Pánikhangulat lett úrrá Kabulban, miután híre ment, hogy az Afganisztánt - az amerikai és NATO-csapatok kivonulásának május kezdete óta - rohamtempóban lerohanó iszlamista tálibok harcosai behatoltak a külső városrészekbe. A beszámolók szerint az üzletek lehúzták a rolót, egyes negyedek teljesen kiürültek, máshol hatalmas tömegek gyűltek össze. Az egyetlen, útlevélkiadással foglalkozó kabuli okmányiroda előtt kilométeres sorok alakultak ki, és tömegek rohamozták meg a bankautomatákat, hogy összegyűjtsék spórolt pénzüket. Ezrek ültek autóba és vették az irányt a kabuli nemzetközi repülőtér felé. Ez számít az egyetlen biztos kiútnak a dél-ázsiai országból, miután az iszlamisták már az összes határátkelő felett átvették az irányítást. Estére azonban az amerikai nagykövetség riasztást adott ki polgárainak, hogy ne menjenek a reptérhez, mert jelentések szerint lövések dördültek el ott. A Reuters szerint a légikikötő biztonságát felügyelő NATO ezt követően már nem engedte felszállni a polgári járatokat, csak az evakuációban résztvevő katonai gépek repülhettek. A biztonsági helyzet folyamatosan romlik, a legfrisebb hírek szerint Kabult nagy erejű robbanások rázták meg.
A fejlemények aláássák az afgán kormány kedélyek csillapítására irányuló törekvéseit, ahogyan az is, hogy Ásráf Gáni elnök is elmenekült Tádzsikisztánba, miután lemondott posztjáról. A kormány napközben igyekezett azzal nyugtatni Kabul ötmilliós lakosságát és a szélsőségesek hódításai elől odamenekült tízezreket, hogy biztonságban vannak. Miniszterek beszéltek arról, hogy a tálibok nem fognak támadni, tárgyalnak a békés hatalomátadásról és a biztonsági erők nem fogják harc nélkül feladni állásaikat, amíg nem születik megállapodás az egyeztetéseken. Az iszlamisták is megerősítették, hogy nem fognak erőszakkal bevoulni Kabulba és bántani az ott élő civileket. Közleményben még amnesztiát is ígértek azoknak, akik együttműködtek a világias kormánnyal vagy a külföldi erőkkel.
A szembenálló felek delegációi vasárnap napközben a kabuli elnöki palotában tárgyaltak a hatalomátadásról. Az AP szerint a zárt ajtók mögötti megbeszélés feszült légkörben zajlott. Ennek oka az lehet, hogy bár a tálibok elértek a fővárost és ezzel együtt a totális katonai győzelem kapuját, az afgán vezetés álláspontja ezt nem feltétlenül tükrözi. A sajtóban megjelent tervek arról szólnak, hogy egy átmeneti kormány kapná meg a hatalmat, melyet egy, az Egyesült Államokban élő professzor, Ali Ahmad Dzsalali egykori afgán belügyminiszter vezetne. A vallási fundamentalisták azonban elfogadhatatlannak tartják ezt az ajánlatot. Mohammad Szuhail Sahín, a tálib mozgalom dohai irodájának szóvivője az Al-Dzsaríza pán-arab hírtelevíziónak adott interjúban elmondta: feltétel nélküli kapitulációt várnak el.
A kabuli vezetésnek azonban meglehetősen gyenge az alkupozíciója. Az iszlamisták május óta lendületes offenzívával foglalták el Afganisztánt, június közepéig a 370 adminisztratív kerületből még csak 50-et vontak ellenőrzésük alá, egy hónappal később már csaknem a járások felét. Egyes vidékeken tárt karokkal fogadták a szélsőségeseket, mivel ellenérzéseket tápláltak a korruptnak tartott Gáni-kormány iránt. A biztonsági erők sem küzdöttek utolsó vérükig: gyakran anélkül vonultak vissza vagy adták meg magukat, hogy komolyabb ellenállást tanúsítottak volna, rengetegen dezertáltak. Mint korábban azt a Népszava is megírta, demoralizáltságukhoz a külföldi erők távozása mellett az is hozzájárult, hogy a tálibok győzelme az idő múlásával egyre elkerülhetetlenebbnek látszott. Szintén szerepet játszott, hogy a világias kormány nem szervezte meg rendesen a frontvonalban harcoló katonák utánpótlását, nem volt ritka, hogy késett az ellátmány, a fizetések pedig alacsonyak voltak. Néha a saját bőrüket féltő vagy a vérfürdőtől tartó helyi vezetők utasították a hadsereg egységeit a megadásra.
