Üresen tátongó, Peking-párti szlogenekkel feldíszített utcák és fokozott rendőri jelenlét – ez volt Hongkong ünnepi felöltője pénteken, a kínai fennhatóság alá való visszatérés 25. évfordulóján. Nyoma sem volt az elmúlt esztendőkben ilyenkor szokásos demokráciapárti tömegtüntetéseknek, amelyek élettel töltötték meg az alkalmat, csak a gondosan megkoreografált, de felettébb unalmas hivatalos ceremónia maradt, amit idén az új kormányzó, John Lee eskütétele is kiegészített.
A hivatalba lépő városvezetőnek egykori rendőrfőnökként kulcsszerepe volt a metropoliszt előzőleg jellemző virágzó, demokrácia után áhítozó civil társadalom felszámolásában. Vezényletével a hatóságok mára szinte egytől egyig bebörtönözték vagy elüldözték a 2019-es tömegtüntetések hangadóit, a kritikus sajtót elnémították, az ellenzéki szervezeteket pedig betiltották. Az egyik utolsó, még talpon maradt demokráciapárti szerveződés, a Szociáldemokraták Ligája (LSD) ugyan meghirdetett egy tiltakozást az évfordulóra, de azt a napokban lemondták, miután a nemzetbiztonsági rendőrség telefonon elbeszélgetett a csoport néhány tagjával. A mutatóban meghagyott ellenzék megfenyítésére azért volt szükség, nehogy bármi is beárnyékolja a protokollesemények díszvendégének, Hszi Csin-ping kínai elnöknek a látogatását.
Sötét idők jönnek, egész Hongkongot megkapta a rendőrfőnök, aki leszámolt a demokráciávalA Mao Ce-tung óta példátlan módon harmadik ötéves ciklusára készülő kínai vezető a koronavírus-járvány kitörése óta először mozdult ki a kontinentális Kínából. A hongkongi évfordulós ünnepségek és John Lee beiktatása kiváló lehetőséget kínált Hszi Csin-ping számára arra, hogy az elmúlt hónapok Covid-19 elleni kínkeserves küzdelme után végre pozitív fejleményekre irányítsa rá a közvélemény figyelmét. A kommunista vezetés ugyanis sikerként tekint arra, hogy a három évvel ezelőtti kiadatási törvény elleni tömegtüntetések „káosza” után engedelmes metropoliszt faragtak Hongkongból, ahol – a választási rendszert kiüresítő reform következtében – kizárólag Peking-barát „hazafiak” töltik meg a törvényhozást. Kína mindezt a visszacsatoláskor tett, 2047-ig szóló kötelezettségeinek, köztük a hongkongiaknak bizonyos szabadságjogokat, a városnak pedig autonómiát előirányzó „egy ország, két rendszer” elvnek semmibevételével valósította meg. A nyugati tisztségviselők emiatt az évfordulóra időzített nyilatkozatokban felszólították a pekingi kormányt, hogy tartsa be a kínai–brit 1997-es visszacsatolási megállapodásban tett vállalásait. Boris Johnson brit miniszterelnök szavát adta a hongkongiaknak: mindent megtesznek azért, hogy érvényt szerezzenek az egyezségben foglaltaknak – erre azonban kevés eszköze van a Nyugatnak.
Annál is inkább, mert a kommunista Kína olvasatában az „egy ország, két rendszer” elv egyáltalán nem sérült, sőt Hszi Csin-ping ünnepi beszédében hitet tett a modell mellett. Egy ilyen jó berendezkedés megváltoztatására semmi ok nincsen, hosszú távon is fenn kell tartan” – jelentette ki a kínai elnök, ami akár azt is előrevetítheti, hogy az eredeti, 2047-es határidőn túl is hajlandóak fenntartani Hongkong különleges státuszát.
Elképzelhető, hogy ez nem több egy jól hangzó szónoki fordulatnál, ám annak a jele is lehet, hogy a metropolisz az elkövetkezőkben is kísérleti labor lesz, ahol a kínai vezetés a tervezett reformjait és intézkedéseket előzetesen ki tudja próbálni
– magyarázta lapunknak Martin Sebena, a pozsonyi központú Ázsia-tanulmányok Közép-európai Intézetének (CEIAS) kutatója. Ahogyan a város 1997-et követően a kínai karakterrel felruházott kapitalista modell mintájaként szolgált, úgy mutathat most utat az ázsiai ország más részének a járvány utáni újranyitáshoz. A kontinentális Kínában formálisan még hosszú ideig a zéró Covid-stratégia lehet érvényben, de az illetékesek a háttérben fontos finomhangolásokat hajtanak végre. A lépéseket először Hongkongban vezetik be, majd ha itt bevált, akkor máshol is bevezetik – mutatott rá a szlovák szakértő. Ez történt például a beutazási szabályok esetében is, ahol a hongkongi hatóságok példáját követve a napokban a kínai illetékesek is lerövidítették a karantén időtartamát.
A CEIAS több mint tíz éve Hongkongban élő kutatója szerint figyelemre méltó, hogy a kínai elnök beszédében azzal is dicsekedett, az „egy ország, két rendszer” elv sikerét világszerte elismerés övezi, holott ez korántsem felel meg a valóságnak. „Ez arra utal, hogy Kína egy mosolyoffenzívát készít elő, amelynek célja, hogy újra pozitív megvilágításba helyezze Hongkongot. Erre John Lee is ígéretet tett” – mondta Martin Sebena. Ehhez azonban nem biztos, hogy a pekingi vezetés megfelelő helytartót választott: az új kormányzó a közelmúltbeli jogtiprások miatt amerikai szankciós listán szerepel, ahogyan most beiktatott kabinetjének három másik tagja is.
Szintén érdekesnek tartotta a kutató, hogy a hongkongi ünnepségeken szokatlanul sok szó esett az olyan, régóta fennálló helyi problémákról, mint például a lakáshiány; Hszi Csin-ping és John Lee is kiemelte, hogy ezekre a kihívásokra megoldást kell találni.
A megélhetési körülmények javítására irányuló törekvések vélhetően a városvezetés elmúlt években megcsappant népszerűségének, legitimációjának megerősítését szolgálhatnák, ám megint csak nem biztos, hogy ezek levezénylésére a kormányzói széket elfoglaló keménykezű rendőrtiszt a legalkalmasabb személy.
Az mindenesetre biztos: a hongkongi demokrácia tekintetében fordulatra, javulásra nem lehet számítani a közeljövőben. A külföldre menekült ellenzékieknek nincsenek illúzióik ezzel kapcsolatban. Arra számítunk, hogy John Lee engedelmesen követni fogja Hszi Csin-ping parancsait a ciklusa alatt, ahelyett, hogy megvédené a város autonómiáját – nyilatkozta lapunknak a londoni száműzetésben élő Finn Lau. A demokráciapárti aktivista úgy vélte: a Kínához való visszatérés sötét nap volt Hongkong történelmében. „A Nyugat az elmúlt évszázad legsúlyosabb hibáját követte el azzal, hogy visszaadta a területet, hiszen ezzel embereik millióit szolgáltatta ki a kínai diktatúrának” – fogalmazott Finn Lau.
