1833 óta nem fordult elő, hogy egy volt képviselő ellen vádemelési javaslattal éljenek volt kollégái. Akkor a washingtoni Pennsylvania sugárúton sétapálcával elkövetett verés kellett ehhez (a tettes megúszta megrovással), most az is elég volt, hogy Mark Meadows megtagadta az együttműködést a január 6-i eseményeket vizsgáló eseti bizottsággal. Donald Trump egykori kabinetfőnöke előzőleg több ezer oldalnyi e-mailt és telefonos üzenet adott át a bizottságnak és egy könyvet is szentelt a Fehér Házban eltöltött idejének, így aztán a bizottság nem vette könnyedén, hogy hirtelen pálfordulással mégis elzárkózott a tanúvallomástól. Az elnök és munkatársai közötti beszélgetések titkosságát kimondó törvényre hivatkozott, miközben ezt maga is megsértette, ráadásul a titokgazda Joe Biden elnök feloldotta a hallgatási kötelezettség alól. Meadows sorsa most az igazságügyi minisztérium kezében van, ha vádat emelnek ellene és elítélik, akkor egy évig terjedő börtönnel számolhat.
Kellemetlen, de ennél nagyobb bajban van korábbi főnöke. A január 6-i bizottság két republikánus tagjának egyike, Liz Cheney az utóbbi napokban visszatérően felvetette, hogy a válaszra váró kérdések legfontosabbika az, vajon Donald Trump "cselekedeteivel vagy tétlenségével" akadályozta-e a kongresszus munkáját, netán el akarta-e lehetetleníteni a választási eredmény kihirdetését. A képviselőnő szóhasználata azonos a büntető törvénykönyv vonatkozó cikkével, amelynek értelmében az ilyen bűncselekményért akár húsz év börtön is kiróható. Cheney (aki fiatalkori diplomáciai szolgálata során Budapesten is dolgozott) pontosan tudja, mit beszél: egyrészt jogi egyetemet végzett, másrészt hadjáratot visel a Republikánus Párt uraló trumpista többsége ellen. Dick Cheney volt alelnök keményen konzervatív lánya semmiben nem ért egyet Bidennel és a kongresszus liberális többségével – az egyetlen kivétel az, hogy az amerikai demokráciát meg kell védeni az autokrata hatalomátvételi törekvéssel szemben. Az elmúlt napokban főszerephez jutott: a demokrata párti bizottsági tagok előre engedték, hogy az ország tőle hallja a tényeket.
Többek között a Meadows által korábban a bizottságnak átadott anyagokból is világos, hogy Trump környezete gyakorlatilag a tavaly november 3-i választások másnapjától kereste annak lehetőségét, hogyan lehetne megváltoztatni az eredményt és hivatalban tartani a vesztest. Feljegyzések tömege született, az egyik szerint például az elnöknek „nemzetbiztonsági rendkívüli állapotot” kellett volna hirdetnie (ilyen nincs), mozgósítani és saját parancsnoksága alá helyezni a Nemzeti Gárdát, amelynek katonái mindenhol megszállták volna választókörzeteket és elkobozták volna az elektronikusan, levélben vagy előre leadott szavazatokat, amelyek híján „bízvást mindenhol a republikánus jelöltek nyertek volna”. Maga Meadows és mások is lázasan telefonálgattak a „billegő” államok választási szerveit vezető republikánusoknak, hogy érvénytelenítsék az ottani eredményt és küldjenek Trump-párti elektorokat az elnökválasztó testületbe. Az érintett tisztségviselők becsületére legyen mondva, hogy nem voltak erre hajlandók. Trump reményei akkor omlottak végleg össze, amikor kiderült, hogy alelnöke, a szavazatösszesítésben játszott szerepét formálisnak tekintő Mike Pence sem vállalkozik a demokrácia játékszabályainak felrúgására.
Trump aligha végzi börtönben, elvégre a legfelsőbb bíróság kilenc tagjából hat erősen jobbra húz. Egy esetleges vádemelés azonban nagyon megnehezítené 2024-es elnökjelöltségét, miközben több más büntető és polgári ügyben is eljárás alatt áll. Nem véletlen, hogy a január 6-i bizottság minden eszközzel nyomást próbál gyakorolni a volt elnök környezetére és bizonyítékokhoz jutni a Fehér Házban november és január között történtekről.
