„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – adott zavarba ejtően egyértelmű eligazítást a kormánypárt híveinek 2015-ben a Századvég akkori vezetője, a Fidesz egyik főideológusának kikiáltott Lánczi András. Megfogalmazásában benne volt, ami a fideszes korrupció sajátja: a 2010 előtti esetleges vesztegetés, lenyúlás a NER alatt felülről ellenőrzötté, szervezetté, nemzetgazdasági méretűvé vált.
Bár fideszes felső vezető szájából azóta sem hangzottak el ilyen mondatok, ám Orbán Viktor egyik-másik elszólásából nagyjából körbe lehet rajzolni az elburjánzott magyar állami korrupció ideológiáját. Orbán az 1998-as választási veresége egyik fő okaként azt jelölte meg, hogy nem alakult ki a Fidesz felé lojális gazdasági hátország, amely a kormány politikai támasza lehetett volna. Emellett a 2008-as gazdasági világválság nyomán az akkor már javában a keleti, autoriter rendszerek „sikereit” tanulmányozó Orbán előtt egy olyan „illiberális” állam képe formálódhatott, amelyben – kínai, szingapúri mintára – a modernizáció motorja nem a piac, hanem az állam, illetve a kormányhoz és a kormánypárthoz végsőkig hű „hazai” üzletemberek, vállalatok érdekszövetsége.
Ez melegágya lett a hagyományos magyar, dzsentri életérzés ihlette korrupciónak, és 2010 után ennek sajátossága a szervezettség lett. Az állam szinte monopóliummá tette a korrupciót.
Amit szabad Jupiternek
Míg a polgárok életét bosszantó, alsó szintű kisebb-nagyobb lenyúlásokra – kishivatalnokok megkenésére, közlekedési rendőrök lefizetésére, hálapénzekre – az állam kemény kézzel lesújtott, addig a politikai elit milliárdos ügyeskedéseit a legfelsőbb szintről hagyták jóvá, védték, vagy éppen szervezték, szoros szimbiózisban az államhatalommal. Az orbáni „erős állam” ilyenformán erős korrupciót jelentett: a Transparency International (TI) felmérései szerint 2010 előtt az EU középmezőnyében, a 11. helyen volt Magyarország a korrupciós ranglistán. 2016-ra már Bulgária mellett Magyarország lett az EU legkorruptabb állama.
A korrupció központosítása mára magyarok tömegeinek a fejében mosta el a bűn és a tisztesség határait, és a kormányzati sikerkommunikáció is mindent megtesz, hogy a fogalmi zavart erősítse. Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter is előszeretettel hivatkozik arra a gazdasági nonszenszre, hogy azért nem lehet Magyarországon kiugró a korrupció, mert közben dübörög a gazdaság és ez a kettő kizárja egymást. Mint a kormányfő februárban, a Putyinnal folytatott moszkvai tárgyalásai után adott rádiós kérdezz-felelekben leszögezte: épül az ország, nő a nemzeti vagyon, a családok visszakapják az szja-t, szóval „ha igaz lenne, amit a baloldal mond, hogy lopunk, nem ez lenne”.
Ennek megfelelően a Republikon januári felméréséből kiderül, hogy a kormánypárt hívei nagyjából tisztában vannak azzal, hogy a Fidesz állampártként működik, illetve Orbán Viktor környezete korrupt, ám maguknak ezt úgy magyarázzák meg, hogy Orbán Viktor maga nem lenyúlós, illetve a Fidesz kormány érdemei ellensúlyozzák a korrupciót.
Kicsiben lopás, nagyban építés
A 2010-ben kétharmados erővé vált Fidesz rohammunkában kezdett azon dolgozni, hogy egy olyan államszervezetet építsen ki, amely tolerálni fogja az ilyenformán „nemzeti érdekké” avatott ügyeskedést. Miután a Fidesz nagyjából minden kritikus posztra – ügyészség, nyomozó hatóságok, gazdasági versenyhivatal, közbeszerzési hatóság – saját embereit, pártkatonáit ültette, az új rendszer „érettségi vizsgája” a 2013-as trafiktender lett. Az újdonsült államhivatalnokok stratégiai nyugalommal nézték végig, ahogy a fideszes klientúra egy törvényesnek tűnő pályázati eljárás során megszerezte az akkor monopolizált dohánypiac leginkább jövedelmező helyeit. Bár a pályázati eljárás körülményeiből, illetve a Hadházy Ákos által kiszivárogtatott szekszárdi hangfelvételből is egyértelmű volt, hogy tudatos, szervezett folyamat zajlott, a nyomozó hatóságok már akkor bedobták az azóta minden ilyen esetben használt indoklást, miszerint közvetlen bizonyíték nincs a visszaélésre, azaz nincs itt semmi látnivaló. Ahogy az is visszatérő elem lett, hogy a visszaélésekben részt vevő állami hivatalnokok, mint kipróbált káderek, később jövedelmező, bizalmi állásokban találták magukat.
