közszereplő;Kövér László;nyilvánosság;TASZ;

2021-03-21 13:28:00

Ennél „közügyebb” közügy nincsen

A Fidesz-kormánynak nem erőssége a találkozás az ellenvéleményekkel. Ha csak teheti, kerüli a vitákat, a független sajtó kérdéseit. Az ellenzéki politikusok egyre gyakrabban feszegetik a hatalom valóságának korlátait, valahogy úgy, ahogyan Orbán Viktor bontotta el egykor a szerinte méltatlan kormányt védő kordonokat. Tordai Bence is elbontott egy jelképes kordont, amikor a méltatlannak tartott hatalom emberét kérdezte – találékonyan – a parlamentben. Tettét 8,2 milliós bírsággal torolta meg a házelnök. Pásztor Emesét, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogászát a demokrácia-erodáló hatalom lépéseiről kérdeztük.

Meddig ér el Kövér László ostora? Hol a házelnök-büntetési határ?

– Hathavi tiszteletdíj-csökkentésnél, de az már egy másik pontot érintene az országgyűlési törvényben. A házelnök sokféle szankciót alkalmazhat a figyelmeztetéstől, a rendre utasítástól a felszólalási jog megvonásán át az ülésről való kitiltásig. A képviselői tiszteletdíj-csökkentés a 46/E szakasz szerint legfeljebb négyhavi lehet, ha a képviselő az ülés, a vita vagy a szavazás menetét vagy a képviselőtársát az üléstermi jogai gyakorlásában, kötelezettségei teljesítésében zavarja. A házelnök most elment a zavarás esetén kiróható maximális büntetésig. Ha úgy értékelte volna, hogy Tordai Bence nem zavarja, hanem akadályozzaVarga Mihályt, akkor szabhatott volna ki hathavi csökkentést.

– Az indoklás szerint Tordai Bence az azonnali kérdések órájában a telefonjával felvételt készítve elállta a pénzügyminiszter útját, és a folyosón sem hagyott fel ezzel.

– Varga Mihályt ez biztosan zavarta. De nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy mire való a parlamenti fegyelmi jog? Tényleg arra való-e, hogy a pénzügyminisztert személyében zavaró magatartást el lehessen hárítani? Erre határozott nem a válasz. Ezek a szankciók az Országgyűlés működése rendjének fenntartását szolgálhatják. Erősen kérdéses, hogy Tordai Bence megzavarta-e a törvényhozási üzemet. Az indokolás sem említi, hogy a képviselő magatartása miként zavarta Varga Mihályt abban, hogy gyakorolja üléstermi jogait. Emiatt jogilag minimum kétséges, hogy a 46/E szakasz alkalmazása szóba jöhetett-e egyáltalán.

– Nem lehet, hogy a honatya csak a dolgát tette?

– A képviselői szólás és cselekvés szabadsága a demokrácia alapja. Tudnia kell szabadon gyakorolni ezeket a jogait. Tordai Bence nem azért zavarta Varga Mihályt, hogy csak úgy felbosszantsa, hanem azt akarta elérni, hogy a miniszter csatlakozzon egy módosító javaslathoz. Ez kifejezetten az ő képviselői feladatát érintette.

– Nem aggályos, hogy a házelnöki döntéssel szemben lényegében nem lehet fellebbezni?

– Ez nem teljesen igaz, hiszen a mentelmi bizottságtól lehet kérni a döntés hatályon kívül helyezését. Ez egy különleges, paritásos bizottság, ahová egyenlő arányban jelölhetnek tagokat a kormány- és az ellenzéki pártok. Ha a többség támogatná a képviselőt, akkor nem lehetne végrehajtani a döntést.

– Azaz egy kormánypárti honatya támogatása Tordai Bence utolsó reménye?

– Igen. Meglepődnék, ha ez összejönne. Ha a bizottsági procedúra nem vezet eredményre, a képviselő az Országgyűléshez is fordulhat, de ott is ez a helyzet állna elő. A döntés ugyan igazságtalannak tűnik egy ellenzéki képviselő helyzetében, de azt azért látni kell, hogy a parlamentben a jogorvoslat nem olyan értelemben működik, mint egy független bíróság előtt. A törvényhozásban politikai döntések születnek. Nem a képviselő magánvagyonára vezet végrehajtást Kövér László, hanem visszatartja az illetményét.

– Az üléstermi képrögzítés nem játszott szerepet a büntetésben?

– Ez fel sem merülhetett, hiszen minden, ami a parlamenti ülésteremben történik, vérbeli közügy. A törvényalkotás folyamatánál „köz­ügyebb közügy” nincs. Ez maga a közhatalom gyakorlása. Emellett a Ptk. is azt mondja, hogy nincs szükség hozzájárulásra nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel készítésekor vagy felhasználásakor. Egy képviselő parlamenti jelenléte kétségkívül nyilvános közéleti szereplés. Állandó vitakérdés most is, hogy rajzolgató képviselőkről lehet-e képet készíteni. A parlamentben azért szerintem lehessen arra számítani, hogy felvétel készül valakiről. Ez egy olyan hely, ahol közügyeket vitatnak meg közhatalmat gyakorló politikusok. És egy olyan kockázat, amivel tisztában kell lenni.

– A felvételt készítő politikai közszereplő szabadsága tehát nem korlátozható a Házban.

– Az országgyűlési képviselők felvételkészítési jogát egyelőre nem szűkítik be olyan szigorú szabályok, mint a média munkatársaiét.

– Az utóbbi tíz évben mintha egyre inkább az volna az alapállás, hogy a közhatalom gyakorlói a lehető legkevésbé legyenek elszámoltathatók. Valóban egyre inkább őket védi a jog, és nem azokat, akiket képviselnek?

