Sosem gondoltam volna, hogy létezik vályogépítészeti fesztivál, így hát kíváncsian utaztam el a Somogy vármegyei Tengődre, hogy a saját szememmel lássam azt. Persze a Regio Earth nem egy Sziget Fesztivál nagyságú buli, hisz a találkozót a helyi iskola épületében és udvarában rendezték meg, de itt is több helyszínen zajlottak a programok, és még zene is volt – az első este például a Müller Péter Sziámi AndFriends állt színpadra. Az alapító, Bihari Ádám eközben egyik helyről vezetett a másikra, első körben azonban szót ejtett az anyagot övező előítéletekről.„A vályogról sokan azt hiszik, hogy csakis a paraszti, vidéki építéskultúrához és szellemi örökséghez kapcsolódik, pedig annál sokkal több. Mi a fesztiválon a vályogot az anyag szintjén közelítjük meg, nem a hagyomány felől” – mondta Ádám, akinek fő célja, hogy lebontsa a vályoggal kapcsolatos kliséket. Nemrég például kutatótársaival és Müller Péter Sziámival írt egy tanulmányt a természetes építőanyagok hazai hasznosítási potenciáljáról, melynek kapcsán az énekes-dalszerző megkérdezte közel kétszáz ismerősét, hogy a vályog szóról mire asszociálnak. „Kilencven százalékuknak valami pejoratív jelző jutott az eszébe” – ecsetelte Ádám, aki bár szereti a népművészetet, egyáltalán nem akarja, hogy mindenki költözzön vissza a parasztházba.
Beindul a fesztivál
A fesztivál ötlete Ádám fejéből pattant ki, de a „műfajt” Franciaországból kölcsönözte, amikor Grenoble városában a CRAterre nevű vályogépítészeti kutatóközpontban töltötte szakmai gyakorlatát. Itt ismerkedett meg Alina Negru román és Alessandro Serra olasz építészekkel, akikkel évekkel később úgy döntöttek, hogy a francia Grains d'Isère (Izeri Szemcsék) nevű vályogfesztivál mintájára elindítanak egy hasonlót. „A vályogot a franciák is a szemcse-, vagyis az anyagoldalról közelítik meg, amiből látszik, hogy náluk ez nem egy lesajnált dolog” – mondta Ádám. Jelenleg a Regio Earth fesztiválmárka három csapat, a magyarországi Környezettudatos Építők Szervezete, a romániai TERRApia és a szerbiai Earth and Craft tulajdona, és évente a három ország egyikében zajlik. Az első alkalomra 2017-ben Vas megyében, Oszkóban került sor, a másodikra 2018-ban a romániai Bánát régióban, Buzad faluban, a harmadikra pedig 2019-ben Szerbiában, Mosorin településén, a Covid miatt azonban két évig szünetelt a rendezvény.
Kinyomtatott pavilon
Miután Ádám elmesélte az indulást, megálltunk egy több méter magas 3D-nyomtató előtt, mely kör alakban rétegeket pakolt egymásra. „Ebből kerti pavilon lesz. A pumpát és a csövet folyamatosan „etetni” kell vályoggal, a szoftver meg irányítja a gépet” – magyarázta az építész, hozzátéve, az épület lábazata mésztartalmú keverékből készült, hogy jobban ellenálljon az esőnek. Ahogy néztem, a többi réteg is száradt, miközben elképzeltem, hogyan is fog festeni az épület a fesztivál végére. „Ez csak félnapi száradás. Olyan kemény lesz, mint a beton” – mondta Góra Krisztián, az ötletgazda. Az ÖkoDome csapat alapítója elárulta, idővel kupolaépületet is szeretnének nyomtatni, mert akkor megússzák a tetőszerkezet készítését. Krisztián amúgy tíz éve űzi hobbiszinten az ökoépítészetet, sokféle módszert és anyagot kipróbált, és a saját otthonát is maga építette a barátaival, egy jurta alakú ökoházat, mely az általa fejlesztett forgácsmész technológiával készült. Az ökolátásmód azért fogta meg, mert felelősséget szeretne vállalni a környezetéért. „Egyszer mindennek lejár az élettartama, az épületeknek is. Ezért dolgozom természetes anyagokkal, köztük a meszes keverékkel vagy kenderbetonnal, hogy az idővel magától bomoljon le.”
