Teljes erőbedobós: Újságnak látszó tárgyakkal kacsázik a Fidesz

Minek nevezzük azt az összefűzött lapokból álló papírköteget, amelyben egy személy neve tizenkilencszer szerepel (Németh Szilárd, Fidesz–KDNP), és hogy az illetőt véletlenül se keverje össze a szemlélődő valami kósza névrokonnal, tíz fotót is közölnek róla? Újság volna? Definíció szerint, fájdalom, igen. Az viszont kérdés, miért Csepeli Hírmondó néven fut, és miért a polgárok fizetik? Az önkormányzati médium furcsa önellentmondás, hisz a sajtó (ideális esetben) nem függhet a politikától, márpedig a polgármester és a testület politikai szereplő. A mértéktartáson múlik minden. Ahogy a csülkös pacal sem igazi tofuból, úgy a híreket sem diktálhatják politikusok. Mivel megválasztásuk a médiatérben dől el, mégis gyakran ezt teszik. Orbánék 10 megyei jogú városban és 14 fővárosi kerületben veszítették el a kormányrudat másfél éve, így a kormánypropaganda sok helyütt megszűnt. Az illiberális búrán keletkezett rést kerületi és városi ellenlapokkal tömködnék be Fidesz-közeli cégek.

Érden is megjelent az önkormányzatira igencsak hasonlító fideszes ellenlap két hónapja. A kétheti Érdi Hírek nem sokat teketóriázott, nyomban beleszállt a helyi Érdi Újságba (ami a választások után kikerült a kormánypártok kezéből). Az Érd Médiacentrum ügyvezetője, Kövesdi Péter az Érdi Újságban reagált a Károly Róbert álnéven írt Baloldali propaganda több mint kétszáz millióért című cikkre. „Nagyon helyesnek tartjuk, hogy az Érdi Hírek című kiadvány készítői (mondjuk ki: az érdi Fidesz) szívükön viselik az érdi adófizetők pénzét” – írja az ügyvezető, megjegyezve: az utóbbi évtizedben olyan propagandamédiát működtetett a fideszes városvezetés, amelyben az ellenzék csak elvétve szólalhatott meg, külön engedéllyel – leginkább negatív kontextusban.

Az ügyvezető megszámolta: tavaly március és június között az érdi Fidesz több megjelenési lehetőséget kapott a Médiacentrum felületein, mint az ellenzék a megelőző négy évben összesen. „Tudják, mi különbözteti meg a valódi újságot a propagandakiadványtól? Például az, hogy az előbbit újságírók írják, a saját nevükön, utóbbit pedig ki tudja, kik, álnéven. És főleg: ki tudja, kinek a pénzéből?” – teszi föl a kérdést Kövesdi. Az ügyvezető a költségek firtatására egy hasonlatot használt: annyival kerül többe a jelenlegi lap, „amennyi a különbség egy valódi újság és a Kacsa Magazin helyi mutációja között”.

Kérdéseinket feltettük az Érdi Hírek egyetlen ismerhető tagjának, Donkóné Simon Judit nyugdíjas magyartanárnak, aki felelős szerkesztőként jegyzi a lapot. Választ nem kaptunk. Kövesdi Péter viszont kapott, amikor a kacsás cikk nyomán a magyartanár (meg nem jelentetett) helyreigazítási kérelemmel jelentkezett. Innen tudhatjuk, hogy az új felület a városvezetés hivatalos médiájának az egyeduralmát kívánja megtörni, szerintük a demokrácia iránt elkötelezettek jó érzéssel fogadják a lapjukat, bármilyen politikai nézetet is vallanak. Az álnéven írt anyagokat meglepő indokkal magyarázza a felelős szerkesztő: félnek a városvezetés bosszújától. Ez a gondolat érdekesen visszhangzik a civileket vegzáló, a családok életébe kéretlenül belépő orbáni rendszerben.

