Előfizetés

Bruttó 414 ezer forint a hivatalos átlagbér - A dolgozók fele ennél legalább 98 ezer forinttal kevesebbet keres

Varga Dóra
Publikálás dátuma
2021.04.29. 10:24
Képünk illusztráció
Fotó: PAUL ELLIS / AFP
Majdnem 10 százalékos átlagbéremelkedést mért februrárban a KSH. Ekkora növekedésnek ugyanakkor nem minden dolgozó örülhet, az infláció pedig a reálkeresetnek is keményen odavág.
Ismét jelentős, 9,8 százalékos keresetnövekedésről és 414 ezer forintnál is magasabb bruttó átlagbérről adott hírt a KSH. A részletesebb adatokból azonban látszik, hogy nem minden dolgozó örülhet ekkora összegnek és ilyen ütemes emelkedésnek. Sőt, a dolgozók fele a hivatalos átlagbérnél legalább 98 ezer forinttal kevesebbet kap. A KSH csütörtök reggel közzétett gyorstájékoztatója szerint az átlagbér idén februárban bruttó 414 400, nettó 275 600 forintra emelkedett, ami 9,8 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Ez az adat azonban csak az öt fősnél nagyobb cégeknél, a költségvetési intézményeknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél teljes munkaidőben dolgozó, mintegy 2,8 millió alkalmazott keresete alapján számolt átlag (miközben a foglalkoztatottak száma szintén a KSH szerint több, mint 4,5 millió volt februrárban). Az átlagot pedig februrárban részben az állami szféra - az orvosok, bírák, ügyészek, a bölcsődei dolgozók - béremelései dobták meg. Így a költségvetési szférában 13,5, a vállalkozások körében viszont 8,9 százalékkal emelkedtek a bérek. Tovább árnyalja a képet, hogy a KSH táblázataiban most már a teljes vállalati szférára vonatkozóan is szerepelnek átlagbér-adatok. Ezek alapján a kisebb cégeknél jellemzően alacsonyabb fizetéseket kapnak a dolgozók, hiszen ezt a kört is beleszámolva már 12 ezer forinttal alacsonyabbra, alig 402 ezer forintra jött ki a bruttó átlagbér. A nettó átlagkereset pedig csak 267 ezer forint ebben a körben, vagyis 8 ezer forinttal kisebb. Ahogyan azonban korábban lapunk érdeklődésére a KSH jelezte: mindez csak kiegészítő adatként szolgál, a hivatalos átlagbér továbbra is az, amelyet az öt fősnél nagyobb munkaadói körben számolnak. Így például továbbra is a magasabb összeget szorozzák meg hárommal az országgyűlési képviselők alapilletményének meghatározásánál. A KSH a múlt hónap óta a régóta követelt havi mediánbér-adatokat is közli már. A mediánbér az a kereset, amely a fizetéseket nagyság szerint sorba rendezve éppen középen áll. Vagyis az az összeg, amelynél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres. Számos szakértő szerint a mediánbér árnyaltabb képet fest a valós kereseti viszonyokról, hiszen az átlagolásnál egy-egy kiugró fizetés könnyen feljebb húzza az átlagot, miközben a többség nem keres annyit. Az idén februárban a legalább öt fős munkáltatói kört vizsgálva 330 ezer forint volt a bruttó mediánbér. Ez azt jelenti, hogy még a nagyobb munkahelyeken napi 8 órában dolgozó alkalmazottak fele is legalább 84 ezer forinttal kevesebbet keres, mint a hivatalos átlagbér. A kisebb cégeket is figyelembe már 98 ezer forint a különbség, hiszen a teljes munkáltatói körre vonatkozóan mindössze 316 500 forintos bruttó mediánbért mért a KSH. A teljes vállalati kört figyelembe véve ráadásul a mediánbér csak 8,3 százalékkal nőtt egy év alatt, míg az átlagbér 9,6 százalékkal. Ez azt jelezi, hogy nőtt a különbség a jól keresők és a rosszabbul fizetettek keresete között, és utóbbiak vannak egyre többen. Bár egy-egy hónap változásaiból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, erre utal az is, hogy míg az átlagbér mind a szűkebb, mind a teljes vállalati kört beleszámítva több mint 3 ezer forinttal emelkedett az idén január és februrár között, addig a mediánkereset mindkét kategóriában több, mint 2 ezer forinttal csökkent. 

