A KPMG nyerte meg azt a két közbeszerzést, amelyekben a kormány többek között arra vár választ, hogy az ország szén-dioxid-kvótabevételei elkölthetők-e a Paks II-es beruházás önrészére – derül ki a hivatalos iratokból. Az ismert tanácsadó a Villamosenergia- és széndioxidkvóta-ár című kiírást 34,8, a Megújuló energiaforrások optimális aránya című tanulmányt pedig 21,8 millió forintért készíti el. A Miniszterelnökség mint megrendelő a drágábbik kiírásban ama meglepő felvetés jogi vizsgálatát is feladatul szabta, hogy az állam fizetheti-e szén-dioxid-kvótabevételeiből a paksi atomerőmű tervezett 5. és 6. blokkjának önrészét és ez minősülhet-e tiltott állami támogatásnak.
A kvóta egy uniós tőzsdén forgó, egy tonna szén-dioxid kibocsátását lehetővé tévő jog. Értelemszerűen a nagy szennyezők vásárolják. Minél drágább, az üzem annál veszteségesebb. Az EU meghatározott darabszámú kvótát a tagállamoknak ingyen biztosít, amelyek bevételéből szén-dioxid-kibocsátás-csökkentő beruházásokat támogathat. Fő szabály szerint ilyen a célzott lakásfelújítás vagy a megújulóenergia-fejlesztés. A magyar állam eddig sem tartotta magát résmentesen az alapelvekhez: a kvótabevételek fele az általános költségvetést gazdagítja. A másik fele ugyanakkor – az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) lapunknak a témában küldött első és utolsó, 2019 eleji tájékoztatása szerint – zöldgazdaság-fejlesztési célokban, az üvegházgázok-kibocsátás csökkentésében-megkötésében hasznosul, az éghajlatváltozást lassító beruházásokhoz, eszközbeszerzésekhez biztosít támogatást. A tőzsdei áremelkedés miatt üzenetük szerint már 2018-ban a várakozásokat meghaladó, 72 milliárd forint folyt be az államkasszába a kvóták eladásából. A felezés alapján ebből 36 milliárdot kellett volna kibocsátáscsökkentő beruházások támogatására költeniük. Ehhez képest 2018-ban csak az év végén indult egy ötmilliárdos lakossági háztartásinagygépcsere-pályázat, amely nyilván 2019-et terhelte. 2017-ben zajlott egy 3,5 milliárdos kazán-, egy másfélmilliárdos konvektor- és egy 600 milliós háztartásinagygép-csere, ami szintén nem húzhatta hatmilliárdnál többel a 2018-as kasszát. Az ekkor folyamatban lévő elektromosautó-programra 2018 októberéig 1,1 milliárdot költöttek.
A kvótákból állt kiírások 2018-ra eső forrásszükséglete tehát a legnagyobb jóindulattal sem éri el a csak abban az évben e célra befolyt összeg negyedét sem. Azóta a kvótaár tovább nőtt és idén egyenesen kilőtt. Ehhez képest azóta indult egy szerény érdeklődés övezte kétmilliárdos konvektorcsere-program, egy ötmilliárdos, percek alatt szétkapkodott e-jármű-támogatás, hirdettek egy 2030-ig elosztva 36 milliárdot – átlag évi 3,6 milliárdot - igénylő önkormányzati e-busz-, egy kétmilliárdos, majd egy hárommilliárdos távhő-költségosztó-telepítési, valamint egy egymilliárdos e-kerékpár-programot. Az érintett polgárok jelenleg ez utóbbi kettőre pályázhatnak. Miközben tehát a tőzsdei áremelkedés folytán már évi százmilliárdos összeggel nőhet a kormány kibocsátás-csökkentő kerete, a programokra legfeljebb néhány százmilliót-milliárdot szánnak, ami úgyszólván egy stadionépítés hibahatára. A magyar állam saját adóbevételeiből e célra lényegében nem fordít egy fillért sem, uniós pénzeket pedig jellemzően önkormányzatok és cégek kapnak. Hat éve az Orbán-kormány az utolsó pillanatban kisiklatta az unió által lakossági energiatakarékosságra küldött százmilliárdot. Igaz, talán most új kör jön. A kormánypropaganda eközben láthatólag tagadni igyekszik azt a tényt, hogy az elérhető százmilliárdok dacára lényegében lenullázta addig sem túl bőkezű támogatásait.