Az Érdi Hírek olyan információkat akar eljuttatni a helyieknek, tudatta a magyartanár, amelyeket a hivatalos média elhallgat. Mi most ahelyett, hogy a Magyar Távirati Irodára gondolnánk (amely szerint Mészáros Lőrinc és Tiborcz István jelentéktelen személyek), nézzük, mi a hír, a politikai nézettől függetlenül jó érzéssel fogadható információ a Fidesz-barát ellenfelület számára. „Az érdiek pénzén folyik az érdiek becsapása”, „A fiataloknak tett ígéreteket sem tartották be Érd jelenlegi vezetői”, „Az érdi baloldal teljesítetlen választási ígéretei”. Egy lokális Kocsis Máté sem fogalmazna szebben, de a Fideszt itt T. Mészáros András – korábban háromszor is polgármester – fémjelzi, akinek a Facebook-bejegyzéseit feldolgozás nélkül, teljes terjedelmében közli az Érdi Hírek, sajtótájékoztatóit olykor szó szerint adja közre – ugyanúgy, ahogy az érdi Fidesz honlapja. Igaz ez Simó Károly Fidesz-frakcióvezetőre is. Egy médiumnak látszó szerkesztőség legalább a látszatra ügyelhetne.

Ötszázasával viszik

Így áll a bál jelenleg Érden. Az önkormányzati lapkiadó szeretne ezen változtatni, jobb nexussal például, és azzal, hogy a korábbi fideszes propagandával szemben másképp kezeli a helyi nyilvánosságot. Kövesdi Péter így vállalta a feladatot egy éve. „Független, friss hangú, kiegyensúlyozott lapot szeretnénk készíteni, ellentétben azzal, amit korábban újság címén kiadtak – mondja az Érd Médiacentrum ügyvezetője. – A városvezetés nem szól bele a tartalomba, a polgármester nem szeretné magát viszontlátni minden újságban. Közszolgálati lapot adunk ki, az olvasókhoz igazított igényekkel, és a valóságnak igyekszünk megfelelni, nem a politikának.”

Az Érdi Újság megpróbálja megszólaltatni a kormánypárti képviselőket, de ritkán jár sikerrel. Megkereséseikre a fideszes felületeken kapnak választ. Így az Érdi Hírekben, amit a Kornétás Kiadó jegyez. A cégnek nincs pártérdekeltsége, több kisebb településen ad ki helyi lapokat, máskülönben az Ufo és a Turista Magazint is.

Érdet 75 ezren lakják, nagyrészt fiatalok. A helyi lapokat azonban jellemzően az 50 pluszos korosztály forgatja. Az Érdi Újság még mindig hatékonyabb, mint a többi helyi médium, mérések szerint nagyobb az elérése, mint a felfejlesztett helyi rádiónak vagy a televíziónak. A lapot a Mediaworks-nyomdában nyomják, a terjesztés is kormányközeli, Mészáros Lőrinc-érdekeltség, de árban senki nem tud jobbat. Egy heti kiadás 25 ezer példánya félmilliós nyomdaköltséget jelent, a terjesztés 140 ezres tétel. A közintézményekben is hozzáférhető az újság, egy félezres köteget letesznek az Intersparban is. A lap itt annyira kelendő, hogy olykor már a megjelenés napján egyben elviszi valaki az összeset.

A muszáj- és a tilos lista

A 47 ezer lakosú Nagykanizsán is fordult a kocka másfél éve, de csak a testületben: ott az ellenzék kerekedett felül. A polgármester személye is változott ugyan, de maradt fideszes, ő Balogh László. A helyi, korábban egy oldalra húzó médiában ekkor nem kis zavar következett. Megszűnt a kormánypárti egyeduralom, és valami más kezdődött. A közgyűlés első ülésén az ellenzéki többség átrendezte a rendszert, majd leváltotta az önkormányzati cégek vezetőit is. Így került a Kanizsa Médiaház Nonprofit Kft. élére Tar Mihály televíziós újságíró. „Eleinte jól indult minden, a munkatársak jó része szívesen fogadta a szabadabb légkört – emlékszik az ügyvezető.

– Újságírószemmel ez egy jó világ volt, hiszen a felek úgy feszültek egymásnak, hogy egy-egy közgyűlés hetekre ellátott bennünket közéleti témákkal.”

A Médiaház munkatársai három hónapot éltek meg ebben a viszonylagos nyugalomban. A testületben persze volt adok-kapok, de a városi sajtó szabadon tehette a dolgát. Hogy mi volt korábban, jól mutatja egy szalagátvágós esemény, ahol a tudósítást készítő kollégák megkérdezték: Cseresnyés Péter államtitkár (Fidesz) is szerepelhet-e a képen? Azt gondolták, mostantól a kormánypártiak kerülnek tiltólistára. Működött a régi beidegződés, amikor helyi forrásaink szerint „két lista” alapján szerkesztették a híradásokat: voltak, akiket mindig meg kell kérdezni, és voltak, akiket sosem szabad. Tar Mihály egyértelművé tette, csak szakmai szempontok maradtak a Médiaházban, politikaiak nem játszanak. Ha az egyik fél megszólal, akkor tehesse ezt a másik is.

