Alábecsülni nem lehet a Megafont: a mögötte álló nemzeti nagytőkének köszönhetően a vállalkozás tavaly 2,3 milliárd forintot „kalapozott össze”. Minden második forintot a Facebookon költötte el a Megafon, lepipálva még a közel „milliárdos” Fideszt is (904 millió forint).
Közvetlen közpénz ugyan az alapító szerint nincs benne, de közvetett igen: olyan pénzemberek is támogatják, akik állami megrendeléseket is kapnak. Bár a hírek szerint a többségük nem ilyen, ami különös: hithű jobboldali tőkések, akik az állami tendereken rendre elvéreznek – nem túl életszerű.
Kritikátlan tömeg
„Mögöttük ott van az a népfelkelés, ami megállíthatatlanná teszi ezt az egészet.” Így jellemezte nemrégiben a Pesti TV-ben a jobboldali-konzervatív nézetek iránti olthatatlan vágy kitörését a Facebookon Kovács István Megafon-alapító, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, amikor a lényegében kormánypropagandát bömböltető projekt jövőjéről beszélt. Régi rádöbbenése ez a jobboldalnak. Fájt nekik, amikor a független, emberjogi és korrupcióellenes (és ezért mindenkor kormánykritikus) civil szervezetek még támogatást kaptak a Norvég Alaptól, 2014-ben meg is kapták a házkutatást. Lázár János akkori kancelláriaminiszter vezette a kormányzati támadás csapatait. Fájt akkor is, amikor két éve a klímakrízis elleni világméretű tüntetéssorozat láthatóvá tette a nem kormányzati civilek működését.
A klímaszkeptikus Trumpot is élesen bíráló Greta Thunberg (Gulyás Gergely Lázár-utód szerint „beteg kisgyerek”) így vált a konzervatív véleményvezérek célpontjává. És a menekültkrízist is meg kellett hekkelni: migráns csak erős, terroristaalkatú férfi lehet a kormánymédiában, rosz arccal. A közösségi média – és a benne felerősödő-feloldódó mindenféle szerény képességű összeesküvés – alkalmas arra, hogy változtasson a világ komótosan alakuló, jobbára ellenőrzött hírek és észszerű politikák alapján kimódolt széljárásán. Csak a milliárdokat kell beletolni, és a megfelelő technológiát. Például hangosbeszélőt. (Persze, a demokrácia megérett a ráncfelvarrásra, de az illiberalizmusra, vagyis a kikukázásra aligha – erről sokat tudnának mesélni a török börtönlakók, vagy az oroszok közül az ismét elítélt Alekszej Navalnij ellenzéki vezető.)
Ha a közösségi médiában „egy kritikus tömeg létrejön, azt már nem lehet elhallgattatni. Nincs az az algoritmus, nincs az a cenzor” – lelkesedett Kovács István, hozzátéve: a Fidesz–KDNP választási győzelme szükséges lépés volt azért, hogy a Megafon a céljaink felé menetelhessen. „A mi céljaink azok nem kevesebbek, mint hogy megváltoztassuk az egész internetet, azt a világot, amiben élünk.”
Fókusz a Facebookon
Ambiciózus vállalkozás – értékelte a Megafon terjeszkedési elképzeléseit Bene Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének főmunkatársa. – Kevés dolog van, ami az internetnél komplexebb és kiterjedtebb volna. Jóval nehezebb jelentős mértékben kontrollálni, mint akár csak a magyar Facebookot. Az internet fogalom használata arra utalhat, hogy az eddig a közösségi médiára és azon belül is a Facebookra fókuszáló Megafonnak ezeken a platformokon túlmenően is vannak terjeszkedési elképzeléseik – véli.
Ezzel összefüggésben a virális politikai kommunikáció szakértője megjegyezte: a kormányoldal az online hírportálok piacán jó ideje hátrányban van. hiába az Origo, ha a szélesebb közönség által leginkább olvasott hírportálok a kormánykritikus oldalhoz tartoznak. Voltak kísérletek ennek a helyzetnek a megváltoztatására ebben a ciklusban is: a 888 és a Pesti Srácok is a 444 és a korábbi Index dominanciáját próbálta megtörni. De ezek nem igazán működtek. Ami leginkább működött, az az Index átvétele.
Megjegyeztük, hogy alapvető félreértés van a kormánymédia létezésével kapcsolatban, hiszen szabad országokban ez egy nem létező fogalom, értékválasztás alapján működnek konzervatív médiumok, amelyek nincsenek pártok kézi vezérlése alatt. Nálunk viszont a kormánypárt úgy beszél a médiáról, mintha természetes lenne, hogy a felét birtokolja, miközben a hatalomnak nem lenne dolga, hogy médiavásárlással politikai teret nyerjen. – Ez egyrészt igaz – mondta Bene Márton –, másrészt
a jobboldali felfogás szerint soha nem is létezett független és objektív média, és amit függetlennek nevezünk, az mindig is a balliberális oldalhoz tartozott. Mivel hátrányban érezték magukat, természetesnek vélték, hogy a saját oldalukhoz erősen kötődő médiát építenek.
Abban szerintem igazuk van, hogy nincs objektív média, de abban nincs, hogy nincs független média. A jelentősebb kormánnyal kritikusabb portálokon ugyan érezni értékrendi beállítottságot, amit nem is titkolnak, de a függetlenségük jól kivehető, hiszen a saját oldalukkal szemben is kritikusak. Az ellenzéki szereplők az „ellenzéki médiától” mindig sok bírálatot kaptak, míg ugyanez nem mondható el a kormánypárti médiáról.
