A folyóvizek éjjelente négyszer annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint nappal – derült ki egy új svájci kutatásból.
Mivel az eddigi méréseket nappal végezték, azok fals becslésekhez vezettek azzal kapcsolatban, hogy a globális szénkörforgáshoz milyen mértékben járulnak hozzá a folyóvizek– figyelmeztetett a lausanne-i műszaki egyetem (ETH Lausanne) folyami ökoszisztémákat kutató laborjának (SBER) szakértői csapata.
A tudósok sokáig úgy vélték, hogy a folyóvizek kevésbé fontosak a szén-dioxid globális áramlási mennyiségét tekintve, mint például az óceánok. A patakok és folyók hatalmas mennyiségben veszik fel a szárazföldi szerves szenet, amelyet lebontanak, szén-dioxidot is termelve. A kontinenseket átszövő hálózatok komplexitása miatt azonban nagyon nehéz kiszámítani, mennyi kerül ebből a szén-dioxidból a légkörbe.
Eddig a kutatók a nappal - az esetek 90 százalékában reggel 8 és délután 4 óra között - végzett kézi mérésekre hagyatkoztak. A folyamatos merésekből ugyanakkor kiderült, hogy a folyóvizek szén-dioxid-kibocsátása csak az esetek 10 százalékában éri el ebben a „munkaidőben” a csúcspontot. Az éjszakai órákban négyszer nagyobb volt a kibocsátás mértéke.
A kutatók szerint ennek több oka lehet. „A legfontosabb a fotoszintézissel van összefüggésben. A folyókban és patakokban termelődő szén-dioxid nagy részét napközben elnyeli a fotoszintézis, ezáltal csökken a légkörbe kerülő rész” – idézi Lluis Gomez-Genert, a SBER kutatóját az egyetem közleménye.
A széndioxid-kibocsátás napon belüli ingadozását befolyásolhatja a növényzet, a lombkorona árnyékolása, a tengerszint feletti magasság, a hőmérséklet, a víz folyásának sebessége is. A nappali és az éjszakai kibocsátás legnagyobb ingadozását a mérsékelt égövi erdőkben és a hegyekben tapasztalták.