Milák Kristóf: Aggódnak értem az emberek, hogy a nagy nemzeti kincs tudja-e tovább szállítani Magyarországnak a dicsőséget

Az immáron háromszoros világbajnoknak sokszor nincs kedve edzeni, de a céljai motiválják. Milák Kristóffal beszélgettünk még a Duna Arénában tartott sajtótájékoztató után.

Érthető, hogy mindenki az újonnan két világbajnoki címet szerző, világcsúcsot javító Milák Kristóffal szeretne interjút készíteni, de nemigen láttam még olyan sportolót, aki ennyire látványosan szenvedne eközben.

Nagyon fáj, amikor rossz kérdést kapok, s folyamatosan csak önmagam ismétlem – felelte Milák Kristóf a hétfőn megtartott sajtótájékoztató után.

Hogy ne fárasszam tovább a sablonkérdésekkel, megpróbálok olyan témákat érinteni, amiket az előttem sorra kerülő kollégák nem tettek.

Olyat már nem tud.

Milák Kristófnak az úszáshoz köthető énjét ismerjük, arról viszont nem hallani, mik a hobbijai, mivel tölti az idejét, amikor nem a medence környékén tevékenykedik.

Jobban szeretnék elérhetetlennek tűnni, s hogy a sporteredményeim beszéljenek helyettem, meg az utána következő nyilatkozataim. Ezért nem szeretnék nagyon sok mindent a magánéletemről megosztani az emberekkel. Nem érzem azt, hogy nekem arról kell elhíresülnöm, hogy mi a hobbim, mit szeretek enni.

Gyanítom, a következő kérdésemre nem fog válaszolni, de azért nekifutok. Előre bocsátom, nem sajnálom öntől azt a sok pénzt, amit az úszással 22 éves korára megkeresett…

Ne folytassa, nem fogok válaszolni.

Szorítkozzunk akkor az úszásra. Utcahosszal győzött 100 és 200 pillangón, csütörtök óta pedig újra edz. Egy ekkora siker után mennyire nehéz újra száz százalékig a gázra lépni, hiszen jelenleg úgy fest, kevesebb is elég lenne a riválisokkal szemben.

Ez presztízskérdés számomra. Igyekszem mindig megtalálni a motivációt, célokat állítok fel, ezáltal nem hagyom magam elkényelmesedni.

Bármennyire is eltökélt és szereti, amit csinál, bizonyára előfordul, hogy nincs kedve korán kelni vagy lemenni edzeni.

Sűrűn előfordul, mondhatom, hogy heti rendszerességgel. Nagyon színessé lehet tenni az edzésmunkát, de bármennyire is változtatjuk a közeget, azt, hogy hol és minként edzünk, a munkát így is el kell végezni. Bármennyire is nagy sportolók, hősök, példaképek vagyunk, mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint mások. Nekünk is ugyanúgy fáj, néha még picit jobban is. Senkinek nem könnyű az élete, nekünk sem. Nem az ölünkbe hullanak ezek az eredmények, napi szinten többször keményen megszenvedünk ezért. Egy különbség van az átlagos és a nem átlagos ember között, hogy mi ezeket a nehéz pillanatokat tudjuk kezelni.

Az olimpia után edzőt váltott, már nem Selmeci Attilával, hanem Virth Balázzsal dolgozik. Tudom, hogy még nem telt el sok idő, viszont melyek azok a legfőbb tapasztalatok, amelyeket le tudott szűrni ebből az időszakból?

Szakmailag kell a két év, hogy összeszokjon a versenyző és az edző. Mi még ennek nagyon az elején vagyunk, ezért sem tudok igazán konkrétumokat mondani. Más közeg, más ember, más hozzáállás. Én egyelőre előnyét látom ennek a kapcsolatnak, úgy gondolom, hogy az olimpia után jól döntöttem. Természetesen aggódnak értem az emberek, hogy a nagy nemzeti kincs tudja-e tovább szállítani Magyarországnak a dicsőséget, azokat az érmeket, amiket azelőtt. Ha a kemény munka megvan, akkor az eredmények is jönni fognak.

Az eredményei a szó jó értelmében meghökkentőek, ha azt nézzük, hogy volt tüdőproblémája, asztmás, szívműtéten esett át és kétszer is volt koronavírusos.

Ezek olyan problémák, amik velem született dolgok. Ez ellen nem tudok tenni, ezzel együtt kell tudnom élni, ugyanúgy, mint a hétköznapi kihívásokkal. Szerencsére minden kézben van tartva.

Az évek óta szembeötlő, hogy nem remeg meg a nagy versenyeken, a kazanyi rövid pályás Európa-bajnokságot leszámítva nemigen maradt el az elvárásoktól. Mentálisan nagyon erősnek tűnik. Ilyen típus, vagy szakember segítségével lett ennyire magabiztos?

Többek között ez is az istenadta tehetségem, amit a sportban tudok kamatoztatni. Ez is egy szerencsém, mert látom, nem adatik meg mindenkinek. Aki nem ilyen, az nagyon tud szenvedni. Amikor kimegyek és felállok a rajtkőre, az engem feldob. Mások zavarba jönnek, idegesek lesznek, kicsit bizonytalanná válnak és nem tudnak úgy hideg fejjel hozzáállni a versenyszámhoz. Válaszolva a kérdésre, nem igénylek külső támogatást, vannak nekem mentoraim, akik segítenek átélni az élet apró örömeit, segítenek olyan dolgokban, amiket esetleg nem értek. Ezeket megfejtve próbálok haladni előre.