Az ügyvezető mára a helyi újságot is átszabta, a gyenge papírminőségű hetit magazinos küllemű kéthetire cserélte. Eddig két számot ért meg az új formátum. Jelenleg huzavona megy a polgármesterrel, aki vissza akarja állítani a korábbi status quót.

Saját médiáját bojkottálja

„A járvány miatt elrendelt országos veszélyhelyzet nálunk is elhozta a rendeleti önkormányzást. A polgármester így vágta vissza tavaly 30 millió forinttal a költségvetésünket, a pandémiára hivatkozva. Egy személyben akarja visszahozni a régi, küllemre gyenge minőségű újságot, amikor még a kormányközeli Mediaworks nyomta, és a hozzá köthető Maraton-csoport terjesztette a lapot” – meséli Tar Mihály. Hozzátéve, a felelősségek lehatárolása miatt most nincs egy kézben a nyomda és a terjesztés. A kétheti lap emelt oldalszámmal, profi papíron csak 60 fillérrel kerül többe, viszont jó kézbe venni. A kedvező visszajelzések egyértelműen sokasodnak.

Az új testület kampányígérete volt, hogy a kormánypropagandát tíz napon belül megszünteti. Harminc lett belőle, de sikerült. A tartalom azóta is független. „Sajnálatos azonban, hogy Balogh László nem áll szóba velünk, Nagykanizsa önkormányzatának médiumaival. Inkább a Facebook-oldalán kommunikál, és a kormányközeli Mediaworks-lapban is előszeretettel megjelenik. Közben igazi kanizsai kuriózummá váltak a zártkörű sajtótájékoztatók, ahova pont a városi lap és tévé munkatársai nem kapnak meghívót” – mondja Tar Mihály.

A helyzet odáig fajult, hogy a Médiaház ügyvezetőjének a szakmai hozzáértését is a Facebook-oldalán támadta a polgármester. Az ügyvezető formabontó módon a képernyőn keresztül válaszolt a vádakra, a bírósági folytatás lehetőségét is megemlítve.

Balogh László nem felelt kérdéseinkre. Helyette Bizzer András alpolgármester erősítette meg: nem bíznak az ügyvezetőben, szerintük a városi médiát a baloldali politika szövetségese irányítja, és a lap valóban minőségi változáson esett át – negatív irányba.

Ami a csövön kifért

Pécsen a Fidesz tíz éve tartó egyeduralmát törte meg az ellenzéki összefogás 2019-ben. A Mindenki Pécsért Egyesület (MPE) színeiben Péterffy Attila nyerte el a polgármesteri széket. A 143 ezres baranyai megyeszékhely lakossága addigra megunta a kormánykommunikációból ismert betonpanelek és fölényes kinyilatkoztatások helyi mutációját. „Tolták, ami a csövön a kifért” – mondja egy helyi forrásunk. Sokan már annyira torkig voltak a propagandával, hogy 2018 májusában performance keretében zúdították a városháza elé az önkormányzati lapokat és a Dunántúli Napló számait. „Ezren jöttünk össze a Széchenyi téren a korábbi pár százas megmozdulások után, és ez hátborzongató volt. A beszédet nem olvastam, a szívemből szóltam, édesapaként, mert aggódom a gyermekeim, de különösen a kisfiam jövője miatt – emlékezett a tüntetés holland szervezője, az évtizedek óta Baranyában élő Simon Wintermans tavalyi riportunkban. – Egy évvel később az önkormányzati választás elsöpörte a helyi fideszes kiskirályokat, így megszűnt a propaganda is.”

Jóllehet az ellenzéki együttműködés messze nem zökkenőmentes, de ezzel együtt is emlékeztet a demokráciára, ahol nem lehet megspórolni az érvek és vélemények ütközését. Barabás Béla, a pécsi önkormányzat sajtókapcsolati tanácsadója válaszolta ezt arra a kérdésünkre: miként sikerült visszaállítani a helyi média függetlenségét. „Nincs benne semmi misztikum: egyetlen pártnak vagy szövetségnek sem szabad rátelepednie a helyi nyilvánosságra.” A propaganda kiirtása a Péterffy-féle szövetség egyik legfontosabb vállalása volt. Míg korábban vállalhatatlan túlzásokba esett a főszerkesztő, ami bántotta a jó érzésű civileket, addig az önkormányzati lap visszatért a szakmaisághoz – és a fideszes ellenzéket is megszólaltatja.

