A zenei szerkesztők úgy tettek, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt: 1973 februárjában minden számot két előadóval játszattak-énekeltettek el a tradicionális táncdal-seregszemlén, a Made in Hungaryn. Az ötlet azonban nem tőlük származott: a székesfehérvári Vörösmarty Színházban tartott rendezvénynél némiképp felkapottabb San Remó-i dalfesztiválon már 1964 óta ment a kettős szereposztás, azzal a nem csekély különbséggel, hogy az olasz hírességek mellett angol és amerikai világsztárok bilincselték le a publikumot.
Nálunk erre nem volt lehetőség, részint ideológiai megfontolások, részint a devizaszűke miatt, így hát a táncdalfesztiválok gálaestjeire leginkább olyan művészek érkeztek, mint az alig negyvenöt évesen, súlyos betegségben elhunyt román Anda Călugăreanu, a napjainkban nyolcvankét esztendős cseh Josef Laufer vagy az az Alla Pugacsova, aki a Millió rózsaszál eredetijét („Million, million, million alih roz”) búgta a Szovjetunióban, majd kölnimárkája és ugyancsak róla elnevezett cipőkollekciója is volt a rendszerváltást követő Oroszországban.
Hozzá kell tenni: Gigliola Cinquetti is énekelte olaszul minálunk a Rövid az életet, és a Nashville Teens-frontember Ray Phillips szintén nyomta angolul Dobos–Szenes örökbecsűjét, hogy Annál az első ügyetlen csóknál, drágám...
De San Remóban tömegesen vendégszerepeltek a nemzetközi csillagok, köztük Paul Anka, Louis Armstrong, Pat Boone, Connie Francis, a Hollies, Ben E. King, Wilson Pickett, Sonny & Cher, Dusty Springfield, Dionne Warwick, Stevie Wonder, a Yardbirds.
Itthon a slágerkészlet is szerényebb volt, mert ki emlékszik már Bakos–Fülöp: Mama, ne sírj! című nótájára, amelyet Fehérváron Balás Eszterre és Horváth Attilára bíztak. Ugyanígy a feledés homályába merült Fóthy–S. Nagy: Mitől, mitől-je Sebestyén Ágnessel és Szűcs Judittal; Körmendi–S. Nagy: Puha sóhajok-ja Cserháti Zsuzsával és Sárosi Katalinnal; vagy Dobsa–S. Nagy: Jöjjetek velem!-je Poór Péterrel, illetve a Juventus együttessel, jóllehet e zenekarban a beatesen mulató Pápay Faragó László mellett Tátrai Tibor, valamint a Hungariából jól ismert Csomós Péter és Sipos Péter is játszott. A Jöjjetek-szöveg egyébként kitűnően hangzott: „Láttam én az Alpokat és Párizs fényeit, / hallgattam a Towernál az őrök lépteit.”
Nem sokan mondhatták el ezt magukról annak idején a Vörösmartyban.
Ám Victor Máté is kitekintett: Harry Nilsson 1972-es Without You-ját próbálta felidézni Hol jársz? című szerzeménye refrénjében, de ez nem nagyon sikerült, mert a Korda György, valamint Maróti Magda tolmácsolásában hallható szám ugyancsak eltűnt a süllyesztőben. Kevesen emlékeznek Tomsits Rudolf Préri Mary-jére is, noha annak üdítően szellemes szövegét Nóti, Rejtő, Vadnai méltó utóda, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek kabarékirálya, Szilágyi György írta. Tőle van például az Utazási prospektus („Délután: a polgármester feleségének körüljárása”), a Hófehérke és a hét elgyötört törpe („Sopánka, Sopánka, hol van Sopánka?”) vagy a Ki a legokosabb? („Bajszát kissé leperzselé a felforralt eperzselé”). A Tomsits-dal refrénje így kezdődött: „Préri Mary, Préri Mary, / ki a csókját kéri, annak bőven méri...” Az ötletet évtizedekkel később a maga módján átörökítette a kevésbé humoros Pap Rita: „Préri Mary és Póni Tóni / elmentek bankot rabolni...”
Pardon.
A hetvenhármas Made in Hungary-ről igazából csak két dal maradt örökzöld. Malek Miklós és S. Nagy István Hull az elsárgult levél című számát Malek zenekara, az Expressz, valamint Máté Péter adta elő. Mátéról születésének hetvenötödik évfordulóján kapitális blődségek is megjelentek, egy merész kollegina (?) szerint játszott az Expresszben – valójában soha –, és állítólag „lerakta a magyar könnyűzene alapköveit”. A másik fehérvári húzószámot, Latzin Norbert–Demjén Ferenc Lepihenni melletted-jét a Bergendy együttes, illetve Delhusa Gjon és Markó András, a Gemini billentyűse-énekese interpretálta. A nótát szívesen meghallgattam volna, mondjuk, Stevie Wonder előadásában is, bár a Bergendyében sem hangzott rosszul.
Megjegyzem, Pugacsova rózsája sokkal jobb volt a magyar szálnál.
