Előfizetés

Cseh fordulat

Megszokhattuk már, hogy a Kreml cinikus pökhendiséggel reagál egy-egy nemzetközi intésre vagy szankcióra, ám a 18 orosz diplomata Csehországból való kiutasítására adott hisztérikus válasz azt jelzi, Moszkvát váratlanul érte a diplomáciai botrány. Látszólag Oroszország „győzött”, hiszen ők két cseh diplomatával többet utasítottak ki, de az, hogy Csehország hirtelenjében ilyen élesen Moszkva ellen fordult, derült égből villámcsapásként érte a moszkvai diplomáciát. Pedig minden olyan jól alakult. Az oroszok trójai falovának is nevezett cseh elnök évek óta a markában tartja Andrej Babis miniszterelnököt, s a kormányfő sorsa nagyon is Milos Zemantól függ majd az októberi parlamenti választás után. Az államfő még növelte is a kormányra gyakorolt befolyását azzal, hogy a szociáldemokraták másfél héttel ezelőtti tisztújításán elbukott az orosz szerepvállalást kritikusan szemlélő Tomás Petrícek Jan Hamácek pártelnökkel szemben, így előbbi a külügyi tárca vezetéséről is kénytelen volt lemondani. Most azonban minden megváltozott. Babis kormányfő biztosan igen erős bizonyítékokkal tudja alátámasztani, hogy a cseh lőszerraktárban történt korábbi robbantások mögött az orosz hírszerzés áll, hiszen a miniszterelnök eddig rendre határozatlannak mutatkozott, ha Zeman érdekei ellen kellett fellépnie. A köztársasági elnök viszont feltűnően hallgat. Az ügynek nagyon súlyos következményei lesznek. Csehország ezután aligha vásárol Szputnyik V vakcinát, és kizárja az oroszokat a Dukovany Atomerőmű bővítésének tenderéből. Figyelemreméltó az is, hogy Lengyelország és Szlovákia hamar szolidaritást vállalt Prágával, ám a Brüsszel ostorozásakor oly hangos magyar diplomácia hangját most nem hallottuk. Így különösen nehéz azt állítani, hogy a visegrádi együttműködést nem Magyarország verte szét. 

Kubai mérleg

Castróék végérvényesen és visszavonhatatlanul győztek. Már csak azt kéne megmondani, hogy forradalom esetén mi a győzelem. Több mint hatvan éven keresztül ellen tudtak állni az Egyesült Államoknak és az emberi kor végső határáig megőrizték a politikai hatalmukat, de ehhez diktatúrára volt szükségük, amely egy idő után nyilvánvaló módon nem élvezte a többség támogatását. De még ha élvezte volna is, a diktatúra az diktatúra, a választás jogának elvétele, és mint ilyen, idegen a néphatalomtól. Pont ellentéte annak, amiért a gerillák annak idején bevették magukat a hegyek közé. Ebben az értelemben Castróék már hatvan éve veszítettek, amikor az ígért szabadság helyett egypártrendszert vezettek be, és elfojtották a bírálatot. Amit nem lehet elvitatni tőlük, az a politikai érzék és Fidel esetében a karizma. Mexikóban egyszer megálltunk egy útszéli narancsléárusnál. Középkorú nő működtette az egy szál prést, s megtudván, hogy Havannából érkeztünk, áradozni kezdett, mennyire szeretné, ha Mexikóban is lenne egy Fidel. Kénytelenek voltunk kiábrándítani: a bódéját, a karos léfacsarót és alighanem a néhány ládányi narancskészletet is államosítanák, aminek következtében Mexikóváros és Guadalajara között többé nem lehetne narancslevet kapni. Csóválta a fejét, és magában biztosan megállapította, hogy az amerikai propaganda uszályába került gusanók (férgek) vagyunk. A rezsimnek Kubában is van (volt) támogatottsága. A falusiak, akik azelőtt alig láttak orvost, és a gyerekeik iskolába se nagyon jártak, felemelkedésként élték meg a Latin-Amerikában párját ritkító egészségügyi és oktatási rendszert. Imponált az arrafelé hagyományosan jenkiellenes nacionalizmus. Sokaknak tetszett a korábbi diktatúrák alatt meggyűlölt vagyonbeli különbségek eltüntetése, az egyenlősdi, amelyben ugyan szegények maradtak, de legalább mindenki más is. A rezsim első harminc évét még lehet a szovjet támogatással magyarázni. A másodikat már nem. Abban a fő érdem a fafejűen rugalmatlan amerikai politikáé.