19-szer

„Inkább a mieink bíráljanak”

„Az újság megítélését jól mutatja, hogy a városvezető koalíció támogatóitól többször kapjuk meg, hogy lehetne sokkal kormánykritikusabb a szerkesztés. De a polgármester erre azt mondja, hogy inkább a saját támogatóink oldaláról jöjjenek a bírálatok, semhogy a konzervatív oldal érezze úgy, hogy elnyomják – mondja Barabás Béla. – Mérhetetlenül rossz volt a hangulat a városban 2019-re, méltatlan szintre került a közbeszéd, amit nagy fellélegzés követett. Ezt az állapotot meg kellene őriznünk.”

Kozármislenyben adtak ki egy új lapot nemrégiben, bár a járvány nem kedvezett az induláshoz. A PécsMa portál mellett a Pécsi Hírek című, 70 ezres példányszámú, 20 oldalas ingyenes újsággal felelnek meg a városlakók informálódási igényeinek. A népszerűség a tartalmi átfedésekkel működő online lap látogatottságán mérhető le: 40 százalékkal nőtt másfél év alatt.

A Fidesz persze nem maradt média nélkül Pécsen sem. A Dunántúli Napló és a bama.hu (Mediaworks – KESMA) nehezen titkolhatná a kormánypártiságát, de a Rádió1-gyel és a Páva Zsolt volt fideszes polgármester kampányfőnöke által indított PécsAktuál.hu oldallal is erősített nemrég. Tisztességet és buborékon túli tájékoztatást ígértek, de forrásaink szerint „ők is szorgalmas kormánypropagandisták lettek, akik a bama.hu elkötelezettségén is túltesznek. Nem volna furcsa, ha rájuk épülne a fideszes ellenújság…”.

Megéri vagy sem?

De van egy fontos kérdés: érdemes-e ragaszkodni a helyi tájékoztatásban a nyomtatott formához – és a választ mennyiben befolyásolja, hogy egy vidéki vagy egy fővárosi önkormányzati lapról van-e szó. A G7.hu önkormányzati és kiadói tájékoztatás alapján igyekezett felmérni a budapesti kerületi lapok olvasottságát augusztusban. Az eredmény a portál szerint pazarlásról és feleslegesnek tűnő költségvetési terhekről tanúskodik. A nyomtatási és terjesztési költség példányonként 25-30 forint körül mozog. A példányszámok gyakran felülmúlják a háztartások számát. Ez ugyan magyarázható a közintézményi terjesztéssel, ám a budapesti lakások 12-13 százaléka üresen áll. A XV. kerület mérése szerint a lakosok 19 százaléka olvassa kiadványukat. A G7 arra jutott: bár sokan, elsősorban az idősebbek a nyomtatott formát igénylik, új arányokra lenne szükség az internetes és a papíralapú megjelenés között. Ezzel több önkormányzat és lapkiadó is tisztában van, a megfelelő megoldásra mégsem egyszerű rátalálni.

Ennek némiképp ellentmond, hogy Erzsébetváros is készített egy felmérést januárban. Eszerint a helyi ügyekről a lakosság 78 százaléka az Erzsébetváros újságból tájékozódik. Az önkormányzat honlapja és televíziója 35 százalék számára fontos hírforrás, míg a Facebookról szerez információt 31 százalék, 27 százalék pedig a személyes kapcsolatain keresztül tájékozódik.

Reális példányszám

Gőz Gabriella, a Józsefvárost kiadó nonprofit zrt. vezérigazgatója szerint a terjesztés hatékonysága komoly probléma. „Egy ilyen lap a postai szakzsargon szerint reklámkiadvány, nincs konkrét címzettje, ezért a többi hirdetési anyaggal együtt szórják. Van, ahol bekerül a postaládákba vagy a ház gyűjtőládájába, de itt előfordulhat, hogy jön egy lakó, és mindent kidob. Az sem ritka, hogy nem engedik be a házba a terjesztőt. A külső gyűjtőpontokon, például buszmegállókban pedig nem tudni, mi lesz a példányokkal.” Gőz Gabriella szerint már csak ezért is megérett az idő valamilyen változtatásra, az alkalmazkodásra az olvasói igényekhez.