A megoldás ott rejtezhet, hogy az Orbán-kabinet a nukleáris áramtermelést is "zöldnek" tartja, mivel az atomblokk működése nem jár szén-dioxid-kibocsátással. (Ez igaz, bár az építés-lebontás igen, a reaktorban a szén-dioxidnál jóval mérgezőbb anyagok keringenek és a hulladékügy is megoldatlan.) Brüsszel – a kormánypropaganda hazugságaival szemben – az atomot csak tűri és nem támogatja. Az Orbán-kabinet ezért nemrég hatodmagával Brüsszelhez fordult, hogy a zöldítés jegyében támogassák az atomerőmű-építéseket is. Ezt megalapozandó - amiként tavaly ősszel a közbeszerzési közlönyből a Napi.hu kiszúrta - a Miniszterelnökség arra kíváncsi, hogy a kvótabevételek elkölthetők-e Paks II önrészére. Nem kis tételről beszélünk: az atomerőmű-bővítés teljes, „kőbe vésett” összege 12,5 milliárd euró, amiből 2,5 milliárd euró – 900 milliárd forint – a hazai önrész. De amikor a kivitelezést végző, orosz állami Roszatom küld egy-egy számlát (mostanság főképp a tervekért), az immár a 220 milliárdot is meghaladó kifizetés ötöde már ma is hazai önrész. (Négyötödöt az orosz állami hitelből álljuk úgy, hogy a túl magas kamatot elkerülendő azt más forrásból, gyorsan vissza is fizetjük.)
Ismereteink szerint arról, hogy költsünk-e kvótákat Paks II-re, a kormányon belül sincs egyetértés. Eszerint, míg az ITM-esek inkább a lakásfelújítások mellett kardoskodnának, a többi érintett tárca megosztott (igaz, azóta az ITM-től az illetékes államtitkár távozott). A Miniszterelnökség nagyobbik kiírása értelmében a tanulmánykészítőnek a kvótabevételek elkölthetősége mellett a remélhető állami bevételek, illetve az ipart fenyegető terhek tükrében meg kell becsülnie a várható kvótaárakat, valamint „hosszú távú villamosenergia-kereslet-kínálati modellt” kell alkotnia. Itt a további ajánlattevők a GKI Gazdaságkutató, a Deloitte, a Dentons Réczicza Ügyvédi Iroda, illetve a Falkenburg Corporate Finance és az NRG Analytics and Development közösen. A kisebbik anyagnak az uniós kibocsátáscsökkentési célokhoz leginkább megfelelő magyar megújulóenergia-összetételt kell vázolnia, „reális” jövőbeni piaci helyzetépet festve Paks II.-nek. Itt a KPMG-n kívül a GKI, a Deloitte, az NRG és a PricewaterhouseCoopers (PwC) szállt ringbe.
A Paks II-n kívüli kérdések amúgy igen közhelyesek. Nehezen elképzelhető, hogy ilyen - akár házon belüli - elemzéseket ne kapott volna a paksi bővítésre Teller- és Lévai-projekttel, vagy épp Rothschild-tanulmánnyal készülő, tavaly új energiastratégiával és klímatervekkel is előrukkoló kormány.
