Hüllőtrend a kortárs irodalomban? Nem, nem a gyíkemberek, bár ki tudja? Mindenesetre rövid időn belül három magyar regény is főbb szereplőjévé tett terráriumlakó házikedvencet. Czéh Zoltán Erre sárkányok élnek című regényében (2020) szakállas sárkányok (agámák) tűnnek fel, s merészkednek egészen a címlapig; Mészöly Ágnes Márta evangéliumában (2021) egy Frangepán nevű kaméleon a család dédelgetett, majd csúnyán elfeledett jószága; Haklik Norbert könyvében pedig egyenesen címszereplő – Mona Lisának hívják ugyanis azt a kaméleont, amit Brünn utcáin meglovasítanak, miután gazdája és annak barátja sietősen (és már nem feltétlenül szomjasan) távozásra kényszerül egy szórakozóhelyről.
Egy kaméleon mosolya – ha tücsök vagy, elég baljóslatú. De regénycímbe emelve inkább a sokszínűséget és a környezetbe való beolvadási képességet hívja elő az olvasóból – magára a regényre vetítve mindkettőt. Vagy éppen azt a biológiai adottságból eredő szerkezeti „kettős látást”, ami egy könyvbe egyesíti az elbeszélt szöveget, s annak megírási történetét – ahogy történik esetünkben is.
A Mona Lisa elrablásában két egzisztenciális válsághelyzetben lévő egykori barát járja a morva főváros utcáit. Mindketten írók, bár már régóta nem publikáltak. Egyikük, a vendégségbe érkező Kerekes Milán a felesége gyászmunkáját megkönnyítendő utazott el otthonról, nehogy az apósa után a házassága is a sírba szálljon. A másikuk, Szapáry Tibor éppen új állást keres, miután a barátnője dobbantott a pénzével, s a neki épített lakból is kipaterolta. Miközben Milán (és az olvasó) Tibor által bevezetést nyer a város történetébe, mindennapi életébe, illetve különösen gasztrokulturális élményeibe, íróbarátságuk felelevenítéseképp, egymást inspiráló négykezes történet megírásába fognak: a Madzsari című történelmi regény a mohácsi vésztől Kádár Jánosig regéli el a Szent Korona és másolatai viszontagságait. Fejezetről fejezetre, külön-külön írják a nyers, még kidolgozásra váró vázlatokat, nemegyszer kibogozhatatlanul, ki is volt az adott rész szerzője. Mindenesetre több mint érdekes magyarságkrónika születik az elmúlt 600 évről.
Na és aztán eltűnik a gyík.
Melynek nyomában, további kocsmatúrák alkalmával újabb történetrészek egészítik-kerekítik ki a regénybeli regényterv fejezeteit: hogyan éli meg egy galíciai menekült család és leszármazottjai előbb erdélyi Mózes-hitű magyarként, majd budapesti patikusfamíliaként, később csehszlovák állampolgárként a XX. századot – Trianont, a vészkorszakot, majd a szovjetféle kommunista diktatúrát. „Zsófi néni elbeszélésével ráleltem arra a megírásra érdemes történetre – vallja Milán –, amit brünni látogatásomtól reméltem. Azt azonban már jóval kevésbé tudtam megmagyarázni magamnak ott hirtelenjében, miért éreztem úgy: bár sem valódi, sem pedig hamis változatban nem jelenik meg benne egyetlen alkalommal sem Szent István királyi fejfedője, éppen ez a történet illeszkedik a Madzsari címmel íródó Szent Korona-saga végére mint zárófejezet.” (238. o.) A nemzeti tragikomikus eposz kontextusába nyilván minden különösebb erőltetés nélkül beleillik. Ahogy az elhunyt após publikációs dossziéjából előkerülő, szerzőségét illetően szintén ambivalens „börtönnapló” is, mely az ’50-es évek magyarországi viszonyait világítja meg – s amely aztán titokzatos módon önálló formában (Levél a síron túlról címen) a barát, Tibor írói karrierjét is újból bedurrantja.
Kaméleonként forgathatjuk a szemünket, talán még a szemöldökünket is felhúzzuk egy kissé, hogy ez a sokszorosan „bélelt” szerkezet valóban megáll-e a maga lábán. De amint az agyunk egybemontírozza a művészregényt, a nemzet- és kelet-közép-európai históriát, a várostörténetet, a kulináris bédekkert a családi emlékezettel stb., egy rendkívül ízes és szórakoztató, kaleidoszkópszerű, több síkon, néha metaforikusan, néha metonimikusan egymásba kapcsolódó, sokféle módon és (irodalmi) nyelven dialógust létesítő, mozgalmas és élénk élőképet kapunk – magunkról, a jelenünkről és a múltunkról is. Hovatovább: „Mi a nemzet? Közös terv a múltról, közös emlék a jövőre!” Vagy fordítva! (vö. 42. o.) Ahol színe és visszája egyformán érdekes, s ahol a Mona Lisa nevet egy hím gyík is viselheti. (Kalligram, 2021. 248 o.)