A trafiklenyúláshoz hasonlóan a kiindulópont itt is az akkor Lázár János vezette Hódmezővásárhely volt, ahol – mint Lázár lapunknak ecsetelte – Orbán Viktor miniszterelnök vejével, az akkor huszonéves Tiborcz Istvánnal közösen találták ki a város közvilágításának a modernizációját. Mint azt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) később megállapította: a EU-s forrásokat elosztó szaktárca vezetői, a tender kiírói, lebonyolítói és nyertesei összejátszottak azért, hogy végül a Tiborcz-fémjelezte cégszövetség modernizálhassa az akkori fideszes önkormányzatnál a közvilágítást. A hódmezővásárhelyi modell utána végiggörgött az országon, így Tiborczék több tucat fideszes önkormányzatnál cserélték le az addig lámpákat sok esetben jóval gyengébb fényerejű, egész utcarészeket homályba borító LED-es lámpákra.
Bár az OLAF 2018-ra feketén-fehéren megállapította, hogy csalás történt és a teljes, 13 milliárdos EU-s támogatási összeg megvonására tett javaslatot, a magyar nyomozó hatóságok itt is bűncselekmény híján lezárták a nyomozást, mivel nem találtak közvetlen bizonyítékot a visszaélésre.
Azóta is a Fideszes „gazdálkodj okosan” legfőbb szabálya, hogy az elkövető ne hozza magát nehéz helyzetbe, egyeztessen le amit csak lehet a felsőbb vezetéssel, „papírozza le” amit tesz, azaz, ügyeljen a látszatra. Így történt, hogy miközben felmérések szerint Magyarországon az uniós finanszírozású közbeszerzések ötödét szerzi meg a NER elit, addig a magyar bűnüldöző hatóságok egyetlen Mészáros-, Szíjj László- vagy Garancsi István-féle közbeszerzésen sem találtak fogást.
Ügyészségi farkasvakság
„Nem olvasok újságot” – válaszolta a volt fideszes politikusból lett legfőbb ügyész, Polt Péter egy képviselői kérdésre 2017-ben, hogy miért nem hajlandó nyomozni egy súlyosan korrupciószagú ügyben. Egy nemzetközi újságírócsoport kiderítette, hogy 2012 és 2014 között az azeri kormányzat 2,9 milliárd eurót utalt európai bankokba, amiből EU-s, néppárti politikusokat fizettek le, a gigantikus kenőpénzből pedig 7,6 millió dollár egy budapesti számlán landolt, érdekes módon pont akkor, amikor a magyar állam rejtélyes módon úgy döntött, hogy kiadja hazájának az azeri baltás gyilkos Ramil Safarovot, akit utána hazájában hősként ünnepeltek.
A Fidesz nagyjai így olyan ügyeket is sértetlenül vészeltek át, amiért másutt minimum lemondás járna, de még valószínűbb, hogy komoly büntetőeljárás. Romániában például a Microsoft licencekhez kötődő vesztegetések ügyében sok tucat politikust – közöttük hét volt minisztert – tartóztattak le vagy ítéltek el. Bár az amerikai tőzsdefelügyelet tényként állapította meg, hogy Magyarországon is törvényhozók sorát fizette le a Microsoft, sőt, a vizsgálati anyagban olvasható az egyik, elfogott céges levelezés részlete, miszerint a Microsoftnál úgy tudták, Orbán Viktor is áldását adta az ügyletre. Ehhez képest semmiféle felelősségre vonás nem történt, sőt, a korrupcióval kapcsolatba hozott Microsoft-ügyintézőket magas állami állással jutalmazták. De tucatnyi olyan, súlyosan korrupciószagú ügylet van, ahol a rendőrség-ügyészség kapásból mindent rendben talált. Ezt a listát gyarapítják legutóbb a brutálisan túlárazva megvett lélegeztetőgépek, a rejtélyes közvetítőn keresztül lebonyolított kínai vakcinavásárlások, de a Mészáros Lőrincnek vaskos tízmilliárdokat hozó Mátrai Erőmű-ügy sem lépte át a nyomozók ingerküszöbét.