Az infláció megeszi a bérnövekedést

Pozitív meglepetést okozott a februári bérstatisztika, hiszen az általános, a bérkiáramlás lassulását előrevetítő várakozással szemben a béremelkedés gyorsulást mutat – értékelte az adatokat Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. A meglehetősen jelentős keresetnövekedés egy része ugyanakkor szerinte továbbra is technikai jellegű. Az intézményi statisztikák szerint a versenyszférában februárban nőtt a teljes munkaidős foglalkoztatás, ám ez az átlagnál magasabb kereseti lehetőségeket biztosító szegmensek munkaerőkeresletét tükrözi. Ez alapján az összetételhatás vélhetően felfelé húzta a béreket – magyarázta. Emellett az állami szférában zajló ütemezett bérrendezések mozgatták a bérdinamikát, ez egyértelmen látszik a költségvetési szféra átlag feletti, 13,5 százalékos éves béremelkedési üteméből – tette hozzá. A béradatok alakulását ugyanakkor egyáltalán nem tükrözi a fogyasztás alakulása. Februárban ugyanis éves összevetésben 5,9 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom. A fogyasztás és a bérnövekedés jelentősen elvált egymástól, ami jelentheti részben az óvatossági megtakarítások folyamatos erősödését, de ugyanúgy azt is jelzi, hogy a valós bérkiáramlás és a rendelkezésre álló jövedelem növekedése a hivatalos bérstatisztikánál jóval mérsékeltebb lehet – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter. Az elemző az idén a bérdinamika fokozatos lassulására számít, ami elsősorban a versenyszférában jelentkezik majd, várakozása szerint 7 százalék körül alakulhat a mutató 2021 egészében. Németh Dávid, a K&H elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az idei évre várt magasabb infláció miatt a reálbérek a korábbi évekhez képest visszafogottabban növekedhetnek. Bár az év elejét majdnem 10 százalékos béremelkedés jellemezte, az inflációval korrigált mutató, azaz a reálbérindex szerint 6,6 százalékos volt a növekedés az év első két hónapjában. Mivel az infláció a tavaszi hónapokban megugrik, és átmenetileg akár az 5 százalékos szintet is elérheti, a következő hónapokban a reálbérek mérsékelt emelkedésére lehet számítani. Szerinte az év egészében - a különböző költségvetési ágazatokban történt béremelések miatt - a teljes gazdaságra vetített béremelkedés közel két számjegyű lehet, de a reálbérek csak 5 százalék körüli mértékben emelkedhetnek.  

361,79 forinton az euró

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.29. 08:14
Illusztráció
Fotó: Béres Márton / Népszava
Erősödött csütörtök reggelre a forint a főbb devizákkal szemben a nemzetközi devizakereskedelemben.
Az előző esti árfolyamához képest a forint az euróval szemben 0,09 százalékos, a dollárral szemben 0,47 százalékos, a svájci frankkal szemben 0,13 százalékos erősödést ért el csütörtök reggelre. Az eurót reggel fél nyolckor 361,79 forinton jegyezték az előző este hét órai 362,12 forint után. A dollár jegyzése 298,12 forintra csökkent 299,54 forintról, a svájci franké pedig 327,78 forintra 328,20 forintról. A hét eleje óta a forint az euróval szemben 0,44 százalékkal, a dollárral szemben 0,63 százalékkal, a svájci frankkal szemben 0,28 százalékkal erősödött.