„Fontos a reális példányszám meghatározása – hangsúlyozza a vezető. – Fel kell mérnünk a kerületiek médiafelhasználási szokásait, melyek azok a rétegek, körzetek, amelyek a nyomtatott kiadványt igénylik, és hol, kiknél népszerűbb az online forma. Ellenőrizhető gyűjtőpontokat kell kialakítanunk, a Teleki téren működik is egy ilyen: kiderült, mekkora az igény, és példányonként viszik el a lapot. Jobban lehetne majd kooperálni az éttermekkel, kávézókkal. Emellett szeretnénk kialakítani egy saját honlapot, ahova átkerülhetnének a videoanyagaink is az önkormányzat oldaláról. Mindez költségcsökkentést is eredményezne.”

A terjesztési és megjelenési formákban változás várható, de mennyire újítható meg az írott tartalom, a hangvétel? Egyáltalán: szükséges-e a módosítás? Remélhetően mindannyian lakunk valahol, ismerjük a kerületi lapokat (ha mást nem, külsejüket, tapintásukat), tudjuk, mire használhatjuk őket, és alapvetően teljesítik elvárásainkat, megtaláljuk bennük a lakóhelyünkkel kapcsolatos hasznos információkat. Várunk-e tőlük többet?

Szeretett boltosok

Mivel a fideszes önkormányzatok kiadványai láthatóan nem készülnek megújulásra, jól mutatják a hagyományos változatokat. A 20 oldalas XVI. kerületi újság klasszikusan szerény formát követ. Iskolai kiadványra emlékeztet, a tájékoztatásra összpontosít, és alapfeladatát kifogástalanul ellátja. A XII. kerület lapja, a Hegyvidék jóval impozánsabb. Elegáns, igazi újságszerű tördelés, szerkesztés, olvasmányos szövegek, kellemes lokálpatrióta hangulat lengi át. Nehéz elképzelni, hogy létezhetnek ezektől a mintáktól markánsan eltérő variánsok. Több „ellenzéki” önkormányzat azonban a lapjával is szeretné demonstrálni az új időket, és ösztönzi a szabványoktól eltérő próbálkozásokat.

A kéthetente megjelenő Józsefvárosban érezhető egyfajta elmozdulás a színes közéleti magazin irányába. Ezt a törekvést jelenleg talán a Terézváros képviseli a legtudatosabban. Főszerkesztője, Kertész Anna tavaly júniusban vette át az újságot, posztját nyílt pályázaton nyerte el. Bár tisztában van vele, hogy a jövőben jobban ki kell használni az online felület lehetőségeit, ő maga a print lapok híve, és meggyőződése, hogy sokan igénylik ezt a formát egy kerületi kiadványnál is. Főleg, ha egy igazi magazint tarthatnak a kezükben.

„Abból indultam ki, én mit olvasnék szívesen. Csupán száraz információkkal meg se lehet tölteni egy 28 oldalas lapot. Számtalan téma van, ami a kerületben élőket közelebb hozhatja egymáshoz és a városrészhez, a házak és a benne élők történetétől az érdekes figurák, szeretett boltosok, vendéglátósok bemutatásáig. És egy közérdekű információt vagy egy országos téma helyi vetületét is lehet igényesen, olvasmányosan tálalni. Egy testületi ülésről persze nehéz színesen tudósítani, ilyenkor a célunk, hogy minél érthetőbbé tegyük a döntéshozatal menetét és eredményeit. A négyfős szerkesztőség, amelyet külsős szerzők egészítenek ki, ugyanolyan igényességgel dolgozik, mintha egy pénzért árult országos lapról lenne szó. Ez szerintem kötelességünk is, hiszen közpénzből készül az újság.”

De vajon sikerülhet-e egy mégoly kedvelhető lappal is aktivizálni a helyi közéletet, demokratikus fórumot adni különböző álláspontoknak, érdekeknek? Kertész Anna ebben is bizakodó: „A kiadvány fontos eszköz lehet a lakosok bevonására a döntéshozatalba – állítja. – A helyi részvételiség egyik eszköze a lap, amelyben nemcsak információ jelenik meg a csarnok megújításáról vagy a fásításról például, de az is, milyen módon szólhatnak bele a lakosok ezekbe a kérdésekbe, és megjelenítjük a véleményüket. Ami pedig a politikai színteret illeti, igyekszünk az önkormányzati ellenzéknek is fórumot adni. Már a megbízásom utáni első lapszámban interjú jelent meg a Fidesz helyi frakcióvezetőjével, és azóta is törekszem arra, hogy bemutassuk a munkájukat, álláspontjukat. Szeretnénk, ha a kerület teljes közössége magáénak érezné a lapot.”

