Ha már letarolta a hirdetési piacot, úgy hogy maga egy centet sem költ a tartalomra, akkor fizessen valamennyit vissza a Facebook és a Google azoknak a médiacégeknek, amelyeknek drága pénzért előállított anyagait felhasználja – ezzel indokolta a napokban az ausztrál kormány az új szabályozási kódex tervezett bevezetését. Erre a két globális óriásvállalat közölte: kivonulhatnak az országból, de a canberrai kabinet nézzen szembe a felháborodott felhasználók millióival, az ausztrál sajtóorgánumok pedig lemaradnak több milliárdnyi kattintásról, amit a két techcégnek köszönhetnek. A Google nem beszél a levegőbe, pár évvel ezelőtt Spanyolországból is kivonta a News nevű szolgáltatását, aminek végül a helyi lapkiadók itták meg a levét.
Róka fogta csuka helyzet alakult tehát ki szinte a világ minden országába: miután magukba szívták az internetet, a közösségi média üzemeltetői, a techcégek úgy tekintenek szolgáltatásukra, minta az alapjog lenne, azaz korlátozhatatlan.
S ma már tényleg sok felhasználó érzi úgy, hogy ezek a szolgáltatások olyanok, mint a levegő. Tavaly év végén 3,14 milliárd ember használta a Facebook valamelyik szolgáltatását – ez a Föld lakosságának 40 százaléka. A Facebook a harmadik leglátogatottabb oldal a világon a Google és a Youtube után. Ráadásul az utóbbi a Google tulajdonában van, ugyanis a két óriás sportot űz abból, hogy felvásárolja a vetélytársakat, a feltörő új techcégeket.
A digitális multik fő célkitűzése, hogy a felhasználók minél aktívabbak legyenek. Ezért algoritmusaik megfigyelik szokásainkat és alkalmazkodnak. Kutatások szerint ezzel nem ritkán az emberi természet sötét oldalát használják ki, mivel a negatív érzelmeket kiváltó és a törzsi gondolkodást (a "mi" és "ők" szembeállítását) hangoztató bejegyzések váltanak ki erőteljesebb reakciót. Ennek következtében terjednek a szélsőséges, sokszor erőszakra buzdító nézetek, a tudománytalan ideológiák, az összeesküvés-elméletek, a hamis hírek. Ráadásul a német piacelemző cég, a Statista szerint a három legnagyobb, a Google, a Facebook és a Twitter 2019-ben a digitális globális reklámköltések 63 százalékát seperte be elszívva a bevételeket a hagyományos, a tényújságírásra hangsúlyt fektető médiacégektől. Mindezt úgy, hogy a két évvel ezelőtt 134 milliárd dollár reklámbevételre szert tevő Google Európában például évekig az úgynevezett ír-holland dupla adótrükkel – amely egy bermudai offshore-ban végződött – minimalizálta az adófizetését. Magyarországon ilyen értelemben a szabad sajtó kettős prés alatt van: miközben a fideszes alapítványhoz, a KESMA-hoz tartozó orgánumok, a közmédia és a NER-oligarchák médiumai jelentős állami segítségre számíthatnak, a digitális multik az online reklámköltés 57 százalékát szerezték meg 2019-ben. A G7 szakportál számításai szerint 2018-ban 2,5 milliárd forintot vihetett ki az országból a Facebook és a Google csak a be nem fizetett reklámadóval.
Mindezek együtt vezettek oda, hogy egyre országban merül fel: szabályozni kell a tevékenységüket, ám ezek a törekvések sem mindig nemesek. Míg a bejáratott demokráciák a médiaszabadságot, a tisztességes versenyt, az igazságos közteherviselést féltik, illetve tartanak a gyűlöletbeszéd, a fake news terjedésétől, az autokráciák és a diktatúrák a befolyásuk alá vonnák őket.
Tavasszal Magyarország is a techcégek szabályozására készül. Érdekes, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter ezt nem azzal indokolta, hogy letarolják a magyar reklámpiacot, nem adóznak, hanem arra hivatkozott, hogy – miután a Capitolium ostroma után letiltották az amerikai elnököt, Donald Trumpot – félő: „ma már önkényesen bárki lekapcsolható az online térből”. Polyák Gábor médiajogász, az ELTE oktatója szerint legitim, hogy szabályozni próbálják a nagy platformok működését, ugyanakkor éppen az álhírek esetében nagyon nehéz a szabályozás. – Ilyet a nyugati világban még sehol sem sikerült megalkotni, annyira új a jelenség. Valótlan híreket terjeszteni jellemzően két esetben volt eddig jogszabályba ütköző: valakiről hazudni valamit, vagy egy különleges helyzetben (katasztrófa esetén például) közveszélyt okozó hírt közölni. Ám a politikai közlések esetében sokszor nehéz megállapítani, mennyi az igazságtartalmuk. A korábbi tapasztalatok alapján azt kell mondjam, a Fidesz vélhetően nem jóhiszeműen nyúl éppen a kampány kezdete előtt ehhez a témájához – fogalmazott.
– Abszurd, hogy egy államnak gyakorlatilag semmilyen joghatósága nincs a működésük fölött, de egyszerűen nem látom azt, Vargaék hogyan tudnak olyan jogszabályt hozni, ami alapján végrehajtható bírói döntések születnek – mondta a Népszavának Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Szerinte jelenleg egyetlen állam sincs olyan helyzetben, hogy ilyen szabályozást önállóan megalkosson és betartasson a globális szereplőkkel szemben. Általános alapelvként szerinte legfeljebb azt lehet leszögezni, hogy a platformok tartalom-moderálási elvei nem különbözhetnek az adott állam szólásszabadságra vonatkozó törvényeitől.