Alakul a Paks-dioxid-kvóta

Marnitz István
Publikálás dátuma
2021.04.29. 08:00

Fotó: PAKSI ATOMERŐMŰ/BODAJKI ÁKOS
Uniós szemléletváltás nélkül aligha fordíthatják Orbánék százmilliárdossá dagadt szén-dioxid-kvótabevételeiket atomerőmű-bővítésre, de jövő áprilisig a pénzt valamire biztos elköltik - véli a tanulmánypályázaton vesztes GKI vezetője.
A KPMG nyerte meg azt a két közbeszerzést, amelyekben a kormány többek között arra vár választ, hogy az ország szén-dioxid-kvótabevételei elkölthetők-e a Paks II-es beruházás önrészére – derül ki a hivatalos iratokból. Az ismert tanácsadó a Villamosenergia- és széndioxidkvóta-ár című kiírást 34,8, a Megújuló energiaforrások optimális aránya című tanulmányt pedig 21,8 millió forintért készíti el. A Miniszterelnökség mint megrendelő a drágábbik kiírásban ama meglepő felvetés jogi vizsgálatát is feladatul szabta, hogy az állam fizetheti-e szén-dioxid-kvótabevételeiből a paksi atomerőmű tervezett 5. és 6. blokkjának önrészét és ez minősülhet-e tiltott állami támogatásnak. A kvóta egy uniós tőzsdén forgó, egy tonna szén-dioxid kibocsátását lehetővé tévő jog. Értelemszerűen a nagy szennyezők vásárolják. Minél drágább, az üzem annál veszteségesebb. Az EU meghatározott darabszámú kvótát a tagállamoknak ingyen biztosít, amelyek bevételéből szén-dioxid-kibocsátás-csökkentő beruházásokat támogathat. Fő szabály szerint ilyen a célzott lakásfelújítás vagy a megújulóenergia-fejlesztés. A magyar állam eddig sem tartotta magát résmentesen az alapelvekhez: a kvótabevételek fele az általános költségvetést gazdagítja. A másik fele ugyanakkor – az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) lapunknak a témában küldött első és utolsó, 2019 eleji tájékoztatása szerint – zöldgazdaság-fejlesztési célokban, az üvegházgázok-kibocsátás csökkentésében-megkötésében hasznosul, az éghajlatváltozást lassító beruházásokhoz, eszközbeszerzésekhez biztosít támogatást. A tőzsdei áremelkedés miatt üzenetük szerint már 2018-ban a várakozásokat meghaladó, 72 milliárd forint folyt be az államkasszába a kvóták eladásából. A felezés alapján ebből 36 milliárdot kellett volna kibocsátáscsökkentő beruházások támogatására költeniük. Ehhez képest 2018-ban csak az év végén indult egy ötmilliárdos lakossági háztartásinagygépcsere-pályázat, amely nyilván 2019-et terhelte. 2017-ben zajlott egy 3,5 milliárdos kazán-, egy másfélmilliárdos konvektor- és egy 600 milliós háztartásinagygép-csere, ami szintén nem húzhatta hatmilliárdnál többel a 2018-as kasszát. Az ekkor folyamatban lévő elektromosautó-programra 2018 októberéig 1,1 milliárdot költöttek. A kvótákból állt kiírások 2018-ra eső forrásszükséglete tehát a legnagyobb jóindulattal sem éri el a csak abban az évben e célra befolyt összeg negyedét sem. Azóta a kvótaár tovább nőtt és idén egyenesen kilőtt. Ehhez képest azóta indult egy szerény érdeklődés övezte kétmilliárdos konvektorcsere-program, egy ötmilliárdos, percek alatt szétkapkodott e-jármű-támogatás, hirdettek egy 2030-ig elosztva 36 milliárdot – átlag évi 3,6 milliárdot - igénylő önkormányzati e-busz-, egy kétmilliárdos, majd egy hárommilliárdos távhő-költségosztó-telepítési, valamint egy egymilliárdos e-kerékpár-programot. Az érintett polgárok jelenleg ez utóbbi kettőre pályázhatnak. Miközben tehát a tőzsdei áremelkedés folytán már évi százmilliárdos összeggel nőhet a kormány kibocsátás-csökkentő