- Az a híres egyfejű

„A bábfilm akkor kezd igazán bábfilm és művészet lenni, amikor a figurákkal olyan dolgok történnek, amik a valódi életben elképzelhetetlenek lennének.” – idézi Foky Ottó, Munkácsy-díjas animációsfilm-rendező szavait Orosz Klaudia, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház képzőművészeti vezetője. Orosz Klaudia bolgár származású Jászai Mari- és Blattner-díjas látványtervező, bábtervező szcenikusként kezdte pályáját, 1992 óta a Kolibri Színház munkatársa, vendégként az ország valamennyi bábszínházában dolgozott. A Nemzetközi Gyermeknap kapcsán a bábfilmek történetéről, a gyermekekhez szóló vizualitásról, a báb formanyelvéről kérdezte lapunk.

Több generáció kötődik a múlt század bábfilmjeinek figuráihoz, az őket meghatározó szinkronhangok mellett küllemük járult hozzá sikerükhöz. Süsü már több mint 45 éves, de ma is sikert arat a gyerekek körében. Az 1970-es és 80-as évek bábfilmjeinek sikerességéről Orosz Klaudia úgy fogalmaz: „A sok munkatársat magába foglaló stáb erőssége mellett a kiemelkedő háttérmunka nélkülözhetetlen volt ezeknél a filmeknél. A háttérmunka pedig a báb- és díszletkészítő műhelyben zajlik. Régen az MTV-nek saját bábkészítő műhelye volt, profi mesteremberekkel.” A bábfilmekben a báb maga a főszereplő, ahhoz, hogy megjegyezhető és szerethető legyen a gyerekek számára, különleges figyelmet kell fordítani a tervezésre. „A teljesség igénye nélkül felsorolnám pár bábfilm sikerének a titkát: a Mazsola és Tádéban Bródy Vera bájos figurái tették felejthetetlenné a sorozatot, a Mekk Elek, az ezermesterben Koós Iván különleges anyaghasználata a bábok elkészítésénél nyújtott maradandó élményt. A Mirr-Murr kandúr kalandjaiban és a Misi Mókus kalandjaiban Foky Ottó tiszta stilizált formái és a részletekben gazdag környezet varázsolta el a gyerekeket. De talán mind közül a legsikeresebb a Süsü a sárkány, melyben a Lévai Sándor által megálmodott karakter vált emblematikus figurává. Ez utóbbi egy nagyon erős stáb munkájának gyümölcse, aminek köszönhetően olyan bábfilm jöhetett létre, ami a gyerekek kedvence maradhatott a mai napig.”

Süsü karaktere olyannyira népszerű, hogy ma is beépítik számos gyerekelőadásba, van, ahol a Süsü óriásbáb, de inkább jelmezként jelenik meg. Orosz Klaudia szerint „ez veszteség az eredeti Lévai Sándor-féle bábbal szemben, mivel ilyen módon elveszíti a formáját, arányát, illetve a sajátos mozgását, melyre az eredeti báb képes.” A bábfilm is hat a színpadra, de a szóban forgó időszak animációs filmjei úgyszintén: a Vuk vagy a Pom Pom meséi is kapott már bábszínházi feldolgozást. Orosz Klaudia szerint az említett munkák sikeréhez az is hozzátartozott, hogy az 1970-es és 80-as években még egyetlen csatorna szolgálta ki az egész család igényeit, versenytárs híján igényes és elmélyült műhelymunka folyhatott. „A vizuális technika fejlődése miatt a klasszikus értelemben vett televíziózási szokások a háttérbe szorultak, helyébe a mai gyerekek többségének életébe a mobileszközök kerültek, melyeken igény szerint nézhetik a meséket vagy játszhatnak játékokat. Így a nagy költségvetésű tévés bábfilmeket a kisebb költségvetésből rövidebb idő alatt megvalósítható animációs filmek kiszorították.”

A báb műfaja azonban nem szűnt meg, sőt, ma is jelentős gyerekközönséggel számolnak mind a vidéki, mind a fővárosi bábszínházak, ugyanakkor a műfaj közönségéhez igazodik. „Többször hallani, hogy felgyorsult az élet, más ritmusban élünk most, mint régen. Ez nyilván a gyerekekre is hat. Az internet és a számítógépes játékok szintén erősítik a ritmusváltozást, ebből következik, hogy ezt a trendet a bábszínházak és a gyerekszínházak kénytelenek voltak követni, mely magával sodorta a látványvilágot is. Emiatt a gyerekelőadásokban egyre gyakrabban belép a digitális technika használata, úgy, mint a vetített képek, animációk, élő kameraközvetítés, greenbox stb. A látvány megváltozásában szerepet játszik az új anyagok és készítéstechnikák használata is, mint a műanyagok és egyéb modern anyagok, a 3D nyomtatás, a digitális eszközök.”

A felgyorsuló világ képe és a sok új technikai eszköz megjelenése félelmetesen hangozhat, de Orosz Klaudia szerint minden újdonságnak van pozitív oldala is. „A színházi előadás mindig többet ad a gyerekeknek, ez ma sincs másképp: ugyanúgy fontos a testközelség, az egy légtérben létezés és a közvetlen kapcsolat, amit az előadás után meg is lehet erősíteni a bábok megérintésével. Ez maradandó élményt ad a kisközönségnek. A vizuális technikával történő mindennapi találkozás más igényeket hoz felszínre, melyet figyelembe kell vennie a vizuális világ alkotóinak, de a régi idők klasszikus műveit sem szabad elfelejteni, és persze hinni kell a színház varázsában.” Másik nagy eredménye a fejlődésének, hogy a bábszínház egyre több generációt képes megszólítani, a felnőtteknek szóló bábelőadások mellett egészen pici kortól érdemes bábszínházba vinni a gyerekeket. „A csecsemőszínházi előadásokon keresztül élményeket és érzéseket tudunk átadni a kicsiknek. Magyarországon először a Kolibri Színházban, készült csecsemőszínházi előadás, melynek a megvalósításában szerencsére én is részt vehettem. A társulat négy színésszel együtt, hosszú kísérletezés után hozta létre a TODA – A csoda gyereknyelven című csecsemőszínházi előadást, melynek ötletgazdája Novák János volt. Ezzel az előadásunkkal már 17 éve örvendeztetjük meg a legfiatalabb közönségünket. Azóta már nem csak Budapesten, de vidéken is egymás után tűznek műsorra kisbabáknak szóló előadásokat a helyi bábszínházak.”