A baloldal hosszú évek óta töri a fejét, hogyan növelhetné politikai befolyását. Mozdul jobbra, középre, föl-le, vagyis egy helyben áll. 2019-ben aztán egy fiatalokból álló közösség úgy döntött, elegük van a nyavalygásból, és megpróbálják mozgalmi formában, konkrét ügyek melletti kiállással képviselni a baloldaliságot. Megalakították politikai egyesületüket, a Szikra Mozgalmat, tüntetést szerveztek a Fudan-egyetem ellen, akciókkal küzdenek a lakhatási jogért, mozgósítanak a pedagógusok követelései mellett. Jámbor András személyében képviselőjelöltet állítottak, és eredményes kampányt építettek fel számára. A Szikra hitvallásáról, az előtte álló politikai válaszutakról beszélgettünk a mozgalom két alapító tagjával, Schultz Nórával és Somogyi Péterrel.
– Az akcióik mennyiben köthetők össze a baloldalisággal? Vagy inkább népfrontos ihletésűek?
Schultz Nóra: – A Szikra indulásánál egyértelmű volt, hogy baloldali szervezetet szeretnénk létrehozni, de el akartuk kerülni sok más hasonló irányultságú csoport bezártságát. Ami részben abból fakad, hogy túl szűken határozzák meg saját baloldaliságukat. Vagy túl sok energia megy el az öndefinícióra. Ahhoz, hogy széles körben ismertté, támogathatóvá váljon egy ilyen szervezet, ügyeket kell képviselni baloldali módon. Az egy évvel ezelőtti Fudan-tüntetésre több mint tízezer embert tudtunk kivinni az utcára. Az ügy nemcsak baloldaliakat érdekelt, de mi a lakhatási válság, a diákváros sorsának kontextusába helyezve baloldalian tudtuk keretezni.
Somogyi Péter: – A képviselt ügyekben indulásunk óta dolgozunk más szervezetekkel, amelyek szintén ebben a horizontban gondolkodnak. Nemcsak pártokról van szó, hanem civil szervezetekről, aktivista közösségekről, szakszervezetekről. A számuk 20-30 körüli. Mi nem saját magunkat akarjuk kifejezni, ha kiállunk valami mellett. Szövetségeket kötünk, amely minden résztvevő számára nagyobb láthatóságot biztosít, és a közös munkával egymást is formáljuk.
S. N.: – A rövid távú lakáskiadás, az Airbnb elleni kampányunkat hat-hét szervezettel csináltuk közösen két éve. Összeértek benne pártok ifjúsági szervezetei, mozgalmi aktivista baloldaliak, mint A Város Mindenkié vagy az Utcáról Lakásba Egyesület. Igyekszünk egyfajta hidat képezni az intézményes politika és a civil, aktivista közeg között.
– A „jóléti állam” újraelosztási funkcióit, szociális szolgáltatásait mintha egyre inkább a civilek vennék át.
S. N. – Az egészségügyben megjelenik a piac is egyes rétegek számára, de sok szférában, így a gondoskodási, lakhatási kérdések kezelésében inkább a civilek próbálnak segíteni. Jó példa rá az ukrajnai menekültek ellátása. Az államnak kellene ehhez infrastruktúrát biztosítani, de hetekig civilek végezték ezeket a feladatokat. A budapesti pályaudvarok körüli káoszjelenetek alapján az állam nem volt felkészülve a gyors segítségnyújtásra. Mi a Covid-válsággal foglalkoztunk többet. Az önkormányzatokkal együttműködve fertőtlenítőszereket, maszkokat készítettünk, amelyeket a szakszervezetekkel juttattunk célba.
– A közéleti cselekvés a mozgatórugó, vagy a hiányérzet, hogy nincs igazi baloldali szervezet a politikai küzdőtéren?
S. P.: – Nem mondanám, hogy nincs igazi baloldali politikai szervezet. Sőt, talán több is van a kelleténél. Nem a miénkkel összhangban lévő értékrend hiányzik a politikai palettáról. Inkább arról lehetne beszélni, hogy a baloldalon nincs sikeres stratégia, nincs meg a szükséges kormányzati tapasztalat. Az erősen fragmentált, kiüresedett struktúrák nem képesek kiérlelni hosszabb távú baloldali víziót.
