Hogy születnek a képzőművészeti Papírszínház-sorozat darabjai?
Egy híres festményt vagy képzőművészeti alkotást helyezünk a mese középpontjába: a szerző elképzeli, hogyan születhetett az adott mű, vagy egyébként valamilyen történetet épít köré. Ebben a sorozatban eddig csak külföldi alkotók és alkotások szerepeltek: Leonardo Da Vinci, Franz Mark, Kacusika Hokuszai, Francois Pompon, illetve egy vízilovat ábrázoló egyiptomi fajansz a Louvre-ból. Ideje volt, hogy egy magyar névvel folytassuk a sort. Maros Krisztinával közösen választottuk Berény Róbert 1920-as évek második felében készült képét, amelyet második feleségéről, a híres gordonkaművész Breuer Etáról festett. A festményen az alvó nő álmát egy róka őrzi – a papírszínház-történet a róka jelenlétének titkát meséli el.
Mennyit tudnak meg a gyerekek a mese alapjául szolgáló festményről és a festőművészről?
A sorozatba tartozó összes kiadvány végén van egy rövid ismertető, amelyben közérthetően bemutatjuk a képzőművészt és az adott művét, valamint a mese szerzői is leírják, hogy őket mi fogta meg az alkotásban. Az Alvó nő rókával esetében Révész Emese művészettörténész foglalta össze Berény életművét gyerekek számára és magáról a festményről is írt néhány gondolatot. Emellett ugyanilyen fontos, hogy a gyerekek megtanulják: ha látnak egy képzőművészeti alkotást, amögé ők is bármit képzelhetnek, akár úgy is, hogy semmit nem tudnak a kortörténetről vagy általában a képzőművészetről. Lehet egy kép előtt ábrándozni, fantáziálni és történetet kitalálni hozzá. Ez egy tanulási folyamat, amihez nagyon jó eszköz a papírszínház.
Ez azt jelenti, hogy akár a papírszínház-lapok hátuljára írt meseszövegtől is el lehet szakadni?
Igen, teljesen. Ezt mindig hangsúlyozom is, amikor megkérdezik, hogy mitől más a papírszínház, mint a hagyományos könyv. Itt a kép irányítja a mesélést. A szöveg egyfajta sorvezető a mesélőnek, aki akár teljesen szabadon is mesélhet a képekről. Inkább egy „előadás” zajlik, mint a legszigorúbb értelemben vett felolvasás. A felnőtt szemben van a gyerekekkel, mint a színházban vagy bábszínházban, és úgy mondja el a történetet. A gyerekek reakcióitól függően lehet rövidíteni, vagy éppen jobban elmagyarázni részeket, ki lehet egészíteni a szöveget. Sőt, fel is lehet „turbózni” a mesélést: zörejekkel, zenével, lehet játszani a világítással, illetve eleve a lapok mozgatásának módjával és sebességével is sokféle hatást lehet elérni.
Melyik korosztály élvezi leginkább ezt a fajta történetmesélést?
Legtöbb kiadványunk az óvodás-kisiskolás korosztályt célozza meg – az Alvó nő rókávalt is ötéves kor fölött ajánljuk –, de vannak gimnazistáknak szóló szövegeink is. Nincs életkori korlát, Franciaországban például idősotthonokban is használják a papírszínházat.
Itthon mennyire elterjedt ez a műfaj?
Az első papírszínházaink 2009-ben jelentek meg, egy halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógus megkeresésére, aki igényes interaktív gyerekkönyvet keresett. Azóta már nagyon sok pedagógus, iskola és könyvtár felfedezte a műfajban rejlő lehetőségeket. Akár 30-40 fős csoportoknak is lehet mesélni ezzel a technikával, hiszen messziről is jól láthatóak a képek. Természetesen otthon is lehet „papírszínházazni”, a visszajelzések alapján sok szülő ismeri és szereti a műfajt.
