hármas metró;

Januárban folytatódik a metrófelújítás

Több mint kilenc milliárd forintot fizet a főváros a Swietelskynek azért, hogy a cég folytassa a hármas vonal rekonstrukcióját. Az átadás így is későbbre csúszott.

Két rossz közül a kisebbiket választotta a főváros: a Népszava információi szerint a BKV igazgatóságának jóváhagyásával még a karácsonyi ünnepek előtt aláírják a tartalékkal együtt 9,5 milliárd forint többletkifizetést tartalmazó szerződésmódosítást a hármas metró felújításán dolgozó Swietelsky Vasúttechnika Kft.-vel. Cserébe a cégnek minél előbb, de legkésőbb január 11-ig fel kell vonulnia a munkaterületre és folytatnia kell a novemberben abbahagyott munkát.

A rekonstrukció befejezésének határideje így is átcsúszik 2023 januárjára, miközben az uniós támogatás elszámolási határideje 2023 vége. Ha addigra nem sikerül befejezni, akkor sok tízmilliárd forintot bukhat az uniós támogatásból a főváros és vele együtt a magyar állam.

Mint arról a Népszava elsőként beszámolt: a Swietelsky Vasúttechnika márciusban 18 milliárdos többletköveteléssel állt elő az északi és a déli szakaszon előállt sorozatos csúszásra és extra feladatokra hivatkozva. A koronavírus járvánnyal, kormányzati elvonásokkal és a gazdasági válság hatásaival küzdő városvezetés levélben kereste meg az anyavállalatot, ám hűvös hangú visszautasítás volt a válasz.

A BKV lázas alkudozásba kezdett, de úgy tűnt, 8 milliárdnál többet nem ajánlhat a folytatásért cserébe. A szakértők szerint ennyi támasztható alá a követelésből, ráadásul a kezdetektől szoros költségvetést kezdetektől feszítik az elszabaduló építőipari árak, a menet közben felmerült extra feladatok – például a déli szakasz állomásainak azbesztmentesítése – és a csúszások. (A költségeket eredetileg 120 milliárdban határozták meg, jelenleg 217,5 milliárdnál tartanak. Ebből 172 milliárd uniós támogatás.)

A 2017 szeptemberében aláírt szerződés szerint a Swietelsky Vasúttechnika Kft. 47,8 milliárd forintért vállalta az alagútfelújítást, beleértve a biztosítóberendezés és a gyengeáramú rendszer rekonstrukcióját is. Erre kértek 18 milliárdos felárat. A szerződést július végén felfüggesztették, hogy az esetleges megegyezés esetén egyszerűen módosítható legyen. A BKV azóta tologatta a szerződésbontás idejét. Érthető az óvatosság, hiszen egy új tender akár félévvel is eltolhatta volna a befejezési határidőt.

A BKV egyébként már a részletekig kidolgozta a hármas metró alagútjának vágányépítésre, a biztosítóberendezések cseréjére és a gyengeáramú hálózat kialakítására külön-külön meghirdetendő tenderek felhívását, végül inkább a megegyezés mellett döntöttek. A bizonytalan végkimenetelű új eljárás helyett fizetnek, a főváros nem akart kockáztatni. A kivitelezői verseny felpörgetése okán három részre bontott tender ugyanis számos bizonytalansági tényezőt ékelt volna a projektbe. Ha az egyik részfeladat kivitelezője csúszik, akkor borulhat az egész felújítási dominó, ráadásul a cégek közötti lavírozás és a projekt menedzselése a BKV-ra maradt volna. Márpedig ez a négyes metrónál se bizonyult jó döntésnek, hiszen a beruházás jelentős felárral és késéssel valósult meg. A Lánchíd most folyó tendere pedig arra mutatott rá, hogy egy új eljárás nem feltétlenül hoz jobb ajánlatokat.

Mindezt mérlegelve a főváros és a BKV úgy döntött, hogy részben enged a Swietelsky követelésének. A megegyezéshez azonban az is kellett, hogy az osztrák anyacég leváltsa magyar leányvállalatának nyakas cégvezetőjét és egy alkuképesebb embert ültessen a helyére. Mindezek eredőjeként jött létre a megegyezés, amely szerint a BKV az eredeti követelés valamivel több mint felével megemeli a szerződés összegét. Csaknem ennyit tartottak alátámaszthatónak a BKV által korábban felkért külsős szakértők. 

A Swietelskynek is érdekében állt a folytatás, hiszen a kényszerű szerződésbontást hosszadalmas elszámolási vita követte volna bizonytalan végkifejlettel. A Karácsony-kabinetnek se volt nagy mozgástere az alkudozáshoz. Az uniós keretösszegben szereplő tartalék alaposan megcsappant az elmúlt években. Ráadásul a cég fellépését a kabinet néhány tagja erősen zsarolás-ízűnek érezte. Végül mindenki hátrébb lépett egy kicsit. A főváros hajlandó volt ráfizetni, a Vasúttechnika pedig a kezdeti elzárkózás után megelégedett kevesebbel. Most már csak az iránytóhatóságnak és a minisztériumnak kell rábólintania az egyezségre.