Szolgáltatási garanciák nélkül nem mondhat le 400 milliárd forint értékű víziközmű-vagyonról a főváros

Csaknem kétezer milliárdos víziközmű-vagyon átvételére készül az állam. A kérdés az, hogy meg is tartja-e vagy később továbbadja jó pénzért. Budapestnek nem tetszik a mostani állami „ajánlat”.

– Egy sebtében bemutatott prezentáció alapján, mindenféle szolgáltatási garanciák nélkül nem mondhat le 390-400 milliárd forint értékű víziközmű vagyonról a főváros. A felelős döntést azonban a közgyűlésnek kell meghoznia, méghozzá az augusztus elején közölt rendkívül szoros határidők miatt már a soron következő ülésén. Augusztus végére elkészül az erről szóló előterjesztés, amelyben várhatóan nem az átadásra tesz majd javaslatot a városvezetés – válaszolta a Népszava kérdésére Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes.

Mint arról beszámoltunk, az állam úgy venné el az önkormányzatoktól a víziközművagyont, hogy a csődközelbe került társaságoknak csak akkor nyújt támogatást, ha a helyhatóságok ingyen átadják neki a vagyont, vagyis a vezetékrendszert és az eszközöket. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnöke, Schmidt Jenő a hét elején már azt javasolta a veszteséges cégeket tulajdonló önkormányzatoknak, hogy adják át az államnak a vízközművagyonukat.

Kiss Ambrus lapunknak úgy fogalmazott: az állami ajánlat nemhogy nem nagyvonalú, de még csak nem is jelent garanciát a településeknek a zavartalan vízszolgáltatás fenntartására a jövőben. Jól mutatja ezt Solymár példája, ahol idén nyáron háromezer embert érintő súlyos vízhiány alakult ki és több más agglomerációs településen is vízkorlátozást kellett elrendelni. A terület az állam többségi tulajdonában lévő a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) Zrt. ellátási körébe tartozik. A cég azzal védekezett, hogy a kánikula miatt túl sok vizet fogyasztott a lakosság, a megnövekedett igény kiszolgálásához pedig már nem volt elég a meglévő rendszer kapacitása. Ebben vélhetőleg az is szerepet játszott, hogy az agglomerációs települések közműrendszerei nem fejlődnek olyan ütemben, ahogy a lakosság létszáma nő. Mindez különösnek tűnhet annak fényében, hogy Schmidt Jenő szerint a kormány egy évtized alatt 135 milliárdot osztott szét az állami tulajdonú cégek között. Az önkormányzati társaságok ugyanakkor egy fillért sem kaptak.

A Technológiai és Ipari Minisztériumba augusztus elejére összehívott megbeszélésre a települési önkormányzati szövetségek mellett a főváros is meghívást kapott. Az egyeztetésen a tárca képviselője egy prezentációt mutatott be. Az ultimátumszerű ajánlat azonban a várakozásokkal ellentétben nem az elszabaduló energiaárak állami kompenzációjáról, hanem a települések egyik utolsó nagy értékű vagyonelemének feltétel és garancia nélküli átadásáról szólt.

Nem kevés pénzről van szó. Schmidt Jenő összegzése szerint az ellátásért felelős önkormányzatok tulajdonában lévő közművek tárgyi eszközeinek bruttó értéke 1737 milliárd forint. Az egyeztetésen az is elhangzott, hogy már öt közműcég jelezte társulási szándékát a minisztériumnak. (A Világgazdaság értesülései szerint idén a negyven önkormányzati cégből legalább tíz került állami kézre.)