– Na, megint ez a vízió probléma… A Szikra Mozgalom milyen irányban keresi?
S. N.: – Már Pikó András polgármesteri kampánya is igazolta, hogy léteznek közösségek, amelyek képviselni szeretnék az érdekeiket akár az intézményes politikai térben is. Rájuk lehet építeni. A baloldal szorongásai nélkül. Meggyőződésünk, hogy a baloldali üzenetek képesek rezonálni a mai magyar társadalomban. Jámbor András kampányát is ennek szellemében építettük fel: helyi problémákra, amelyekkel egyaránt foglalkoznak civil szervezetek és az önkormányzat. A VIII. kerületben ilyen a hajléktalanság kérdése, amelynek megítélésében igen erősek a rendpárti, jobboldali lózungok. Mi baloldali üzeneteket fogalmazunk meg róla, hirdetjük, hogy az emberek lakhatását biztosítani kell, és innen vezethet út a leépített ellátórendszer miatt keletkező egyéb szociális problémák kezeléséhez.
Igyekszünk megmutatni, hogy a baloldalnak vannak intézményes, adott esetben kormányzati szintű válaszai, szociális programjai. Föl kell vállalni világnézeti hátterüket is, és nem mindig azt kommunikálni, hogy mi vág egybe a liberális vagy jobboldali elképzelésekkel.
Mintha az igazolná egy baloldali javaslat helyességét, politikai szalonképességét.
– A baloldali értékek hirdetésével oldani lehet ezt a szorongó rejtőzködést? Hogy kiderüljön, a baloldaliság sokkal inkább jelen van a társadalomban, mint gondolnánk?
S. P.: – A dolog nem olyan egyszerű, hogy elkezdünk mondani dolgokat, és aztán látjuk, hogy nemcsak mi gondolkozunk így. Korábbi baloldali kezdeményezéseknél is komoly probléma volt, hogy abból indultak ki, elég deklarálni egy értékvilágot, és az automatikusan hozza a támogatói tömegeket, a választói bázist. Akik ezen az úton járnak, marginalizálódnak. Mi a realitásokra építünk. Minél mélyebben meg akarjuk érteni a jelenlegi párt- és választási rendszer működését, amely meghatározza, milyen szereplők érvényesülnek, milyen típusú állítások kerülhetnek a felszínre benne.
S. N.: – Számunkra a baloldaliság egyfajta történeti hagyomány, amelyen keresztül kapcsolódni tudunk évszázados szervezeti, mozgalomépítési megoldásokhoz. Próbálunk közösen kialakítani egy korszerű, a társadalom problémáira rugalmasan reagáló politikai gyakorlatot.
– És mi hozzá az elméleti háttér?
S. N.: – Leginkább a marxista szemlélet, hogy nem a levegőből kell megszülni a változás ideális elméletét, hanem a jelen valóságából kell kiolvasni az alternatíva felé mutató mozgásokat. Ezért tagságunk egyszerre foglalkozik aktuális stratégiai és szakpolitikai kérdésekkel, aktivista munkával és eszmetörténettel. Ezek integrálása szükséges ahhoz, hogy kellő tudást, tapasztalatot szerezzünk a hatékony politikai fellépéshez. A klasszikusok mellett igyekszünk építeni arra az elméleti bázisra, amelyet a baloldali társadalomtudós-réteg létrehozott az elmúlt évtizedekben. Kapcsolatokat ápolunk az Eszmélet-körrel és más műhelyekkel, olvasókört szerveztünk Lukács György munkásságáról, Éber Márk Áron A csepp című könyvéről, foglalkozunk Szalai Erzsébet új munkájával is. Az elméleti háttérrel nincs probléma. Az igazán nehéz feladat a gyakorlati politizálás megfelelő formáinak megtalálása.
