Az a 33 lélegeztetőgép, amelynek Mongóliába adományozásához három repülő ulánbátori retúrmenetére volt szükség, a tavalyi kormányzati beszerzések 19 milliós átlagárát tekintve eddig 627 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Ha viszont a piaci árat nézzük, akkor talán a tizedébe: nagyjából annyiba, amennyit most a három darab repülőgép oda-vissza repülése kóstált, repülőtéri díjakkal, üzemanyaggal, személyzettel, fedélzeti fogyasztással.
Tipikusan az az eset, amikor többe van a leves, mint a hús. Mondhatni, a NER lényege (nem is annyira) kicsiben: a beszerzés teljesen fölösleges – olyannyira, hogy a ki tudja, milyen minőségű horkolásgátlókat ajándékként is nehéz elpasszolni –, szemérmetlenül túlárazott, a korrupció és az annak érdekében közbeiktatott haveri cégek gazdagodása a Holdról is látszik, és mindezt nemzeti kormányzás címén adják el nekünk, azzal a jelszóval, hogy nekik Magyarország az első. És tényleg: aligha van a világon még egy olyan hely, Európában pedig biztosan nincs, ahol a fosztogatásra szerveződő elit ilyen mértékben tudná kizsebelni az állampolgárokat, a büntetlenség biztos tudatában.
Visszatérve a repülőkre és arra, hogy Szijjártó Péter kényelmes és várakozásmentes mongóliai utazása érdekében egy helyett hármat kellett reptetni belőlük: amikor a vásárlásuk történt, Orbán Viktor esküvel állította, hogy nem kormányzati, hanem honvédségi célra vették őket (köztük két, bőrfotelekkel és díszes faborítással ellátott luxusgépet is). Az árukat azóta is titkolják, de csak tavaly 14 milliárdot költöttek a felújításukra.
Emlékeztetőül: a Biblia, amely mostanában állandó hivatkozási alap a homoszexuális emberek vegzálásához, meglehetősen explicit módon tiltja a hazudozást és a lopást. Kedves egyházak, hivatásos keresztények, erkölcsvédők: két buzizás között nem lehetne ezt is szóvá tenni?