kerete, a programokra legfeljebb néhány százmilliót-milliárdot szánnak, ami úgyszólván egy stadionépítés hibahatára. A magyar állam saját adóbevételeiből e célra lényegében nem fordít egy fillért sem, uniós pénzeket pedig jellemzően önkormányzatok és cégek kapnak. Hat éve az Orbán-kormány az utolsó pillanatban kisiklatta az unió által lakossági energiatakarékosságra küldött százmilliárdot. Igaz, talán most új kör jön. A kormánypropaganda eközben láthatólag tagadni igyekszik azt a tényt, hogy az elérhető százmilliárdok dacára lényegében lenullázta addig sem túl bőkezű támogatásait. A megoldás ott rejtezhet, hogy az Orbán-kabinet a nukleáris áramtermelést is "zöldnek" tartja, mivel az atomblokk működése nem jár szén-dioxid-kibocsátással. (Ez igaz, bár az építés-lebontás igen, a reaktorban a szén-dioxidnál jóval mérgezőbb anyagok keringenek és a hulladékügy is megoldatlan.) Brüsszel – a kormánypropaganda hazugságaival szemben – az atomot csak tűri és nem támogatja. Az Orbán-kabinet ezért nemrég hatodmagával Brüsszelhez fordult, hogy a zöldítés jegyében támogassák az atomerőmű-építéseket is. Ezt megalapozandó - amiként tavaly ősszel a közbeszerzési közlönyből a Napi.hu kiszúrta - a Miniszterelnökség arra kíváncsi, hogy a kvótabevételek elkölthetők-e Paks II önrészére. Nem kis tételről beszélünk: az atomerőmű-bővítés teljes, „kőbe vésett” összege 12,5 milliárd euró, amiből 2,5 milliárd euró – 900 milliárd forint – a hazai önrész. De amikor a kivitelezést végző, orosz állami Roszatom küld egy-egy számlát (mostanság főképp a tervekért), az immár a 220 milliárdot is meghaladó kifizetés ötöde már ma is hazai önrész. (Négyötödöt az orosz állami hitelből álljuk úgy, hogy a túl magas kamatot elkerülendő azt más forrásból, gyorsan vissza is fizetjük.) Ismereteink szerint arról, hogy költsünk-e kvótákat Paks II-re, a kormányon belül sincs egyetértés. Eszerint, míg az ITM-esek inkább a lakásfelújítások mellett kardoskodnának, a többi érintett tárca megosztott (igaz, azóta az ITM-től az illetékes államtitkár távozott). A Miniszterelnökség nagyobbik kiírása értelmében a tanulmánykészítőnek a kvótabevételek elkölthetősége mellett a remélhető állami bevételek, illetve az ipart fenyegető terhek tükrében meg kell becsülnie a várható kvótaárakat, valamint „hosszú távú villamosenergia-kereslet-kínálati modellt” kell alkotnia. Itt a további ajánlattevők a GKI Gazdaságkutató, a Deloitte, a Dentons Réczicza Ügyvédi Iroda, illetve a Falkenburg Corporate Finance és az NRG Analytics and Development közösen. A kisebbik anyagnak az uniós kibocsátáscsökkentési célokhoz leginkább megfelelő magyar megújulóenergia-összetételt kell vázolnia, „reális” jövőbeni piaci helyzetépet festve Paks II.-nek. Itt a KPMG-n kívül a GKI, a Deloitte, az NRG és a PricewaterhouseCoopers (PwC) szállt ringbe. A Paks II-n kívüli kérdések amúgy igen közhelyesek. Nehezen elképzelhető, hogy ilyen - akár házon belüli - elemzéseket ne kapott volna a paksi bővítésre Teller- és Lévai-projekttel, vagy épp Rothschild-tanulmánnyal készülő, tavaly új energiastratégiával és klímatervekkel is előrukkoló kormány. Molnár László, a GKI vezérigazgatója nehezen tudná elképzelni, hogy a kormány elkölthetné Paks II-re a kvótabevételeket, ha az EU nem változtat a nukleáris beruházások pénzügyi támogatásának tilalmán. Mindazonáltal hangsúlyozta, a kérdésre nincs biztos