A kormányerők összeomlása az elmúlt másfél hétben tovább gyorsult, miután az iszlamisták bevonultak a déli Zarandzs városába. Ez volt az első Afganisztán 34 tartományi központjából, ami elesett, mostanra már 26 került a szélsőségesek kezére. A hadsereg az ország öt legnépesebb nagyvárosából kizárólag Kabult ellenőrzi, az összes többit az elmúlt napokban veszítették el: Herátot csütörtökön, Kandahárt pénteken, Mazar-i-Sarífot szombaton, a pakisztáni határhoz közel fekvő Dzsalálábádot pedig vasárnap. A tálibok ezután zárták körül a fővárost, estére a biztonsági erők már számos kerületből visszavonultak, az iszlamisták az elnöki palotát is elfoglalták különösebb ellenállás nélkül. Külföldi segítség híján a kormány vesztes helyzetben van, az egyetlen kiút a kiegyezés, ami az erőviszonyokra tekintettel csak kapituláció lehet.
A Nyugat menekít és menekülthullámtól tart
Füst szállt fel napközben az Egyesült Államok kabuli nagykövetségéből, a személyzet sietve semmisítette meg a bizalmas dokumentumokat, miközben a levegőben folyamatosan katonai helikopterek keringtek, amelyek a kabuli nemzetközi repülőtérre szállították a diplomatákat. Más nyugati országok is kapkodva menekítik ki állampolgáraikat és a külföldi erőkkel együttműködő afgán civileket, mivel nem készültek fel arra, hogy a tálibok ilyen gyorsan elérik az afgán fővárost - az amerikai hírszerzés még a napokban is azt feltételezte, hogy az iszlamisták csak 30 napon belül, azaz szeptemberre zárják körül Kabult.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter a CNN-nek adott interjújában maga is elismerte, hogy nem erre számítottak. Hangoztatta, az evakuáció biztonságos és rendezett. A tárcavezető elutasította az 1975-ös saigoni helyzettel vont párhuzamot, amikor az ostromló vietkong erők elől kellett sietve kimenekíteni az amerikai nagykövetség dolgozóit.
Az Egyesült Államokban az ellenzéki republikánus politikusok már áprilisban a vietnámi kudarchoz hasonlították a kivonulást és Saigonnal példálóztak, amikor Joe Biden amerikai elnök az amerikai katonák hazahozásáról döntött. Az iszlamisták drámai előretörése a napokban felerősítették a bírálatokat az amerikai jobboldal részéről. Az amerikai-tálib békemegállapodást levezénylő Donald Trump egykori elnök azt állította, a kivonulás sikeresebb lett volna, ha ő vezényli le. Azt azonban nem részletezte, hogy miért lett volna jobb Afganisztán szempontjából, ha terveinek megfelelően már május elejéig távoztak volna az amerikai csapatok. A jelenleg szabadságát töltő Biden közleményben védte meg kivonulásról szóló döntését. "További egy- vagy ötévnyi amerikai katonai jelenlét nem jelentett volna különbséget, ha az afgán hadsereg nem képes, nem akarja megvédeni hazáját. A korlátlan idejű amerikai jelenlét egy másik ország fegyveres konfiktusában elfogadhatatlan volt számomra” - fogalmazott az elnök.
Míg a tengerentúlon javában tart a bűnbakkeresés, a környező országok és Európa döntéshozói arra törekednek, hogy kezeljék és tompítsák a körvonalazódó afgán menekülthullámot. A tálibok az iszlám jogrend, a sária legszigorúbban vett értelmezésen alapuló rémuralma elől tömegek kelhetnek útra, különösen, ha az iszlamisták egész Afganisztán felett átveszik az irányítást. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) becslése szerint már most hetente 20-30 ezer afgán hagyja el az országot, az év végéig akár másfél millióan is külföldre menekülhetnek. A szomszédos Iránban már vasárnap sátortáborokat állítottak fel a határon a menedékkérők beáramlására készülve.
Az Európai Unió a 2015-ös migrációs- és menekültválság megismétlődésétől tart, ami felkészületlenül érte a tagállamokat és a közösség nem volt képes egységes választ adni a válságra. Margarítisz Szkínász európai életmódért felelős uniós biztos szerint az afganisztáni helyzet is megmutatta, hogy minél előbb át kell alakítani a közös menekültügyi rendszert. “Csapatmunkára van szükség” - nyilatkozta Szkínász az olasz La Stampának, szorgalmazva az Európai Bizottság migrációs paktumának jóváhagyását, amely többek között önkéntes szolidaritással csökkentené a frontországokra nehezedő migrációs nyomást.