Molnár László, a GKI vezérigazgatója nehezen tudná elképzelni, hogy a kormány elkölthetné Paks II-re a kvótabevételeket, ha az EU nem változtat a nukleáris beruházások pénzügyi támogatásának tilalmán. Mindazonáltal hangsúlyozta, a kérdésre nincs biztos válasz, amit, mivel nem nyertek, maguk se kutattak le mélységében. Igaz, az egyik kiírás megnyeréséről alighanem csak egy ügyviteli hiba miatt estek el. Molnár László a tanulmányok árát méltányosnak ítéli, ami alacsonyabb a tervezettnél. A kutatóintézet-vezető szerint „első látásra” a kvótabevételek nem költhetők atomblokkra. Bár kifejezett uniós előírás nincs, kvótakereskedelmi szabályok, illetve korábbi magyar kormányígéretek annál inkább. A GKI vezérigazgatója úgy véli, az elmúlt évek során az Orbán-kabinet elmulasztotta az évi 70-80 milliárd forintra becsült kvótabevételeket lakásfelújításokra, fűtéskorszerűsítésekre elkölteni. Igaz, a jelek szerint a forrásfelhalmozás sem tilos, bár bizonyára nem egyezik Brüsszel szándékaival. Molnár László szerint a 2015-ben eredetileg a magyar lakosságnak szánt, százmilliárdos EU-támogatást is hatékonyabb lett volna "templomok helyett" lakásfelújításokra költeni. A távhő-költségosztók sem elsősorban a megtakarításokat, inkább az igazságosabb rezsielosztást segítik. Az energiatakatékosság sem az otthonfelújítási támogatásban, sem a cégek uniós támogatásában nem központi szempont. Ha pedig az elkészülő tanulmány nyit bármiféle rést a kvótabevételek paksi elköltésére, erre hivatkozva a kabinet bizonyosan kérelemmel él Brüsszel felé - véli. Nagy kérdés, az Európai Bizottság, illetve parlament ennek hatására megnyitja-e a témáról szóló vitát. (Megjegyzendő: a Fukusimát követő tagadás óta az elmúlt évek során több világszervezet a szén-dioxid-mentesítés jegyében ismét hajlik a nukleáris eljárás elfogadására.)
Bár a GKI-vezérigazgató szerint a kvótákat nem lenne szerencsés Paksra költeni, a hazai nukleáris termelési szint fenntartását ellátás-egyensúlyi szempontból is támogatja. Igaz, a megvalósítás aggályos és kérdés, mi lesz a sok gázzal.
Meggyőződése, hogy a 2022-es választások előtt a pénz már nem lesz a kasszában, amiből számos népszerű intézkedés fedezhető. Akár lakásfelújítások is, amit tanulmányok garmadája javasol. Szerinte az a kabinet, amely a tavalyi költségvetési hiányt hagyta 5500 milliárd forintig szaladni, nem érzi e tétel súlyát.
Egy másik szakértő a szén-dioxid-kvótaárak – és így az állami bevételek - folytatódó emelkedésére számít. A megújulóenergia-rendszerek jövője kapcsán pedig kifejtette: ha a ma körülbelül 7 ezer megawattos (MW) csúcsterhelés mellett a kormány 2030-ra csak napelemből 6,5 ezer MW-nyit tervez, majd 2,4 ezer MW-tal megjelenik Paks II és több gázerőmű, egy verőfényesebb napon komoly gondokat okozhat az áramfelesleg, miközben az összes beruházó megtérülést vár. „Józan ésszel" szintén belátható, hogy a jelenleg nem létesíthető, az Orbán-kormány terveiben nem is szereplő szélerőművek „akkor is működhetnek, ha nem süt a nap”, ami növeli a rendszeregyensúlyt. Szerinte ezeken érdemes lenne elgondolkodni. Kérdés, mennyiben tárja a Miniszterelnökség elé e szakmai tényeket a KPMG és ez alapján Orbán Viktor módosít-e sarkos álláspontján. Piaci hírek szerint az anyagok – több havi munka után - a napokban készülhettek el. Az ügy kapcsán lapunkat a KPMG-nél és a PwC-nél a Miniszterelnökséghez irányították. Az NRG-től annyit közöltek, hogy ők 55, illetve 33 milliós ajánlattal a harmadik helyre kerültek. A Falkenburgnál tudakozódásunkat elhárították. A többiek - így az illetékesként megjelölt Miniszterelnökség, illetve a szaktárcák - nem válaszoltak.