Wessenauer Veszna, a Ranking Digital Rights nemzetközi civil szervezet magyar munkatársa szerint nem várt mellékhatásokkal is számolni kell: Németországban például törvény kötelezi a Facebookot az ottani, nagyon szigorú gyűlöletbeszéd-rendelkezések betartására. Ám a kritikusok szerint oda vezetett, hogy a moderátorok inkább „biztonsági játékra” törekedtek és olyan közléseket is letiltottak, amik nem voltak törvénysértőek.
Milliárdos bírság, megfigyelés
A magyar kormány bevallottan a lengyel példát követi. A varsói kabinet tervezete tiltaná olyan tartalmak törlését, amelyek nem sértik a lengyel törvényeket. A techcégeket ilyen esetben akár 50 millió złoty-ra (majdnem 4 milliárd forint) is büntethetnék 2022 januárjától.
Az autoriter rezsimek ellentétes irányt követnek: nem a szólásszabadságot féltik, hanem befolyásuk alá vonják a digitális óriásokat. A török kormány nyílt háborút folytat a Facebookkal szemben: arra kötelezik a közösségi médiumot, alapítson leányvállalatot az országban és a felhasználók bizonyos adatait török szervereken tárolja. A Facebook vezetői viszont attól tartanak, hogy ezzel az ankarai kormány megfigyelhetné a török felhasználókat, ám az Erdogan-rezsim nem tágít, 1,3 millió dolláros büntetéssel fenyegette meg a Facebookot.
Oroszországban is már régóta próbálja a kormány a közösségi médiát kontroll alá vonni. A Duma december 23-án fogadott el egy törvénycsomagot, amelynek értelmében minden olyan külföldi szolgáltatót blokkolhatnak, amelyik „diszkriminálja” az orosz médiatartalmakat. Egy másik szabály szerint pénzbüntetéssel sújthatók azok a cégek, amelyek olyan tartalmakat is közölnek, melyeket az orosz törvények tiltanak, míg a harmadik jogszabály akár két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja azokat, akik a közösségi médiában „rágalmaznak”. Iránban nemrég bíróság elé állították az ország távközlési miniszterét, amiért nem kapcsolta le az Instagramot. Az országban több platform is be van tiltva, igaz, némi trükkel a felhasználók továbbra is elérik azokat.
Kínában ma is üzemel a „Nagy Tűzfal”, amely számos nyugati oldalt tesz részben vagy teljesen elérhetetlenné. Ennek eredményeként az ország online szektorában a hazai cégek viszik a prímet: az e-kereskedelemben az Alibaba, a közösségi médiában Tencent, a fő keresőmotor a Baidu. Hatalmas karriert futott be a videómegosztó, a TikTok, amelynek terjeszkedésére épphogy az USA tekint ferde szemmel. Hiába tartják ezek a cégek tiszteletben a pekingi cenzúrát, nem tanácsos ugrálniuk: miután Jack Ma, az Alibaba alapítója bírálni merészelte a hatóságokat, hónapokra eltűnt a nyilvánosság elől. – Kósa András
Politikai nyomásra törölték a szélsőséges tartalmakat
A tartalmak szűrése eleinte nem volt prioritás, és nem is állt a techcégek érdekében: a moderálás költségekkel jár. Így fordulhatott elő, hogy az Al-Kaida terrorszervezet egyik főideológusa, Anvar al-Avlaki toborzóüzeneteket oszthatott meg YouTubeon és Facebookon még azután is, hogy felkerült a CIA halállistájára. Az amerikai kormányzat nyomására végül a techcégek belátták, hogy az iszlamista és a dzsihádista propaganda mennyire veszélyes: 2010-től törölni kezdték a szélsőséges tartalmakat. Más gyűlöletkeltő tartalmak esetében azonban tovább váratott magára a határozott fellépés. A berlini kormányt elsősorban az internet terjedő rasszista és szélsőjobboldali uszító tartalmak aggasztották, így émet nyomásra a közösségi oldalak 2015 decemberében ígéretet tettek, hogy 24 órán belül eltávolítják a gyűlöletkeltő bejegyzéseket.
A 2016-os amerikai elnökválasztást követően a platformok zúgolódva, de tovább csiszolták a moderációt, miután kiderült, hogy a kampány alatt széles nyilvánosságot biztosítottak az álhíreknek, amelyet részben az orosz titkosszolgálatok terjesztettek. A Facebook például több, erre szakosodott szerkesztőséget bízott meg a tényellenőrzéssel, az algoritmuson is alakítottak és átláthatóbbá váltak a politikai hirdetések. Az ismertebb konzervatív és szélsőjobboldali felhasználókkal viszont óvatosan bántak, kiváltképp Donald Trumppal. Ugyanakkor bevezették azt a szabály, amely szerint a politikusok mentesülnek bizonyos moderációs alapelvek alól, mivel megnyilvánulásaik “hírértékkel” bírnak. Újabb, jelentős fordulatot azonban csak az a Capitolium januári ostroma hozott, ezt követően a techcégek elvették a távozó elnöknek addig biztosított megafont. – Rostoványi András