Gazdag oligarchák, „szegény” kormányfő
A sokasodó korrupciós ügyekben Orbán Viktor személyes felelőssége is nehezen megkerülhető. Már az Elios-ügyek nyomán is szóba került, hogy a kormányfőnek rálátása kellett, hogy legyen a veje ügyeire.
Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt budapesti amerikai nagykövet 2015-ben megjelent visszaemlékezéseiben feketén-fehéren leírta, hogy: „Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter elmondta nekem, hogy minden héten leült Orbánnal, átnézték a középítkezési projektek listáját, és eldöntötték, melyikeknek legyen prioritása és melyik pályázatok nyerjenek.” Az pedig igencsak fura lenne, ha Orbán nem tudna a családja, környezete csillagászati mértékű gazdagodásáról. A miniszterelnök az Oroszországban bevált, putyini mintát másolja azzal, hogy papíron, vagyonbevallása szerint alig van vagyona, miközben a közvetlen környezetében milliárdos vagyonelemek bukkannak fel, amelyek barátok, családtagok nevén vannak, ám rendre a miniszterelnök is használja azokat. Így a felcsúti utánpótlás alapítvány nevén van az Orbán parasztháza mellé négy milliárdból felhúzott stadion, névleg kormányközeli oligarchák használják azt a sok tízmilliárdos szuper-jetet, amivel időnként Orbán is röpköd meccsekre vagy nyaralni, továbbá a kormányfő édesapjának a nevén van az a gigantikus hatvanpusztai palotakomplexum, ahol mellesleg korábban a miniszterelnök Nárcisz nevű kutyája őrizte a házat.
Csak a kicsik bukhatnak
Az ügyészségi nyomozók jobbára akkor reszkíroznak meg nyomozást, amikor az érintett megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat maga ellen. Így „akadt fenn” a magát afféle kiskirálynak képzelő, magát Voldemortnak hívató Mengyi Roland, és hasonlóan faék egyszerűségű korrupció miatt fogták el Völner Pál akkori államtitkárt, de alighanem Simonka György és Boldog István is az elővigyázatlanságának köszönhette a lebukást.
Igaz, a határok vékonyak. Vannak hasonló ügyletek, amelyeknél ugyan elindul valamiféle nyomozás, ám az ügyészség láthatóan évek óta nem erőlteti a tényfeltárást, pláne a vádemelést. Az ilyen elfekvő ügyek listáját a láthatóan érinthetetlen Farkas Flórián Híd a Munka Világába nevű pályázati ügyei vezetik. Jellemző módon Borkai Zsoltnak sem korrupció, hanem kamerában rögzített szexpartija miatt kellett lemondania.
Tíz év, huszonhét hely hátra
– A korrupció, még ha rendszerszintű is, nem olyan, amit ne lehetne felszámolni. Egy ország nem lehet veleszületetten és helyrehozhatatlanul korrupt, ezt legfeljebb azok sugallják, akiknek érdeke ennek az „érzetnek” a fenntartása – mondta a Népszavának Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. Szavai szerint korrupció-ügyben a társadalom sem mentheti fel önmagát, hiszen bizonyos mértékig szinte mindenki egy-egy láncszeme ennek, az is, aki elmulaszt számlát adni, és az is, aki nem kér. A legfőbb felelős ebben persze az állam, amelynek lennének eszközei a korrupció megszüntetésére, ha lenne rá szándéka.
A korrupció ellen legsikeresebben küzdő országok listáját évek óta a skandinávok vezetik, kiegészülve Új-Zélanddal és Szingapúrral. Magyarország az elmúlt tíz év alatt huszonhét helyett zuhant hátra, így most világviszonylatban a 71. helyen állunk a korrupciós világranglistán. Az Európai Uniót tekintve az utolsó előtti helyen állunk a negatív rangsorban, csak Bulgáriát megelőzve. - Doros Judit
