előadásáról, melyet az online megrendezett bukaresti Országos Színházi Fesztivál programjába válogattak be. Az ezúttal online megtartott rendezvényt az Országos Színházi Szövetség (UNITER) és a Román Televízió szervezte. A dráma a Franciaországban élő román Matei Vișniec Balkán trilógiájának második darabja. (Az elsőt, a Migránsoookat, amelyből Székelyudvarhelyen született előadás, nálunk is lehetett látni a MITEM-en és a POSZT-on is.) A trilógia ihletője a szerző szerint a boszniai háború. A Napsugár expressz pedig kifejezetten arról szól, hogy ki lehet-e törni a Balkánról? Létezik-e átjárás Kelet és Nyugat között? Az előadás kerete, hogy egy vak tábornok (Kardos M. Róbert), a lányával rendszeresen kiviteti magát a falu állomására és együtt várják az Orient Expresszt. A fiatalok pedig jobb híján eljátsszák neki a vágyott szituációt. Ez már önmagában eléggé abszurd, de ehhez társulnak további más témájú jelenetek, amelyek egy torokszorító fanyar tablóvá egészítik ki az álmok és a valóság egymásba kapaszkodó állandó körtáncát. Az egyikben például fellázad a menyasszony és kérdőre vonja olasz vőlegényét, hogy valójában miért is csábította el, Lehet, hogy egyszerűen csak kihasználni akarja? Egy másik jelenetben a szökni igyekvő pár Olaszország helyett csak Albániáig jut. Ami összeköti ezeket az epizódokat, az a reménykedés, és a kitörési vágy, hogy aztán jöjjön a keserű szembesülés. Nagy erénye az előadásnak, hogy erős a társulati játék. A végén pedig még a közös zenéléssel kísért az előzményekből logikusan nem annyira adódó könnyedebb véget is elfogadjuk, úgy téve, mintha a vágyak olykor mégis legyőzhetnék a realitást.

Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója viszont nagyon is reálisan döntött, amikor még a járvány második hulláma előtt beruházott és munkatársaival együtt létrehozott egy saját stream-stúdiót, ahol élőben tudnak rögzíteni online térben látható előadásokat. Akkor viszont többen megkérdőjelezték a realitásérzékét, amikor úgy döntött, hogy a magyar irodalom kötelező verseiből álló összeállítást beilleszt a színház repertoárjába. Aztán ez annyira bejött, hogy lett egy folytatása is. Most pedig az Anyám tyúkja 1, 2 bekerült a teátrum stream kínálatába is. Mindkettő évek óta műsoron van, mégis megtud lepni. Főként a frissessége és hogy mennyire képes filmszerűen működni. Eleve nagyszerű játéktér Izsák Lili tornácos ház díszlete. Be lehet lakni, és nem csak a színésznek, hanem az operatőrnek is. Nem beszélve az üres nézőtérről, ahová beültek a színészek, kiterjesztve a játékteret. Gyakran jól leolvasható a mellettük lévő székek sorszáma, játékos asszociációkra adva alkalmat. De azért az igazi főszereplők maguk a versek, na és Kákonyi Árpádnak az estekhez jól illeszkedő finom, a ritmushangszerekre épülő zenéje. A versek zenéje összeér a valódi muzsikával. Az Anyán tyúkja 1, 2 egy erős csábítás. A magyar líra mély bugyraiba. Több mint két órában pedig már egy valódi váratlanságokkal teli maraton. Egy olyan hosszútávfutás, ahol nem elfárad az ember, hanem feltöltődik. És még a monitor sem jelent távolságot. Hiba lenne a költészetet leírni!