Sakkfigurák Orbán tábláján

Azt talán már ismert a közvélemény előtt, hogy az egészségügyért felelős miniszter kezéből kivették ezt a tárcát, és a belügyminiszter ennek a területnek a fura ura. Ellenben Kásler Miklós legújabban egy olyan terület felett dönthet, amely viszont nem őhozzá tartozik. Rendeletet hozott ugyanis a kormány a pénzügyminiszter mellőzéséről. (Magyar Közlöny 2021. évi 49. szám) A következő bő két hónapban úgy használhatják fel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) teljes költségvetési maradványát, hogy ehhez az államháztartásért felelős miniszter hozzájárulása nem szükséges. Arról is szól a jogszabály, hogy a veszélyhelyzetben bárkinek szinte bármire lehet támogatást adni a Nemzeti Kulturális Alapból, és erről az emberi erőforrások minisztere egyedül dönt. A miniszterelnök tehát folyamatosan nyírja Palkovics feladatait: a piszkos munkára, a CEU vagy az MTA kutatóintézetei ellen vezetett hadjáratokra persze jó volt az innovációs tárca vezetője - ahogy most jó a kínai egyetem útjának egyengetésére is -, pedig jogilag nem a miniszteri feladata. A miniszterelnök felépít egy minisztert, aztán szétszedi. Az előző kormányaiban is ezt tette, a jelenlegiben is így jár el. Felállít egy kormányt, de az nem kormányként üzemel.  Orbán azt mondta a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában: "Most úgy áll a helyzet, hogy az általános szabályokat az Operatív Törzs hozza meg és rendeletek formájában én adom ki." Vagyis a döntéshozó a kormány helyett az Operatív Törzs. És személy szerint Orbán Viktor. Aki a döntést kvázi hivatalosan a megfelelő csomagolásba önti. Szóval ebben a kormányban többen is nem azok, akik. A miniszterek nem azzal a területtel foglalkoznak, amelyek hivatalosan hozzájuk tartoznak. A kormány helyett de facto az egyik kormány maga az Operatív Törzs, a másik kormány meg maga a miniszterelnök. Aki egyedül hoz kormányrendeletet, miközben jogilag a döntéshozó maga a kormány, de ennek tényleges működéséről nem hallani semmit. Csak azt tudjuk, hogy a kormányzati döntéseket az Operatív Törzs hozza meg, majd jogi köntösbe a miniszterelnök öltözteti, amely miniszterelnök egyedül dönt az egész kormány helyett. Vagyis ő maga az egész kormány. A belügyminiszter felel az egészségügyért, az államháztartás kiadásai felett viszont az egészségügyért felelős miniszter rendelkezhet. Palkovics miniszteri feladatainak nagy részét is mások kapták meg. Szijjártó Péter is sokkal inkább (kül) gazdasági ügyekkel foglalkozik, kevésbé a külpolitikával. A külpolitikáért a jelek szerint maga a miniszterelnök felel. Aki egyben pénzügy- és gazdasági miniszter is, miközben üzleti ügyekkel nem foglalkozik. (De azért üzletel az autokratikus államokkal, ha úgy hozza az élet.) Süli János sem jeleníti meg tárca nélküli tárcáját. Nincs látszata annak, mivel foglalkozik, pedig a paksi atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős. Az Oroszországi Föderáció és Magyarország közötti nemzetközi hitelmegállapodás szerint az atomerőmű építés finanszírozására a hitelkeret megnyitása óta összesen 239 millió eurót (mintegy 78,8 milliárd forintot) hívott le a magyar fél. De nem tudjuk, hová és mire? Mit csinált eddig Süli János? Négy év miniszterségének nincs semmi hozadéka. Akkor valójában micsoda Süli János? Mit honorálunk neki havi ötmillióval? A végrehajtó hatalmat jelentő kormány helyett valójában a jogforrások hierarchiájába nem tartozó, döntési joggal nem rendelkező Operatív Törzs hozza a döntéseket. Illetve Orbán Viktor egyedül. Vagy ők együtt. Esetleg felváltva. Az igazat megvallva nem tudom, hogy akkor most két kormányunk van-e - vagy csak egy, de az kétarcú.