S. P.: – Nem vindikáljuk magunknak a jogot, hogy páran kitaláljunk egy politikai víziót. Demokratikus keretek között próbáljuk megszólítani mindazokat, akik vélhetően közel állnak hozzánk. A közös munka során meghallgatjuk, nekik mik a preferenciáik, hogyan határozzák meg magukat. A kör egyre szélesedik, az újabb és újabb szempontok segítik a legfontosabb társadalmi kérdések újragondolását, amiből hosszabb távon kialakulhat reális politikai alternatíva a baloldalon.
– Lehetségesnek tartják a civil szervezetek politikai összefogását?
S. P.: – Szerintem nem igazán járható út, hogy a civil szervezetek közvetlenül belépjenek a politikába. Igyekeznek is távolságot tartani tőle, hiszen biztosítaniuk kell, hogy bármilyen kormányzatra nyomást gyakorolhassanak. De számunkra se lenne hasznos integrálni őket pártpolitikai szerveződésbe. Megfosztanánk magunkat a társadalmi problémák, közösségi önszerveződések, spontán mozgások mélyebb érzékelésétől.
S. N.: – Az együttműködés fontos, de ez két külön közéleti szféra. És egyik sem tisztább, ideálisabb, mint a másik. A politikai ellenzéknek, s benne a baloldalnak a saját küzdelmét kell megvívnia, a saját építkezését elvégeznie, nem várhatja kívülről a civil felmentő sereget.
– A mozgalmi jelleget szeretnék megőrizni, vagy párttá alakulnának?
S. P.: – Politikai szervezetként, szociológiai értelemben most is pártként funkcionálunk. De jogi szinten nem készülünk párttá alakulni a közeljövőben. Jelenlegi erőforrásaink mellett sokkal több kényelmetlenséggel járna, mint előnnyel. Legfőbb célunk pedig automatikusan az lenne, hogy minél több képviselőt juttassunk be különböző törvényhozó, jogalkotó testületekbe. Nem szeretnénk beszorulni erre a kényszerpályára.
– A választási küzdelem idején megfogalmaztak egy nyílt levelet, amelyben néhány pontban vázolják elképzeléseiket egy szabad, szolidáris, közösségi Magyarországról. Vegyesgazdaságról, közösségi tulajdonformákról, társadalmi kontrollról beszélnek benne, ami egy önigazgatási szocializmusképet sugall.
S. N.: – A Szikra Mozgalomnak nincs lekerekített társadalmi víziója. Egyszerűen nyitottak vagyunk különböző baloldali hagyományokra, elképzelésekre. Ilyen például a szövetkezeti szerveződés, amely ma is létezik. Mi támogatjuk ezt az irányt a kollektív tulajdon más formáival együtt, és próbáljuk segíteni jogi kereteinek erősödését. Mikor a vegyes gazdaságról beszélünk, szintén történelmi tapasztalatból indulunk ki: a piaci és a közösségi termelési módok együttes jelenléte növeli a társadalmi közösségek biztonságát, válságokkal szembeni ellenálló képességét. De a központi tervezés iránt is van érdeklődés a tagságban. Nem akarunk mereven követni egy-egy modellt, stratégiát, mert más és más megoldások lehetnek érvényesek különböző területeken a problémákra. A rugalmasságot képviseljük a baloldalon, amely sajnos hajlamos a vaskalapos frakciózásra.
– Istenem, de hát mi a baj ezzel a francos kapitalizmussal?
S. N.: – Az abszolút jellege, az a fajta logika, amelyben a gazdasági felhalmozás felülír mindenfajta egyéb társadalmi szükségletet. Valamilyen szinten közösségi kontroll alá vonni, hogy az ember ne a gazdaságot szolgálja, hanem a gazdaság szolgálja az embert.
S. P.: – A tőkefelhalmozás következtében egy szűk körnél koncentrálódnak az erőforrások, így közvetve a tőkéscentrum határozza meg fogyasztási igényeinket. Ebben a rendszerben a társadalomnak, az egyénnek nincs igazi lehetősége, hogy jelezze saját igényeit a termelés felé. Ráadásul félő, hogy a globális kapitalizmus nem fog tudni időben reagálni a környezeti problémákra, fölemészti erőforrásait, és fenntarthatatlanná válik.