Ötvenezermilliárd forintról 24 ezermilliárd forintra „pontosította” a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez szükséges várható költséget az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) – közölte a Másfélfok.hu nevű környezetvédelmi oldal tegnapi online sajtóklubján Kaderják Péter zöldgazdaságfejlesztési miniszteri főtanácsadó, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen nemrég alakult Zéró Karbon Központ vezetője, aki januárig az ITM energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkári posztját töltötte be. A hangsúlyozottan beosztástól független, szakértői előadás az elkövetkező 30 évre ütemtervet ígérő Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia (NTFS) jórészt még államtitkársága idején kidolgozott előzetes számításaiból szemezgetett. (Kérdésünkre Kaderják Péter abbéli reményének adott hangot, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák az NTFS végső változatát is.)
Bár a három éve a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) éléről az Orbán-kormányba hívott szakember távozása sokakat meglepett, az okokat firtató kérdésekre az érintett most is csak kitérő válaszokkal élt. Kérdésünkre annyit szögezett le, hogy az ilyen döntések a kormány hatáskörébe tartoznak. Arra a felvetésünkre, hogy kutatói munkáját miért nem a REKK-ben folytatja – miközben az egyetem azóta alapítványi, ezen keresztül pedig alapvetően molosok befolyása alá került -, úgy fogalmazott, hogy a jövőben az elkövetkező 30 év klímaátmenetéhez kíván szakmai segítséget nyújtani és a Zéró Karbon Központ kifejezetten e célra alakult.
A készülő NTFS úgyszintén éles megállapítása, hogy 2050-re lényegében az összes háztartási földgáz-készüléket „megújuló villamos energiával működő rendszerekre" szükséges cserélni. A lakások energiaigénye egyszersmind kevesebb mint harmadára esne. A közlekedés átalakítási szükséglete szintén mellbevágó. Eszerint a gépjármű-üzemanyagok ma több mint felét kitevő dízel 2050-re teljesen eltűnne. Helyét hasonló arányban az elektromos áram venné át. A benzin viszont a piacon maradna. Jelentősen nőne a bioüzemanyagok, a vasút és a (manapság szakmai berkekben a földgáz kiváltására alkalmas jolly jokerként emlegetett) hidrogén szerepe is. A legnehezebbnek mégis az ipar átalakítása ígérkezik. Utóbbi két terület energiaigénye ráadásul alig csökkenne.
Némiképp szintén meglepő felismerés, hogy – miközben az átmenet szempontjából a semmittevést élesen elvetik - a „korai”, illetve „halasztott” cselekvés nagyjából ugyanakkora hasznot hoz. Késői lépések esetén ugyanis már érettebb és olcsóbb eljárások vehetők át. A két megközelítés közül Kaderják Péter nem kívánt választani: szerinte Magyarországnak mindkettő szempontjából meg kell találnia a szerepét.
A kutatás górcső alá vette a rendelkezésre álló uniós források felhasználási lehetőségeit is. A szakember által felemlített, mégoly nemes célok kapcsán megjegyzendő, hogy az egyeztetések még zajlanak. Az előadásból kiemelhető, hogy a kormány 2021 és 2030 között a legtöbbet, közel ezermilliárdot a számára ingyen biztosított úgynevezett szén-dioxid-kvóták eladásától remél. Ebből jelentős hányadot épp a legnagyobb környezetszennyezők között számon tartott Mátrai Erőmű átalakítására költenének. Beszédes lehet, hogy a tétel kapcsán Kaderják Péter a Paks 2-es fejlesztést nem említette, pedig a kormány fontolgatja, hogy e bevételeit is az új atomblokkokra költi. Kaderják Péter ugyanakkor alapvetően kiállt az atomerőmű-fejlesztések mellett. Varró Lászlóra, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdászára hivatkozva úgy fogalmazott: ha a fő cél a klímaváltozás elleni küzdelem, akkor érdemes a kisebbik rosszat választani. Megvédte az Orbán-kabinet szélerőmű-ellenes álláspontját is, mondván: a honi hálózat a térségi árampiac oly forgalmas és elválaszthatatlan része, hogy szükség esetén lehetséges az árambehozatal azokból az államokból, ahol – jobb adottságaik miatt – főképp szélerőművek épültek. (De neki nem is tetszenek a szélkelepek.) A földgáz mellett szintén kiállt (miközben légszennyezése miatt az EU 2050-ben ezt is betiltaná). Kérdésünkre ama szakmai felvetéseket, miszerint az Orbán-kormány által egyaránt támogatott nap- és atomfejlesztések egyre inkább kizárják egymást, elvetette, a megoldást elsősorban a hálózatok, az energiatárolás és a kereskedelem fejlődésétől remélve. Miközben a többek által felemlített lakáskorszerűsítési hiányosságok kapcsán rendre kiállt a – nevéhez kötődő, idén bevezetett – úgynevezett energiahatékonysági kötelezési rendszer mellett, a végén azért elismerte, hogy a lakossági energiahatékonyság növelése igényelne kifejezett pénzügyi állami támogatást is.
