Amint kilépsz az utcára, kamerák követik minden lépésedet, mindenhol járőröző rendőröket és páncélozott járműveket látsz, a város-szerte felállított ellenőrzőpontoknál rendszeresen elkérik a személyi igazolványod, átnézik a mobilodon tárolt üzenetváltásokat és alkalmazásokat, majd beszkennelik a szemedet, az arcodat vagy esetenként az egész tested az azonosításhoz. Ha peched van, még le is tartóztatnak, pedig nem követtél el semmilyen bűncselekményt.
A leírás akár egy disztópikus regény világának jellemzése is lehetne, ám nagyon is valós helyzetről szól. A tudósítások szerint ilyenek a mindennapok a nyugat-kínai Hszincsiang tartományban, ahol a kommunista állampárt embertelen rendőrállamot épített ki, hogy erőszakkal asszimilálja a helyi népcsoportokat, főként az iszlám vallást követő ujgurokat.
Az állandó hi-tech megfigyelést besúgóhálózatok, illetve az embereket a otthonaikban rendszeresen felkereső szorgos káderek egészítik ki. A különböző módszerekkel összegyűjtött információkat a hatóságok kiértékelik, majd azonosítják a “potenciálisan veszélyes” személyeket. Őket átnevelőtáborokba zárják, bírósági tárgyalás vagy bármiféle jogorvoslati lehetőség nélkül, gyermekeiket pedig nem ritkán állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz adják. A fogvatartottakat a táborokban intenzív ideológiai nevelés révén próbálják engedelmes kommunistákká formálni, egy részüket kényszermunkára is elhurcolják, a kettőnél több gyermeket szülő nők esetében pedig előfordul, hogy tudtuk nélkül sterizálják őket. Becslések szerint legkevesebb egymillió embert zártak el ilyesfajta táborokban, többnyire muszlimokat - ujgurokat és más kisebbségek tagjait -, hogy erőszakkal kényszerítsék őket kultúrájuk és vallásuk megtagadására. Az atrocitásokról évek óta gyűlnek a bizonyítékok - külföldre menekültek vallomásai, amelyeket kiszivárgott dokumentumok, videó- és műholdfelvételek tömkelege támaszt alá.
Emberi jogi szervezetek már régóta kongatták a vészharangot, ám a nemzetközi közösség mindeddig nem sokat foglalkozott a jogtiprásokkal. “Pénz, tudatlanság és iszlamofóbia” - foglalta össze az okokat Sophie Richardson, a Human Rights Watch (HRW) Kínával foglalkozó részlegének vezetője. “Kevés kormány akarja felbőszíteni Pekinget, mert félnek a gazdasági következményektől. Az ujgurokkal szembeni bánásmód sokáig nem volt olyan ismert, mint a tibetiek elnyomása és Kína nagyon ügyesen, a muszlimok elleni előítéleteket kihasználva más országokat is meggyőzött arról, hogy komoly problémái vannak iszlamista terroristákkal és kizárólag azok visszaszorítására hozott intézkedéseket” - fejtette ki véleményét a Népszavának a jogvédő szervezet szakembere.
A világ hozzáállása azonban fokozatosan változik: 2019 októberében még mindössze 23 tagállam ítélte el a kínai emberijog-sértéseket az ENSZ-ben, tavaly viszont már 39 ország csatlakozott egy hasonló nyilatkozathoz. Ennél is jelentősebb előrelépés, hogy az Egyesült Államok szerdán genocídiumnak, vagyis népirtásnak minősítette Kína ujgurokkal szembeni bánásmódját. Fontos megjegyezni, hogy a kifejezés jogi értelemben nem csak egy adott nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak szisztematikus meggyilkolására alkalmazható, hanem például a pusztulást hozó életkörülményekbe való belekényszerítésre, az erőszakos születésszabályozásra, illetve a gyermekek elhurcolására is - márpedig a beszámolók alapján a kínai hatóságok ezek közül mindegyiket elkövették.
A mindenkori washingtoni kormányzat ritkán használja a genocídium kifejezést, éppen ezért sokat jelent, hogy nevén nevezik a Hszincsiangban zajló népirtást. Annak nincs jelentősége, hogy a döntést hivatali ideje utolsó óráiban hozta meg Mike Pompeo távozó külügyminiszter, mivel a felálló Biden-adminisztráció is osztja álláspontját. A szerdán beiktatott elnök kampánystábja már tavaly augusztusban genocídiumként hivatkozott az ujgurok elleni fellépésre. A Pompeo utódjának jelölt Antony Blinken szenátusi meghallgatásán egyértelművé tette, hogy ő is egyetért a minősítéssel.
Sophie Richardson szerint az amerikai lépés növeli a Kínára nehezedő nyomást, mivel azt üzeni az ázsiai országnak, hogy a világ figyeli. A HRW szakembere azonban hozzátette, hogy a kifejezés használata nem sokat ér, ha nem társul hozzá a bizonyítékok összegyűjtésére és a felelősök elszámoltatására irányuló stratégia. Hamarosan kiderül, hogy Joe Biden kabinetje rendelkezik-e ilyen tervvel. Blinken kiállásából mindenesetre arra lehet következtetni, hogy az új amerikai kormány nem fél a konfrontációtól és keményen számon fogja kérni Kínán a jogtiprásokat.