Variációk vályogra
Míg a standok felé tartottunk, Ádám elmondta, hogy a vályogépítészet terén nem léteznek határok. „Sokan csak a klasszikus formát tudják elképzelni egy tipikus nádtetővel. Mi viszont úgy tekintünk a vályogra mint kortárs anyagra. Bármilyen házat mutatsz nekem a katalógusból, mi megcsináljuk azt természetes anyagokból. A legmodernebbet is, akár egy felhőkarcolót. Csak masszív fa tartószerkezet kell, és vályog vázkitöltés.”Amikor a szerb építészek standjához értünk, ahol színes vályogtéglák sorakoztak, Ádám elmesélte, hogy a pandémia előtti harmadik, Szerbiában rendezett Regio Earth fesztiválon vagy harminc különböző országból jöttek a résztvevők. Mindezt meglepődve hallgattam, hisz korábban sosem gondoltam volna, hogy ennyi helyen érdeklődnek a téma iránt. „A pálinkáról is azt hisszük, hogy máshol nincsen, miközben mindenhol van, csak máshogy hívják” – mondta Ádám, hozzátéve, Franciaország például „vályogépítészeti nagyhatalom”, szerte csűrökkel, csak azok más típusú talajból épültek. A vályog ugyanis mindenhol kicsit más: a mi talajunk például folyók és tavak üledékes képződménye, ezért homokosabb, míg Franciaország azon részén, ahol Ádámék tanultak, a vályogot gleccser szállítja, így van benne kő és kavics – ha pedig agyagosabb, akkor az anyaga „kövérebb” lesz.
Csupa előny
„A mostani energiaárak mellett fontos, hogy csökkentsük a beépített energiatartalmat, hisz egy házhoz ki kell égetni csomó téglát, ami horrorsok energiába kerül” – mondta Ádám. A vályogház ráadásul a tartószerkezetet tekintve is erős, a hőtároló képessége miatt pedig kedvezőbb hőtechnikai tulajdonságai vannak, mint egy blokktégla, pórusbeton, netán könnyűszerkezetes háznak – ezt tapasztaljuk, amikor a nyári hőségben a vályogház belsejében hideget érzünk. Emellett a páragazdálkodó képessége a legjobb, hisz egy vályog fürdőszobában, melynek vakoltak a falai, a forró fürdő után sem párásodik be a tükör. Az építész azonban figyelmeztet minket: sokan hiszik, hogy a vályog jó hőszigetelő, miközben az igazság az, hogy minden nehéz anyag jó hővezető, következésképp a vályog is – tehát rossz hőszigetelő.Az észt vályogvakoló, Marco standjánál kiderült, hogy a vályog akár különböző színekben is játszhat, cége vakolatai ráadásul dekoratívak, moshatók, így akár csempe helyett is használhatók. Egy másik standnál zsúpfedők sorakoztak, de hamar kiderült, hogy a megmaradt hulladékszalmából táblás hőszigetelés készül, mely akár az ásványgyapot hőszigeteléssel is felveszi a versenyt, mivel fő előnye, hogy páraáteresztő, organikus, lebomlik és éghetetlen.
Megújítják az ipart
Míg a kínálatot néztem, felmerült bennem, hogy vajon itthon menynyien foglalkoznak ezzel az iparággal, és vajon mennyi az érdeklődő a piacon? Ádám elárulta, kevés cég foglalkozik vályoggal, pedig piaci szempontból megérné. Vásárlókból egyelőre kevés van, de egyértelműen növekszik a számuk. Akik viszont vesznek, azok között egyeseket a vályog ezoterikus, misztikus oldala ragad meg, míg mások a fogyasztói társadalom normáival – kiváltképp az erőforrás-pazarlással – mennek szembe, és térnek vissza a természethez, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak a Földön (nem úgy, mint sok épület, melyek lebontásakor a polisztirolgyöngyös hőszigetelés csak úgy szálldogál a szélben). Mások a vályog egészségügyi előnyeit hangoztatják, hisz nyolc óra alvás során nem mindegy, hogy milyen anyagok vesznek körbe minket, egy ilyen ház ráadásul jól szabályozza a párát.„A rezsiproblémát persze nem lehet pusztán vályogházzal megoldani, hisz akárcsak egy téglaházat, ezt is el lehet rontani. Fontos, hogy jó legyen a szigetelés, a nyílászárók, a fűtési rendszer, ami lehet falfűtés vagy hagyományos kályha is” – mondta Ádám, hozzáfűzve, utóbbi két megoldással a hőérzetünk sokkal kevesebb energiával is kiszolgálható, amivel már a rezsit is csökkenthetjük. Panelházban akár pár centi vályogvakolat is segíti a páragazdálkodást.De akkor miért nem indult még be a kereslet? Ádám szerint nemcsak a vályoggal kapcsolatos klisék tehetnek erről, hanem az építőipar felkészületlensége is. A tüzéptelepeken nem lehet vályogtermékekből válogatni, a mesterek is inkább a konvencionális anyagokkal (Cemix, Ytong) és gipszkartonnal dolgoznak. „Mi ezen változtatni akarunk. A mostani energiaválságban eljött az idő, hogy elkezdjük a magyar építőanyag-gyártást kifejleszteni, méghozzá vályogra alapozva. Ez teljes életciklusra vetítve tökéletes választás, hisz az előállítás, a használat és az elbontás szintjén is jól teljesít. Ha egy vályogházat a százéves használati élettartama után ledöntesz, abból egy jókora földkupac lesz, ami hamarosan újra beépül a természetbe.”
