Előfizetés

Dunaferr-botrány: bírósághoz fordul a Vasas Szakszervezeti Szövetség

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2020.12.12. 15:47
A dolgozók októberben az utcára is vonultak
Fotó: Béres Márton / Népszava
A Magyar Szakszervezeti Szövetség a kormány közbelépését várja a jogsértő elbocsátások és a munkaadók arrogáns fellépése miatt.
Elfogadhatatlan a Dunaferr szakszervezeti vezetőinek azonnali hatályú elbocsátása, és a jogtalan intézkedések miatt a Vasas Szakszervezeti Szövetség és az érintettek is bírósághoz fordulnak – jelentette ki a távirati irodának Spieglné Balogh Lívia. A Vasas elnöke kiemelte:
folyamatos kapcsolatban állnak a kollégáikkal, akiknek a munkáltatóval való írásos megállapodás ellenére telefonjaikat és internetelérését a gyár vezetése letiltotta.

Amint azt a Népszava megírta: Evgeny Tankhlievich cégvezető pénteken azonnali hatállyal elbocsátotta a Dunaferr Vasas Szakszervezet négy vezető tisztségviselőjét: Molnár László elnököt, Hegedűs Lászlót és Győri Gábort alelnököket valamint Eszenyi Andrást, a munkavédelmi bizottság elnökét. Aznap reggel a helyi szakszervezeti vezetőket már be sem engedték a gyárba, pedig a cégnél dolgoznak, és a több kft.-ből álló Dunaferr szövetségi tanács előre bejelentett ülésére érkeztek volna. László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke lapunknak akkor azt is elmondta: az elbocsátások egy belső, céges üzenetből derült ki, amelyben László Zoltán szerint a cégvezető az elbocsátást azzal indokolta, hogy „ukrán hordák oldalán állnak”. Az érdekvédő emlékeztetett:
a cégvezetés augusztusban felmondta a kollektív szerződést, ami ellen bírósághoz fordultak, de azt is törvénytelennek tartják, hogy a cég harmadik hónapja nem utalja időben a teljes fizetést a dolgozóinak.

Még az orosz nagykövetség előtt is volt szakszervezeti demonstráció
Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A történtekhez ma Spieglné Balogh Lívia hozzátette, az érintettek az azonnali elbocsátásukról szóló dokumentumokat nem kapták kézhez. 
„Arrogáns a munkaadó fellépése. A helyi szakszervezeti vezetők szombat reggel sem léphettek be a gyárba, annak ellenére, hogy erre törvény biztosította joguk van”

– tette hozzá.

A Dunaferrnek egyébként szeptember 30-a óta nincs igazgatósága, illetve felügyelő bizottsága. November végén a cégszerű működés törvényes visszaállítására szólította fel a Dunaferr vezetését a területileg illetékes cégbíróság. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) Népszavához eljuttatott közleményéből kiderült: a kabinettől várják  a megoldást. Kordás László, a MASZSZ elnöke szerint elvárják a kormánytól, hogy kötelezze a Dunaferr menedzsmentjét is a törvényesség betartására. A cégnél tapasztalt jogsértésekre a szakhatóság, a munkaügyi felügyelet figyelmét is felhívják, egyben a Dunaferrtől kirúgott tisztségviselők azonnali visszavételét is követelik.
Acélgyártás Dunaújvárosban
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A szakszervezetek elfogadhatatlannak tartják a Dunaferrnél hónapok óta zajló jogtalanságok sorát, a szakszervezet üldözését, s azt a hatalmi arroganciát, amelyet a cégvezetés stílusában, viselkedésében is megenged magának a munkavállalókat képviselőkkel szemben.

– mondta Kordás László, aki szerint „kultúrállamban” ilyen nem történhet meg.

