Kovács fontolva haladt. Moderato, mint a zenében.
Kiballagott a munkahelyéről. 18:00-ra a buszmegállóba ért. 18:03-kor jött a busz, és fel kellett szállnia. Holnap új bérletet vesz, de ma még ezt használja, ha egyszer érvényes. A sofőr beleegyezően pislogott rá, bólintani fáradt, ne haragudjon. Ő ugyan nem. 18:04-kor a busz tovább indult, Kovács rajta ült. A busz ment, ahogy a buszok menni szoktak. 18:11-kor megint megálltak a pirosnál a Bartók és a Kodály sarkán. Kovács kinézett. Táncóra van a szórakoztató központban. Az első sorban sárgában vonaglik a nő. Akkor ma szerda van; holnap csütörtök, a nő kékben lesz. 18:12-kor zöldre váltott a lámpa, a busz ment, Kovács elfordította a fejét. 18:25-ig így utazott, elfordított fejjel. A busz megállt a buszmegállóban. Kovács leszállt a buszmegállóban. Hazaindult, a szokott mérsékletben.
18:30-kor a tömbhöz ért. Bement a lépcsőházba. Felballagott a lépcsőn. 18:31-kor bekopogott az ajtón, persze tudta, hogy a felesége már tudja, hogy jön és kinyitja úgyis, minek kopogni. A felesége megvárta a kopogást, persze tudta, hogy Kovács tudja. Kovács köszönt, a felesége köszönt. Ma jó nap volt: egymás szemébe néztek. Kovács megkérdezte, hogy fodrásznál volt-e, olyan más rajta valami. Ő ugyan nem volt.
Kovács levette a cipőjét. Befelé fordította a fűzőt. Konyha. A felesége terített.
Kovács moderato bepakolta a vacsorát. Finom, tettél bele valamit? Sót, persze. Te nem eszel? Már ettél, persze. A gyerek alszik? Még nem? Hol van? A szobájában, persze.
18:46-kor végzett az evéssel. Megköszönte. A felesége leszedte az asztalt. Jó nap volt, jó vacsora volt: egymás szemébe néztek.
Kovács a gyerekszobába ballagott. Felkapta a gyereket. Megcsiklandozta. Először a hónalját. Aztán a talpát. Aztán a hasát, ott nagyon csiklandós. Nevettek. Kovács 19:00-kor végzett.
Bement a vécébe. Pisilt, megrántotta a zsinórt, lehajtotta az ülőkét. Kiment a vécéből. Becsukta az ajtót, ne menjen ki a huzat. A felesége megköszönte; egymás szemébe néztek. Kovács a fürdőszobába ballagott. Kezet mosott. Beszállt a kádba, mérsékelt tempóban lezuhanyzott. Elfogyott a tusfürdő, holnap azt is vesz, hó eleji akció lesz az éjjel-nappaliban. 19:25-kor megtörölközött, kiszállt a kádból.
Elfelejtette kimosni a kádat. A felesége kimosta helyette.
A gyereket is ő altatta. Vezeklésül Kovács ágyazott. Nem veszekedtek, szerda volt.
Kovács pizsamát húzott. Bekapcsolta a tévét a hálóban. Nézte a műsort az ötös csatornán. Kikapcsolta a tévét, elérte a 20:30-as csendet. A felesége leült mellé az ágyra.
Jó nap volt, jó vacsora volt, jó csend volt: egymás szemébe néztek. Akarták mindketten. Egymásra feküdtek; pároztak. Kovács moderato tette a dolgát. 20:35-kor végzett. A felesége 20:36-kor kiment fogat mosni. 20:37-kor visszajött. Kovács kiment fogat mosni. 20:38-kor visszajött, a felesége már aludt. Kovács ránézett. Pedig biztosan fodrásznál volt. Más nem lehet. Lekapcsolta a villanyt. Megnézte, hány óra. 20:40. 8 óra 20 percet alhat. Megnézte, be van-e állítva az ébresztő. Be.
Balra fordult. Becsukta a szemét. Jobbra fordult. Szuszogott. Elaludt.
05:00-kor felkelt. Ránézett a feleségére. Megvan, mi volt olyan furcsa benne. Ez nem is az ő felesége. Átment a gyerekszobába. Ránézett a gyerekére. A gyereke nem csiklandós; ez nem is az ő gyereke. Megnézte, hány óra. Készülődött. Átöltözött. Reggelizett. Előszoba. Kivette a fűzőt a cipőjéből. Felvette a cipőjét.
06:34-re elkészült. Pénzt vett ki a konyhai szekrény fiókjából a bérletre és a tusfürdőre. Kiment az ajtón. A lépcsőházban találkozott Takáccsal. Ballagósan kivárta, hogy Takács elnézést kér, aztán ő is, elnézést, hogy így összekevertem, meg hát a feleséged, semmi baj, én is.