A vitatott csirkepaprikás

Budapest III. kerületében jóval kacifántosabb a helyzet. A Key Price Kft., amely idén vette át az Óbuda kiadását, igyekszik pragmatikusan hozzáállni a feladathoz. „Tudomásul kell venni, hogy ez az önkormányzat lapja, ő a megrendelő – mondja Prusinszki István főszerkesztő. – Mi a kommunikációs osztállyal vagyunk napi kapcsolatban, folyamatosan egyeztetünk. Kérni szokták, hogy az obuda.hu bizonyos anyagait mi is hozzuk le szerkesztett formában. Kiss László polgármester fontos kérdésekben külön nyilatkozik lapunknak, de szeretné, ha az előző városvezetővel, Bús Balázzsal ellentétben nem róla szólna az újság, hanem az Óbuda-Békásmegyeren élőkről és a kerületi eseményekről. További kérés, hogy mivel Budapestnek jelenleg nincs lapja, tegyünk közzé fővárosi híreket is. Politikusok, országgyűlési képviselők kritikai észrevételei számára van Vélemény rovatunk. Szabó Tímea használja ki a legaktívabban, de megszólalt benne Donáth Anna, Varga Mihály és Z. Kárpát Dániel is. És ha újra lesznek testületi ülések, mindkét frakcióvezető egyforma teret kap véleménye kifejtésére.”

Ugyanakkor azt is ösztönzi az önkormányzat, hogy minél több helyi civil szervezet szerepeljen a kiadványban. „Ez sem jelentett nehézséget számunkra, föl is vettem a kapcsolatot a kerületben működő szervezetekkel, sportegyesületekkel – jegyzi meg Prusinszki István. – De azért nem csak kéréseket kell teljesítenünk. Szabad kezet kapunk a kiadvány legnagyobb részének összeállításában, szerkesztésében.”

„A lap és az olvasók közötti interakció is beindult – teszi hozzá derűs hangon Patek Gábor hirdetési igazgató. – Az első, februári számban lehoztunk egy csirkepaprikás-receptet. Két idős hölgy azonnal jelentkezett, és megmosta a fejünket, hogy ez nem tradicionális csirkepaprikás.Próbáltunk mentegetődzni, hogy csak egy nokedlis változatról volt szó, de nem volt mese. Lediktálták az igazinak tartott receptet.”

Már megint a „Tények”

Ám az már kevésbé mulatságos, hogy a Fidesz-éra főszerkesztője, Karalyos József kiadói cégével, az Impress-Régió Kft.-vel ellenlapot indított a kerületben. Az önkormányzati kiadvány szerkesztősége igyekszik nem foglalkozni ezzel, de kérdés, meddig lesz képes rá. A Kerület: Tények Óbudán havonta próbál majd megjelenni 70 ezer példányban. A januári szám címlapjáról máris megtudhatjuk, hogy „Adóemeléssel sanyargatná a kerületi lakosokat Óbuda balliberális vezetése”. Az 5. oldalon kiderül az is, hogy „Karácsonyék hatalmas óbudai zöldfelületet tüntetnének el”. Szót kap Láng Zsolt, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetője, hogy felvilágosítsa az óbudaiakat: „Csak a hatalom eszközének tekinti a budapestieket a baloldali koalíció.” Természetesen pozitív dolgok is történnek Óbudán, az országban, de ez a kormánynak és a korábbi kerületi vezetésnek köszönhető az ellenlap szerint. A nyílt propagandát amúgy békés tájékoztató írások, lokálpatrióta cikkek veszik körül.

Úgy hírlik, más kerületekben is lesznek „ellenzéki” lapok. Nem éppen emberbaráti gesztus lakóhelyünk működésének egyértelműen közösségi szféráját is bevonni a politikai küzdőtérbe. Duplájára növelve az egyébként is kérdőjeles hatékonyságú helyi tájékoztatás költségeit. Érdekes lesz majd az önkormányzati és a kormánypárti orgánumot egyszerre kivenni a postaládából, és abban is megélni manipulált megosztottságunkat, melyiket dobjuk ki azonnal.