A prezentáció számtalan kérdésre nem adott választ Kiss Ambrus szerint, miközben rendkívül szoros határidőket tartalmaz. Az ellátási kötelezettséget átadni kívánó települések vezetőinek augusztus végéig be kell nyújtaniuk a szándéknyilatkozatot és tájékoztatást kell adniuk a hiány összegéről a Nemzeti Vízművek Zrt-nek. Szeptember 20-ig az érintett képviselőtestületeknek is dönteniük kell a tárgyi eszközök (például a csőrendszer) ingyenes tulajdonátadásról és október elsejéig a szolgáltató cégnél is végig kell futtatni a tulajdonosi jogkört érintő kérdésekről szóló döntéshozatalt. A vagyon és az ellátási felelősség átruházásának utolsó dátuma november 1. Ez szinte teljesíthetetlenül szoros határidő, főként a sok – esetenként 20-40 - település tulajdonában lévő cégek esetében. A már állami tulajdonba került ALFÖLDVÍZ Zrt. például Békés és Csongrád-Csanád megye meghatározó víziközmű-szolgáltatójaként 131 települést lát el. A cégben több mint 80 százalékos részesedést szerzett az állam.

– hívja fel a figyelmet Kiss Ambrus, aki szerint ez ráadásul csak a folyamat eleje, hiszen a jövő évi hiány kezelésére végrehajtott tőkeemelésért cserébe várhatóan további tulajdonrészt kér majd az állam. A főpolgármester-helyettes azt sem érti, hogyha van pénz a tőkeemelésre, akkor miért nem állapít meg a kormány egy külön kedvezményes energiatarifát a vízközmű-szolgáltatóknak. A minisztérium szerint viszont nem lehet egyes szektorokat kiemelni. Kiss Ambrus a megbeszélésen azt is felvetette, hogy sokat segítene a társaságoknak, ha eltörölnék a cégeket sújtó közművezeték adót vagy legalább mérsékelnék, illetve átmenetileg felfüggesztenék. De ezt állítólag Brüsszel nem engedi.

– foglalta össze a lényeget a szakpolitikus.

Schmidt Jenő mindezek ellenére nem lát más kiutat a megnövekedett üzemeltetési, fenntartási költségeket saját forrásból finanszírozni nem tudó települési önkormányzatok számára. Ahogy a polgármestereknek írt levelében fogalmaz: a cégek már feléltek mindent, állami támogatásra pedig csak azok a szolgáltatók számíthatnak, amelyekben az önkormányzatok már átadták a tulajdonukat. Számításai szerint

Náluk csak kicsit vannak jobb helyzetben azok a társaságok, amelyeket magasabb díjjal és több tartalékkal ért el a 2013-as vízdíj-befagyasztás, majd a 10 százalékos rezsicsökkentés, illetve az árbevétel cirka 5 százalékát elvivő közművezeték-adó. De ezek is csak úgy tudnak a víz felett maradni, hogy elhagyják a szükséges karbantartásokat és felújításokat. A nagyvárosok szolgáltatói – köztük a Fővárosi Vízművek Zrt. - a felső harmadba tartozik, de a korábban jellemzően milliárdos osztalékot fizető társaságok ma már teljesen felélték a tartalékaikat. ( A 2017-ben még 3,5 milliárdos nyereséget elkönyvelő fővárosi cég növekvő árbevétel mellett tavaly már csak 28 milliós plusszal zárt.)

Schmidt nem tagadja, hogy a vagyonátadással az üzemeltetés kérdése nem oldódik meg. De a minisztériumi közlés alapján úgy véli, hogy az átadás után „minden ellátási felelősség az államé lesz”. Kérdés, hogy mennyire hatja ez majd meg a száraz csapokat hiába tekergető falusiakat, akiknek panaszszava aligha hallatszódik el a Karmelita kolostorig. A TÖOSZ elnöke abban is erősen bízik, hogy a most kényszerből átadott vezetékrendszerek, kutak és eszközök továbbra is közösségi tulajdonban maradnak és az önkormányzatok, illetve a lakosság nem lesz kiszolgáltatva a a „profit mindenhatóságának”. Magyarán: az ingyen megszerzett vagyont nem adja tovább jó pénzért az állam hirtelen megjelenő magánbefektetőknek.