Információink szerint a nemrégiben miniszterként újraaktivált Lázár János vezette Építési és Beruházási Minisztériumnál most úgy látják, hogy mind esztétikailag mind pedig fenntarthatósági szempontból alapvetően újra kell gondolni az egész Fertő tavi beruházást. Forrásaink az állami beruházásokért felelős tárcánál azt nem tudták megmondani, hogy mikor állnak elő újabb tervekkel és az sem egyértelmű: milyen mértékben vágnák vissza a lázálomnak beillő, legutóbbi időszakra már 45 milliárd forintosra hízott óriásberuházásból.
Érdeklődésünkre a tárcától, illetve a beruházást menedzselő Sopron-Fertő Turisztikai Nonprofit Zrt.-től is pontosan ugyanazt a választ küldték el, miszerint „Kormányhatározat rendelkezik arról, hogy a rezsicsökkentés megvédése (a válasz még a rezsiemelés előtt futott be – a szerk.) és a honvédelmi célok teljesítése érdekbe, a még el nem kezdődött kivitelezésű állami beruházások felfüggesztésre kerülnek.” Megerősítették, a Fertő Part magasépítészeti munkálatai ebbe a körbe tartoznak, „amíg a jelenleg is kivitelezés alatt álló mélyépítési munkák befejeződnek, úgy a beruházás további részei, részben a tervek felülvizsgálata miatt is, határozatlan időre, felfüggesztésre, majd felülvizsgálatra kerülnek.”
A napokban Farkas Ciprián soproni fideszes polgármesternek is hasonlóan dodonai válasszal kellett beérnie. Mint azt a Mérce megírta, a polgármester a tárcánál tudakolta, hogy mi lesz a tóra 2015 óta tervezett óriásberuházással, mire válaszában Lázár az ilyenkor szokásosnak mondható szóvirágok mellett – a levél így kezdődött: „Magyarország kormánya hűséges a hűség városához” – csak annyit közölt, a kormány nem állt el a beruházástól, ám „elhalasztja, átütemezi” annak végrehajtását.
Akárhogy is, a Fertő tavi beruházás az egykor beharangozott turisztikai sikertörténet helyett inkább a hivatalból nagyot álmodni merő NER állatorvosi lova lett. Helyi legendák szerint a Fertő tóban rejlő turisztikai potenciált a miniszterelnök egyik rokona látta meg egy vitorlás kiránduláson. Ezt követően 2015-ben Orbán Viktor és a soproni polgármester együtt jelentette be az akkor még csak pár milliárdosra tervezett fertőrákosi beruházást. Rövidesen beindult az ötletelés és lavinaszerűen dagadni kezdett az állami beruházás. Végül az egykori, ütött-kopottas kis strand, pici hajó- és vitorláskikötő helyére óriás turisztikai monstrumot álmodott az Orbán-kormány százfős, négycsillagos szállodákkal, uszodákkal, bungalókkal, óriásparkolókkal nyolcszáz hajót befogadni képes óriáskikötőkkel és persze temérdek betonnal és térkővel.
A környezetvédők, az EU és az UNESCO is tiltakozott a világörökségi és nemzeti parki területre tervezett, a környezetre – például az óriási autósforgalom miatt – súlyos terhet jelentő, túlméretezett beruházással szemben. Azonban az Orbán-kormányt sem ez, sem az nem hozta zavarba, hogy az egyre aszályosabb nyarak miatt közben tempósan apadt a Fertő tó vízszintje.
Sőt, ahogy csökkent a vízszint – mostanra a Fertőrákosi mérőponton immáron két centis víz lötyög a mederben szeles időben – úgy nőtt az állami pénzégetési kedv: az év elejére a projekt már 45 milliárdosra hízott.
Ebből a mélyépítési munkálatokra az állam már elhasznált 9,3 milliárd forintot – természetesen a Mészáros Lőrinchez kötődő építőcég kapta a megbízást. Ezt követte volna a magasépítés a tervbe vett szállodák, apartmanok és sportcentrumok felhúzása, amit 35,7 milliárd forintra taksált még az év elején kormány, ám nemrégiben pénzhiányra hivatkozva a kormány felfüggesztette a közbeszerzést.
Egyelőre nem tudni, hogy a turistaparadicsom tervének a jegelése után mi lesz a sorsa a Mosoni Duna megcsapolását célzó csatornaépítésnek amelyet a változatosság kedvéért Mészáros Lőrinc egyik vállalkozása nyert el 3,8 milliárd forintért. (Mészáros Lőrinc egyébként a térségben gazdálkodó Lajta-Hanság Zrt. tulajdonosa, így közvetlen érdeke a terület öntözése.)
A csatornaépítés egyik célja, hogy a Duna vizével emeljék a Fertő tó vízszintjét részint közvetlenül, részint pedig úgy, hogy ebből a vízből juttatnának a burgenlandi osztrák gazdáknak akik így nem a tó vizéből locsolnák a földjeiket. Környezetvédői aggályok szerint ez agyrém, mivel a Duna vizének az összetétele tökéletesen eltérő a 80 százalékban lágy, csapadékvízből álló Fertő tóétól, azaz hamar még nagyobb ökológiai katasztrófa lenne abból, ha a Mosoni Duna vizét juttatnák a tóba. Ráadásul közben a Duna vízszintje is vészesen alacsony ami a szigetközi ártéri erdő-rengeteget is veszélyezteti.
Bár a munkagépek egyelőre elcsendesedtek Fertő parton, ám a mostanra a Mészáros-cég óriási, mintegy 60 hektárnyi területen feltöltötte az egykori vizes élőhelyeket, illetve letarolta a nádast. Az állami beruházó pedig papíron jogszerűen ám súlyosan sérelmes módon kiszorította a Fertő tó partjáról a hatvanas években épült, ikonikus cölöpházak tulajdonosait, a házakat pedig a zömében osztrák tulajok költségén elbontották. Farkas Ciprián levele is tükrözi, hogy Sopronban még a fideszesek között is komoly megütközést keltett nagyberuházás mégsem jön létre.
Annál is inkább, mivel a mostani kormánydöntéssel csak az tűnik biztosnak, hogy a soproniak újabb hosszú évekig nem fürödhetnek a tavukban. A tó egyetlen, magyar oldalán lévő strandját immáron 2019 eleje óta zárva tartják az építkezés miatt és úgy fest, hogy még jó darabig Ausztriába kell átmenni a soproniaknak ha fürödni szeretnének a tavukban, persze euróért.
A Fertő tó ügyében rendszeresen akciózó és pereskedő Greenpeace szakértője, Rodics Katalin szerint a leghelyesebb és a leginkább fenntartható ebben a helyzetben az lenne, ha az eredeti, 2015-ös elképzelések szellemében korszerűsítenék a régi kis kikötő területét, illetve a területen valamiféle „szelíd ökoturizmus” is elképzelhető. Egy, a terület lehetőségeihez szabott, szerényebb beruházás win-win szituáció lehetne, mivel a helyiek is végre újra fürödhetnének a tavukban, a környékbeli turisztikai vállalkozások sem mennének tönkre, ahogy a tópartra, a nemzeti parki nádas közepébe megálmodott négycsillagos óriásszálloda garantáltan lenullázta volna a környék életét és persze az állam is pénzt spórolhatna. Az egyetlen fontos szempont, hogy valamilyen módon helyreállítsák az elpusztított területen a természetes állapotokat.