– Így van, viszont a jogalkalmazók hozzáállása szerencsére egyelőre nem követi le a jogalkotási változásokat. A bírósági döntések alapján általában az látszik, igenis elvégzik az alapjogi mérlegelést. Összemérik a szemben álló alapjogokat, és a kontextusukban értékelik az ügyeket. Szerencsére nem esik nagyobb súllyal a latba a közszereplők érdeke, még ha a szabályozás ezt is célozza. Alkotmányos alapvetés, hogy a politikai közszereplőnek fokozott mértékben kell tűrnie a kritikát, éspedig azért, mert önként vállalta, hogy részt vesz a közélet alakításában, önként lépett ki a nyilvánosság elé. A közhatalom gyakorlóinak még többet kell tűrniük. A pénzügyminiszternek is, aki nemcsak a véleményét mondja el, hanem mindannyiunkra nézve kötelező döntéseket hoz.

– A közéleti szereplő személyiségi joga „szükséges és arányos mértékben” korlátozható a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. Jó ez a gumiszabály?

– Nem használnám a gumiszabály fogalmát, mert pejoratív. A jogalkalmazó, a bíró van abban a helyzetben, hogy az eset összes körülményét mérlegelve el tudja azt dönteni, amit a jogalkotó az íróasztalánál nem tud előre megtenni. Ez alapvetően egy jó dolog. Arányosság az, amit az imént említettem: a politikai közszereplőknek és közhatalom-gyakorlóknak többet kell tűrniük, mint másnak. Kihez képest többet, és mi az a többlet, mindig ezt kell mérlegelni.

– Ingoványos terep a sajtó számára.

– Lehetetlen kazuisztikus szabályokat alkotni, amelyek révén a bíróság mint egy jogalkalmazó gép működik, és az ügyek a szabályok alapján rendíthetetlen ítéletekként jönnek ki belőle. A jó jogalkotás lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak a mérle­gelésre, akinek az a felelőssége, hogy jó döntések szülessenek.

– Közszereplő-e a kormányfő veje vagy a gyermekkori barátja, akik szabad szemmel is jól látható mennyiségben kapnak közpénzes megbízásokat?

– A kérdés az, mikor közszereplők. Ha Tiborcz Istvánt vagy Mészáros Lőrincet a közbeszerzéseken elért eredményei ürügyén kérdezik vagy bírálják, akkor ez értelemszerűen közügy. Ilyen értelemben ők egyértelműen politikai közszereplők, és a bíróságoknak lehetőségük kell legyen arra, hogy ezt felismerjék.

A magánéletnek bizonyos szeletei is számot tarthatnak közérdeklődésre. Ha jachtozgatnak a nyári szünetben közpénzből – ez egy fiktív példa természetesen –, akkor ez is ölthet köz­ügyjelleget, és itt is megállapítható lesz a közszereplői minőség.

– A politikusokat két éve védi az otthon védelméhez való jog, amely a véleménynyilvánítást és a gyülekezést korlátozza. A kormány igyekszik elbújni a bírálói elől?

– A gyülekezési törvényben szélesebb lett azoknak az okoknak a köre, amelyekre hivatkozva a rendőrség gyűléseket tilthat meg. Ilyen ok az is, ha a gyűlés alkalmas mások magán- és családi életének a korlátozására. A gyűlés mindig alkalmas erre. A gyülekezési jog gyakorlásának fogalmi eleme, hogy felkeltse a figyelmet. Ha lakott területen szervez valaki gyűlést, óhatatlanul korlátozhatja a magánélethez való jogot. A jogalkalmazóknak az a feladatuk, hogy összemérjék a szemben álló alapjogokat, ez esetben a magánélet védelmét és a gyülekezési szabadságot, és kompromisszumra törekedjenek. De nem lehet azt mondani, hogy a gyakorlat úgy értelmezné ezt a szabályt, hogy a magánélet bármilyen mértékű zavarása elég volna egy tüntetés előzetes megtiltásához.

– Ha egy vállalkozó nyilvános sajtóadatbázisban szerepel, akkor felfedhető a kiléte? Gondolok itt a Hell tulajdonosainak a követelésére, amellyel lekerültek a 50 leggazdagabb Forbes-listájáról.

– Az uniós adatvédelmi rendeletre, a GDPR-ra hivatkoztak, ami védelemben részesíti a magánéletet, és ők úgy értékelték, a családjuk vagyonosodása e körbe tartozik. A magyar bíróságok most először találkoztak ezzel a problémával. Egyik oldalról a GDPR és a magánélet, másik oldalról a sajtószabadság feszült egymásnak. Iszonyú fontos demokratikus köz­érdek fűződik ahhoz, hogy tudjuk, mekkora vagyonuk van ezeknek az embereknek, és milyen tempóban növekedett vagy változott az elmúlt évekhez képest, főleg, ha ebben a vagyonosodásban közpénzeknek is jutott szerep. Ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, de a bíróság nem volt hajlandó elvégezni a mérlegelést, hanem helyt adott az ideiglenes intézkedésnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg egy hosszadalmas per a végére nem ér, addig egyes, az érintettekről szóló tudósítások, cikkek nem az eredeti tartalommal, vagy egyáltalán nem jelenhetnek meg a sajtóban. Így a bíróság tulajdonképpen mégiscsak elvégezte a mérlegelést, hiszen a magánszféra nyert, amíg nem lesz meg a végleges döntés. Ha ez a gyakorlat megszilárdul, az a sajtó számára tragédia. 

A célunk az, hogy ezekben az új típusú ügyekben is rábírjuk a bíróságokat a szemben álló alapjogok érdemi összemérésére.