Csak semmi vakhit
Kovács István azt mondta az említett interjúban, hogy az elérés növelése érdekében a megafonosok még durvább tartalmakat akarnak csinálni. Hogy ez mit jelent, Bene Márton szerint is jó kérdés. De az bizonyos, hogy a Megafon tartalmai egyhangúak. Az összes szereplő hasonló videós üzeneteket közöl, viszont ezt kétségkívül professzionálisan teszi. Az egyhangúság ellenére meglepetés Kovács nézete, aki szerint „a jobboldali gondolkodásmód nem egy ilyen dogmatikus világ, mint a balliberális világnézet. Ez nem egy ilyen beszűkült vallás, amit vakbuzgósággal kell követni”. Nem kell tehát, viszont nem is tilos: ez látszik a Bohár–Deák–Rákay-trióból, akiknek gyakorta jár egy rugóra az agyuk. – Bár nem akarok tanácsokat adni, a tartalmi sokszínűséggel javíthatnának a minőségen. Nem vagyok biztos benne, hogy a közösségi médiát elárasztó üzenetek egysíkúsága nem kontraproduktív” – mondta a kutató.
A magyar társadalom jelentős része a Facebookból tájékozódik, viszont Bene Mártonék kutatásából az látszott, hogy a TikTokban nagy potenciál van. Ott is látszik valamiféle igény a politikai tartalmakra, mégis kevés politikai szereplő használta, viszont aki igen, nagy elérésre tudott szert tenni. Elég csak Tuzson Bence államtitkárt megnézni, hozott példát, akinek nagyobb elérése van a TikTokon, mint a Facebookon. Tuzson Bencze Kötter/Biczi Tamás volt ügyvéd üzlettársa, aki a Megafon legidősebb üdvöskéje, a doyen Bayer Zsolt után. Bene Márton még az év elején nyilatkozta, hogy a közösségi médiának a végső választási eredményt is befolyásoló hatása lehet. Ezt igazoló ismeretek ugyan erről nincsenek, mondta most, de az látszik, hogy a követőket, a lájkokat és a megosztásokat illetően az ellenzéki és a kormánypártok között nem történt markáns átrendeződés 2018-hoz képest. – Jelentős különbség a reklámköltések mértékében van, a Fidesz jobban sulykolta az üzeneteit, több hírvonalra tudta eljuttatni a megafonos influenszereket. A fizetett tartalmak választókra gyakorolt hatását viszont nem ismerjük. El tudom képzelni, hogy egy túltolt kampány – amikor a YouTube-on folyamatosan jönnek föl a reklámok – kontraproduktív is lehet.
Torzítók a hangszórón
A közösségi média hatását a kutató szerint két motívum alapján torzítja a kormánypárt: aktivisták és botok (automata tetszésgenerátorok) és a kampányköltésbe nem számító százmilliók befolyásolják az algoritmusokat.
Csak a Megafon 1,1 milliárd forintot költött a választásig.
A kampány pénzügyi átláthatatlansága komoly probléma Bene Márton szerint. Tisztában kellene lennünk azzal, hogy egy adott párt, politikus vagy más közszereplő mennyit és milyen forrásból költ politikai reklámra.– A legtöbb platformnál a szabályozás ellenére is vannak szürke zónák, de a Facebook ebből a szempontból maga a szürke zóna – véli a kutató –, mert ott bármilyen és bármennyi pénzt fel lehetett használni kampánycélra. A 2019-es választások idején még odafigyeltek erre. Akkor a politikai hirdetési piacot nagyrészt az intézményes politikai szereplők dominálták, és jóval kevesebb homályos hátterű, rengeteg pénzt elhirdető oldal volt a platformon. A 2022-es kampányban ez a trend jelentősen felerősödött. A legtöbbet költő top 10 között politikai szereplőt nemigen találunk, viszont olyan médiatermékeket bőséggel, amelyek pénzügyi forrásairól nem sokat tudunk (például Erősítő, Budapest beszél, Ez a lényeg.)
Sokkal szürkébb zóna a hirdetési kampány, az összegek pedig horribilisek. A 2019-es EP-kampányban az összes párt 27 országban nem költött annyit a Facebookon, mint 2022-ben a magyar kormányoldal néhány prominens szereplője. Ez felvetné a tiltott kampányfinanszírozás gyanúját, ha tiltott lenne – de ez csak a jogi szürke zónában van.”Arról szólva, hogy várható-e a közösségimédia-platformok bekeményítése (mert ugyan érdekük a bevétel, de a tőzsdeindexük alapját jelentő felhasználók beleunhatnak a propagandába),
Bene Márton azt mondta: a közösségimédia-vállalatok kezében óriási hatalom van a jogi szabályozatlanság miatt is. „A 2019-es kampányban milliószámra távolították el a Facebookról a botokat, és a hirdetési szférát is viszonylag tisztán tartották, ami jól mutatta, hogy vannak eszközeik a manipulatívabb felületek korlátozására. Az idei kampányban a magyar oldalt szinte teljesen elengedték. És nem is csak tartalomeltávolításról van szó, ami eléggé megkérdőjelezhető dolog – egy komoly lépéssel a Mi Hazánk oldalát bezárták –, hanem az aggályos gyakorlatok és a szürke pénzköltés visszaszorításáról. De a magyar politikai hirdetési piac az egyik legnagyobb Európában, nem csoda, hogy nem léptek. Emögött a cég üzleti érdekei állhatnak, nem akarták kockáztatni a piaci jelenlétüket. A Facebookkal amúgy erősen kritikus kormányoldal nem is nagyon jött elő sérelmekkel a kampányban.”
