Macedón Köztársaság néven kezdték, amikor egy 1991-es szeptemberi népszavazással kiléptek Jugoszláviából. De görög nyomásra évtizedekig csak az angol nyelvű FYROM (Jugoszlávia volt Macedón (tag) Köztársasága) rövidítés alatt jelenhetett meg az állam a nemzetközi szervezetekben. Végül hosszú hercehurca után kiegyeztek a görögökkel, lemondtak az antik makedón örökségről, s az állam nevét Észak-Macedón Köztársaságra változtatták. Beléphettek a NATO-ba, elkezdődhetett az EU-s kapcsolatfelvétel. Úgy látszott megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások is, amikor három éve Bulgária vétót emelt. A szófiai kormány egy sor olyan követelést állított, amely előtt értetlenül álltak az európai politikusok. A megfigyelők - köztük e sorok írója – úgy vélték, hogy a botránysorozattól meggyengült jobboldali Boriszov-kormány a nemzeties jelszavakkal szélsőjobboldali koalíciós partnerének engedett. De a vétónak van társadalmi támogatása Bulgáriában. A nemzetgyűlésben az ellenzéki pártok is megszavazták, s később a korrupcióellenes tüntetésekből kinőtt protesztpártok is elfogadták. Ezek a pártok a múlt év végén kormányt alakítottak, s Kirill Petkov, az új miniszterelnök ígéretet tett, mely szerint legfeljebb fél év alatt megoldhatják a vitás ügyeket Szkopjéval, s elhárul az akadálya a csatlakozási tárgyalás elől.
Ebben viszont magára maradt. Petkov azt tervezte: január 18-án Szkopjéba utazik. Ekkor lett volna a hozzávetőleges harmincadik évfordulója annak, hogy Bulgária elismerte a szomszéd ország függetlenségét. Egy héttel utazása előtt Rumen Radev államfő összehívta a kormány és a pártok vezetőiből álló nemzetbiztonsági konzultatív tanácsot, ahol megismételték az eddigi követeléseket. A retorika kissé szelídebb lett, de a lényeg megmaradt. Bulgária nem engedi a csatlakozások megkezdését Észak-Macedóniával, amíg fő követeléseinek nem tesznek eleget. Az alaptézis, hogy Szkopje nem tesz eleget a 2017-es jószomszédsági egyezményben foglaltaknak. A bolgárok szerint nem haladnak az egyeztetések, amelyek a két ország közös történelmének megfelelő értékeléséhez vezetnének. Nagyon rossz néven veszik, hogy a macedón történelmi narratívában gyűlöletkeltő a bolgárok háborús megjelenése. Vita van a nemzeti identitásról: Szófia tagadja, hogy Bulgáriában létezne macedón kisebbség, de állítják, hogy Észak-Macedóniában sok bolgár önazonosságú polgár él. (Radev elnök szerint 120 ezren váltottak ki bolgár útlevelet.
Az államfő szerint a bolgár identitású személyek támadások célpontjai hazájukban.) Bulgária azt követeli, hogy az EU-csatlakozásnál ne szerepeljen „macedón nyelv” kifejezés, hanem az „Észak-Macedón Köztársaság hivatalos nyelve” formula. (Ez van a görögökkel kötött un. preszpai szerződésben is.) A bolgár tudományosság állami szintre emelt álláspontja szerint a macedón nyelv voltaképpen a bolgár nyugati nyelvjárása. Ez a tézis heves érzelmeket váltott ki Észak-Macedóniában. A vita nehezen értelmezhető számunkra, de nagyon jól értik a szerbek, horvátok, montenegróiak, bosnyákok, vagy az oroszok és ukránok, de a norvégok és dánok is. Van egy olyan közhely, miszerint nyelvnek az a nyelvjárás számít, amelynek hadsereg, hadiflottája van. Észak-Macedóniának van hadserege. A bolgár nemzetbiztonsági tanács arra is felszólította a kormányt, hogy szorgalmazzák a két állam közötti közlekedési kapcsolat – autópálya, vasútvonal fejlesztését és a digitális kapcsolatokat.
Az utazás végül elmaradt. A teljes testület ugyanis karanténba került, a parlamenti elnök koronavírusfertőzése miatt.
A sajtóból érezhető: Macedóniában is harcias a médiahangulat. Szkopjéban új kormányfő van, a szociáldemokrata Dimitar Kovacsevszki. Az ő hatalmi háttere elég gyenge, bármilyen engedményt tesz a bolgároknak honárulással vádolja az ellenzék. Pedig a balközép macedón kormánypárt nagyon bízott a Petkovval való megállapodásban. Korábban erős volt a rendezést sürgető európai nyomás – most ez nem érzékelhető. Nincs jele annak, hogy Várhelyi Olivér bővítési biztos hatékonyan közvetítene, megoldást kínálna a feleknek. Őt feltehetően most senki sem biztatja erre, mivel az EU-nak éppen nem ez a legsürgősebb szomszédsági problémája. Észak-Macedónia és Albánia a külső váróteremben rekedtek.