Palkovics módosítja az árcímkéket: nem verhetnek át álakcióikkal a kereskedők

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.12.12. 13:06
Az előző árat is fel kell tüntetni, de csak 2022 május végétől
Fotó: Béres Márton / Népszava
Fel kell tüntetni, hogy a leárazás előtti harminc napban mennyi volt a termék legalacsonyabb ára.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a változásokat a Magyar Közlöny pénteki számában jelentette meg.  Palkovics László miniszter a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló rendeletet úgy módosította a különféle kereskedők akciós áraival kapcsolatban, hogy nem elég csak azt feltüntetni, hanem kötelező lesz odaírni azt is, hogy mennyibe került az adott helyen előtte.
„Az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott ára”

– fogalmaz a miniszteri rendelet.

Eszerint a korábbi ár a vállalkozás által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző harminc nap. Mindez azonban nem vonatkozik a romlandó vagy minőségüket rövid ideig megőrző termékekre. Az uniós irányelvek miatti változtatás azonban csak 2022. május 28-án lép hatályba, így a kereskedők gyakorlatilag még másfél évig „játszhatnak” az árakkal.  

Klímaügy: időhúzásra játszik Magyarország

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.12.12. 09:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A kormány azt próbálja elérni, hogy a kibocsátáscsökkentési részcélok meghatározása ne az Európai Bizottság, hanem a Tanács (a kormányok) joga legyen, és egyhangú döntést igényeljen.
Negyven helyett 55 százalék a 2030-ra kitűzött közös európai üvegházgázkibocsátás-csökkentési cél – ez az, amit biztosan lehet tudni a pénteki uniós csúcson született megállapodásról. Az aprómunka, vagyis hogy az említett célszámhoz milyen úton jutunk el, ki fogja azt finanszírozni, mindez milyen konkrét kötelezettséget ró a tagállamokra, a jövő év feladata lesz. Addig nem lesz érdemi gyorsítás, pedig a globális felmelegedés megfékezésében az időzítésnek is kulcsszerepe van. A látványosabb előrelépést Lengyelország és Magyarország akadályozta meg. A lengyeleknél rövidlátó gazdasági érdek, hogy amíg van szenük, füstölhessenek. Magyarország viszont a késésben lévő paksi bővítés, illetve az egyoldalúan atomközpontú energiapolitika miatt érdekelt az időhúzásban. A magyar kormány szándékai ellenére a nukleáris energiát nem nevesíti a megállapodás az átmenet fontos energiaforrásaként, a tervezett Paks 2 prototípusának számító belorusz atomerőművet viszont biztonsági kockázatként említi.
A klímaügy, akár csak a jogállamisági mechanizmus, az értékek mellett legalább ugyanannyira a pénzről szól, nem is kevésről. Az első számot Orbán Viktor miniszterelnök dobta be a köztudatba, amikor – jelezve, hogy ő voltaképpen a magyar emberek érdekeit és az úgynevezett rezsicsökkentést védi a rendre belengetett vétóval – azt mondta, hogy a 2030 utáni újabb nagy ugrás, a 2050-re remélt klímasemlegesség elérése 50 ezer milliárd forintba kerülne. Az összeg képtelenségét utóbb épp a magyar kormány igazolta, kétszeresen is. Egyrészt azzal, hogy parlamenti kérdésre válaszolva elismerte; nem számolták ki, hogy a „nem cselekvés”, vagyis a klímaváltozási folyamat akadálytalan előrehaladása mibe kerülne az országnak. (Sőt, egy elejtett megjegyzésből az is kiderült, hogy úgy kalkulálnak: nem kerülne semmibe – azaz ehhez az opcióhoz nem rendeltek költségeket). Másrészt pedig azzal, hogy a klímacsúcs előtti napokban a parlament elé terjesztett állásfoglalás-tervezetben szó szerint leírta: „országspecifikus hatástanulmányok hiányában a javaslat Magyarországra