A jeruzsálemi bíróság ortodox testület, ezért a neológ Mazsihisz eleve nem remélhetne elfogulatlan, pártatlan ítélkezést. A legfontosabb az, hogy ennek a bírói fórumnak semmiféle joghatósága nincs se a Mazsihisz, se a magyar állam felett – hangsúlyozta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a Népszavában múlt pénteken megjelent interjúban. A vita a szocializmusban elvett ingatlanok utáni, jelenleg évi 1,8 milliárd forintos örökjáradék elosztása körül robbant ki. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközségnek (MAOIH) 10 milliárd forintos – Heisler András által alaptalannal tartott – követelése van a Mazsihisz felé, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is nagyobb részedést szeretne a járadékból. A MAOIH és az EMIH egy jeruzsálemi vallási bírósághoz fordult. „Nem csupán minket pereltek be, hanem a magyar államot is” – mondta Heisler András.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija nem szerette volna szó nélkül hagyni az interjút. Kérdésünkre, miért gondolja, hogy a neológ irányzathoz tartozó Mazsihisz köteles alávetni magát egy Izraelben működő ortodox vallási bíróság döntésének, a rabbi közölte: saját alapszabálya szerint a Mazsihisz „az Írott és a Szóbeli Tan, valamint a zsidó vallásjogi hagyományok szabályait tiszteletben tartó szervezetek közössége, és ezen szabályok szerint működik”. A Mazsihisz taghitközségei „a Tóra, Misné Tóra, a Sulchan Aruch és a Döntvény-irodalom keretei között” határozzák meg működésüket. A hivatkozott vallásjogi irodalom – állapította meg Köves Slomó – egyöntetű abban a tekintetben, hogy ha két zsidó (közösség) között vita van, akkor azt Bét Din (vallási bíróság) előtt kell tisztázni. Ugyanezen zsidó kánonjog nem ismeri a neológ vallásjogi bíróság fogalmát.
„A magyar államot a kereset beadásáról értesítettük. Álláspontjukat nem ismerjük, de ha komolyan vesszük az állam és egyház szétválasztását, akkor a szekuláris állam nem tehet mást, mint hogy nem avatkozik bele az egyházak közötti vitás kérdésekbe, és tiszteletben tartja a saját hitelveik szerint működő vallási bíróság autoritását” – jelentette ki Köves Slomó lapunknak küldött válaszában. Ha bármelyik zsidó hitközség javára döntene a végrehajtó hatalom, azzal durván sértené a vallásszabadságot: „így járt el a diktatúra az ’50-es évek elején, de nem hiszem, hogy ma ilyen időket élünk”.
Köves Slomó kérdésünkre felidézte, hogy az örökjáradék elvi alapját megteremtő törvény értelmében ez a forrás két célt szolgál: a természetben vissza nem szolgáltatott egyházi ingatlanok utáni pénzbeli kárpótlást, valamint az egyházak hitéleti, közcélú tevékenységéhez szükséges anyagi feltételek biztosítását. Az EMIH számára minden olyan felosztás elfogadható, amelyben a két alapelv „igazságosan és méltányosan érvényesül”.
Deutsch Róbert, a MAOIH elnöke korábban arra a következtetésre jutott: ha a Mazsihisz nem fogadja el joghatóságnak a jeruzsálemi bíróságot (márpedig nem fogadja el), azzal azt „deklarálja, hogy nem egyház”. Köves Slomó úgy látja, a Mazsihiszhez tartozó, magukat a „zsidó vallásjogi hagyomány tisztelőiként” meghatározó hitközösségek tagjainak kell szembenéznie azzal, hogy szövetségük világi vezetése „abszurdnak és értelmezhetetlennek” találja a zsidó vallásjogi hagyomány szerinti eljárást. Sok más önellentmondást is érdemes lenne tisztázni – vélekedett a rabbi. Így például azt, „helyes-e, hogy a Mazsihisz zsidó egyház egyszemélyes képviselője egy Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozó, aki ellentmondást nem tűrően, azonnal felmond a tevékenységével kapcsolatban kritikát megfogalmazó neológ rabbiknak”.
Heisler András „egészen gusztustalannak” nevezte a jeruzsálemi keresetlevélnek azt a mondatát, hogy „a Mazsihisz működésének lényege a holokauszt emlékezetéből való politikai haszonszerzés”. Köves Slomó állította: ilyen mondat a keresetlevélben „természetesen nincs”. Az viszont benne van, hogy „a Mazsihisz főleg azzal van elfoglalva, hogy a holokauszt emlékének politikai kizsákmányolásával fenntartsa a teljes zsidóság képviseletének státuszát, amelyre a kommunizmus idején politikai diktátum révén tett szert.”
Ennek több példája tapasztalható volt az elmúlt években, ilyen a jelen ügy kezelése is – folytatta a rabbi. A zsidó belügyek konfliktusos eseteit sokak szerint nem kellene a nyilvánosság elé vinni, a Mazsihisz mégis ezt tette: „érdemi válasz helyett” egy „erősen politikai hangvételű” közleményt adott ki április 18-án. A közlemény kegyeletsértésként értékelte, hogy a keresetlevelet „gyalázatos módon a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján adták át a Mazsihisz képviselőjének”. Köves Slomó szerint azonban a Mazsihisz április 15-én vette át a keresetlevelet, míg az emléknap 16-án van. Tetten érhető az a „méltatlan reflex, hogy a Mazsihisz világi vezetése a bírálatot jellemzően a holokauszt emlékére hivatkozva próbálja hitelteleníteni”.
Ehhez hasonló a Mazsihisz elnökének „2014-es ámokfutása is” – fogalmazott Köves Slomó. Előbb a világsajtó legkülönbözőbb felületein hangoztatta, hogy a Mazsihisz a holokauszt emlékének tiszteletben tartása okán nem fogad el semmilyen támogatást a kormánytól a holokauszt emlékévében, és erre ösztönözte a kis költségvetéssel működő zsidó civil szervezeteket is. Majd pár hónappal később a „másképpen felpántlikázott”, hasonló célokat szolgáló, de jóval magasabb összegeket készséggel elfogadta a kormánytól – nyitott újabb vitafrontot az EMIH vezető rabbija.