válasz, amit, mivel nem nyertek, maguk se kutattak le mélységében. Igaz, az egyik kiírás megnyeréséről alighanem csak egy ügyviteli hiba miatt estek el. Molnár László a tanulmányok árát méltányosnak ítéli, ami alacsonyabb a tervezettnél. A kutatóintézet-vezető szerint „első látásra” a kvótabevételek nem költhetők atomblokkra. Bár kifejezett uniós előírás nincs, kvótakereskedelmi szabályok, illetve korábbi magyar kormányígéretek annál inkább. A GKI vezérigazgatója úgy véli, az elmúlt évek során az Orbán-kabinet elmulasztotta az évi 70-80 milliárd forintra becsült kvótabevételeket lakásfelújításokra, fűtéskorszerűsítésekre elkölteni. Igaz, a jelek szerint a forrásfelhalmozás sem tilos, bár bizonyára nem egyezik Brüsszel szándékaival. Molnár László szerint a 2015-ben eredetileg a magyar lakosságnak szánt, százmilliárdos EU-támogatást is hatékonyabb lett volna "templomok helyett" lakásfelújításokra költeni. A távhő-költségosztók sem elsősorban a megtakarításokat, inkább az igazságosabb rezsielosztást segítik. Az energiatakatékosság sem az otthonfelújítási támogatásban, sem a cégek uniós támogatásában nem központi szempont. Ha pedig az elkészülő tanulmány nyit bármiféle rést a kvótabevételek paksi elköltésére, erre hivatkozva a kabinet bizonyosan kérelemmel él Brüsszel felé - véli. Nagy kérdés, az Európai Bizottság, illetve parlament ennek hatására megnyitja-e a témáról szóló vitát. (Megjegyzendő: a Fukusimát követő tagadás óta az elmúlt évek során több világszervezet a szén-dioxid-mentesítés jegyében ismét hajlik a nukleáris eljárás elfogadására.) Bár a GKI-vezérigazgató szerint a kvótákat nem lenne szerencsés Paksra költeni, a hazai nukleáris termelési szint fenntartását ellátás-egyensúlyi szempontból is támogatja. Igaz, a megvalósítás aggályos és kérdés, mi lesz a sok gázzal. Meggyőződése, hogy a 2022-es választások előtt a pénz már nem lesz a kasszában, amiből számos népszerű intézkedés fedezhető. Akár lakásfelújítások is, amit tanulmányok garmadája javasol. Szerinte az a kabinet, amely a tavalyi költségvetési hiányt hagyta 5500 milliárd forintig szaladni, nem érzi e tétel súlyát. Egy másik szakértő a szén-dioxid-kvótaárak – és így az állami bevételek - folytatódó emelkedésére számít. A megújulóenergia-rendszerek jövője kapcsán pedig kifejtette: ha a ma körülbelül 7 ezer megawattos (MW) csúcsterhelés mellett a kormány 2030-ra csak napelemből 6,5 ezer MW-nyit tervez, majd 2,4 ezer MW-tal megjelenik Paks II és több gázerőmű, egy verőfényesebb napon komoly gondokat okozhat az áramfelesleg, miközben az összes beruházó megtérülést vár. „Józan ésszel" szintén belátható, hogy a jelenleg nem létesíthető, az Orbán-kormány terveiben nem is szereplő szélerőművek „akkor is működhetnek, ha nem süt a nap”, ami növeli a rendszeregyensúlyt. Szerinte ezeken érdemes lenne elgondolkodni. Kérdés, mennyiben tárja a Miniszterelnökség elé e szakmai tényeket a KPMG és ez alapján Orbán Viktor módosít-e sarkos álláspontján. Piaci hírek szerint az anyagok – több havi munka után - a napokban készülhettek el.  Az ügy kapcsán lapunkat a KPMG-nél és a PwC-nél a Miniszterelnökséghez irányították. Az NRG-től annyit közöltek, hogy ők 55, illetve 33 milliós ajánlattal a harmadik helyre kerültek. A Falkenburgnál tudakozódásunkat elhárították. A többiek - így az illetékesként megjelölt Miniszterelnökség, illetve a szaktárcák - nem válaszoltak.