gyakorolt hatásainak megítélése nehézségekbe ütközik”. Márpedig amennyiben nincs ilyen tanulmány, akkor az említett összeg megalapozottsága több mint kétséges. Néhány napja a McKinsey nemzetközi tanácsadó cég közzétett egy számítást a klímasemlegesség uniós számlájáról. Ebben ugyan nincs magyar adat, de az anyagból az olvasható ki, hogy a helyzet korántsem annyira riasztó, ahogyan azt Orbán lefestette. „A nettó nulla kibocsátást az energiaszektor érné el először, a 2040-es évek közepén. A közlekedés 2045-ben, az épületállomány a 2040-es évek végén, az ipar 2050-ben tudná megközelíteni a célt (…) 2050-re az olaj-, gáz- és szénfogyasztás több mint 90 százalékkal csökken, az energiaigény megduplázódik, a megújuló források az áram több mint 90 százalékát termelnék, szemben a mostani 31 százalékkal (…) A kibocsátás csökkentése egyes ágazatokban megnövelné az üzleti tevékenység költségeit. Azonban a megtakarítások más területeken ellensúlyoznák a különbséget. Ha ezeket a költségeket és megtakarításokat áthárítanák a fogyasztókra, az átlagos megélhetési költség kismértékben még csökkenne is az alacsony és közepes jövedelmű háztartások esetében (…) A nettó nulla kibocsátás elérése 11 millió munkahelyet teremtene és 6 millió munkahelyet szüntetne meg 2050-ig (…) Évente átlagosan 800 milliárd eurónyi tőkekiadást - az összes uniós tőkekihelyezés egynegyedét - kellene átirányítani a széndioxid-intenzív technológiákról az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiákba, és évente további 180 milliárd eurót kellene befektetni, amit ellensúlyozna a működési költségek megtakarítása.” A gazdasági szektor és a politika számára tanácsokat adó és prognózisokat készítő McKinsey következtetése egyértelmű: nem arról van szó, hogy irdatlan pluszforrásokat igényel az átmenet, hanem arról, hogy az eddig közvetve és közvetlenül a fosszilisenergia-iparnak jutó tőke és támogatások egy részét a zöldenergiába és az energiahatékonyságba kell fektetni. Ennek a folyamatnak nyilván lesznek nyertesei és vesztesei – a kormány fellépése az utóbbiaknak (olaj- és szénipar, műtrágyagyártás, nagyüzemi mezőgazdaság stb.) jön jól. Van azonban egy másik motiváció is az Orbán-kabinet fellépése mögött, ez pedig az időhúzás szándéka: Magyarország ma nincs abban a helyzetben, hogy 2030-ra az eddig érvényes 40 százalékos kibocsátáscsökkentési célnál lényegesen többet tudjon teljesíteni. Ennek fő oka, hogy az energiapolitika egyoldalúan az atom szerepének növelésére, a paksi bővítésre épül, és adminisztratív úton (szélerőmű-tilalom, napelemadó stb.) korlátozza a zöldenergia térnyerését. Paks2 építése viszont még el sem kezdődött, a létesítési engedély sem lesz meg 2022 előtt, így az iparági becslések most legkorábban 2032-re teszik, amíg az első új blokk elkezdheti a hálózatra termelés. Mire mindkét blokk üzembe áll, és túljut a hasonló típusú orosz és belorusz reaktoroknál tapasztalt műszaki problémákon, már inkább 2035 lesz, és a 2010 óta követett magyar energiapolitikában nincs más eszköz, amivel 2030-ig 40 százalékkal lehetne csökkenteni a hazai üvegházgáz-kibocsátást.
Az európai klímafolyamat lassítására számos módszer van, ezek közül egyet az említett parlamenti állásfoglalásban már megszellőztettek: a magyar kormány azt próbálja elérni, hogy a kibocsátáscsökkentési részcélok meghatározása ne az Európai Bizottság, hanem a Tanács (a kormányok) joga legyen, és egyhangú döntést igényeljen. Arra pedig, hogy mit jelent pontosan a gyakorlatban, ha egyetlen állam is meg tudja akadályozni a közös európai cselekvést, éppen az Orbán-kormány mutatott elrettentő példát az elmúlt hetekben.