visegrádi négyek;magyar-lengyel barátság;Václav Havel;Lech Walesa;Antall József;

2021-02-19 07:00:00

Forognak a sírjukban

A történelem nem akármilyen legendái írták alá harminc éve, 1991. február 15-én a visegrádi együttműködés irányelveit, amellyel létrejött a Visegrádi Négyek csoportja. Göncz Árpád, Antall József, Václav Havel és Lech Walesa is az alapítók között volt. Közülük már csak az utóbbi él, de ő is persona non grata a populista kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) számára.

Tanulságos felidézni, milyen alapelvek alapján jött létre a V4-ek csoportja. Magyarország, Lengyelország, illetve az akkor még létező Csehszlovákia deklarálta, nem az Európai Unióval akarnak versenyre kelni, hanem hozzá kívánnak járulni „az egységes Európa megteremtéséhez”, és – ezt külön ki kell emelnünk – „harmonizálják az európai intézményekkel való együttműködés és szoros kapcsolatok kialakítását szolgáló törekvéseket”. Tíz évvel a deklaráció aláírása után Göncz Árpád így fogalmazott: „Remélem, hogy Magyarország húsz év alatt eléri az EU átlagát gondolkodásban, gazdasági fejlődésében és intézményes felépítésében”.

Éppen két évtized telt el azóta, s bár közben ezen államok csatlakoztak is a közös Európához, szomorúan kell megállapítanunk, néhai köztársasági elnökünk reményei nem váltak valóra. A magyar kormány számára már a Kelet a minta, gondolkodásban pedig egyre messzebb kerülünk attól, amit „európainak” nevezhetünk. Ám a V4-ek sem teljesítik azokat az alapelveket, amelyek alapján megszerveződtek. Budapest és Varsó manapság azon mesterkedik, hogy szétverje a közös Európát, jogrendszerüket pedig Brüsszelé helyett inkább Pekingéhez igazítanák.

A V4-ek csoportja ma már csak papíron létezik. Bár Varsó és Budapest véd- és dacszövetséget kötött, a tavaly év végi uniós csúcstalálkozón együtt fenyegették meg vétóval a többi tagállamot, de nem azért, mert annyira aggódnak a közép-európai eszmeiségért, hanem saját demokráciaellenes politikai játszmáikat akarták folytatni.

Budapestet és Varsót csak az antidemokratizmus köti össze, valamint a pillanatnyi érdekek. Amikor a közelmúltban Oroszország kiutasított többek között egy lengyel diplomatát, mondván, „tiltott ellenzéki megmozdulásokon vett részt”, a magyar diplomácia, amely oly szolidáris Varsóval, ha Brüsszel bírálja a jogsértések miatt, feltűnően hallgatott. A Nyugat harsogó támadásánál zavartalanul terjedő hanghullámok megrekedtek valahol az éterben.

Szlovákia ugyan nem mondja ki, de már évek óta felesleges fórumnak tartja a V4-eket és kifejezetten veszélyesnek az uniós értékeket semmibe vevő magyar-lengyel politikát. Erre utalt Ivan Korcok szlovák külügyminiszter a 30. évforduló alkalmából írt cikkében is. Ebben rámutatott, az EU-nak nincs alternatívája, az Unióval szembeni fellépés nem felel meg Szlovákia érdekeinek. Csehország pedig sosem volt a V4-ek igazán lelkes tagja, s van esély arra, hogy az októberi választás után olyan kormány alakul, amely nyíltan el is határolódik az EU feketebárányaitól.

A visegrádi együttműködés ugyan jó gondolat volt, de éppen azért nincs jövője, mert Budapest és Varsó hűtlenné vált az alapítók eszmeiségéhez.