Akár egy bájos mesében: árnyas lombok közt, békésen tevékenykedő emberek, akik kosarat fonnak, pólóra nyomtatnak, tyúkólt eszkábálnak. Ez Magfalva, és a Gyüttment Találkozó. Sokan úgy öltöztek, akár a hatvanas évek virággyermekei – a résztvevői azonban itt nem a szabadosságnak hódolnak, hanem az életüket szeretnék vidéken újrakezdeni. El is sajátíthatják az ehhez szükséges tudást, megtanulhatják például a kovácsolás, kaszálás, vályogozás fortélyait, de szalmabálafalat, bőrszandált, méhkast is készítenek. „A táborozók újra felismerik a kétkezi munka becsületét, és értékelni kezdik az arra szánt időt” – mondta Forrai Marcsi főszervező.
Ez az együttlét pedig pontosan erről szól: a lelassulásról, az átszellemülésről és a természethez való visszatérésről. „A városok mesterséges tereiben folyamatosan tolják feléd az elvárásokat: egyél, vegyél, fogyassz, és ha lehet, minél többet. Az élet azonban nem erről szól, hanem az igazi élményszerzésről, amire később emlékezhetsz” – vallja Bagi Móni gazdasági vezető, aki szerint azért is érdemes vidéki közösségben élni, mert régen is ez volt a természetes.
Gomba mellé tanya nőtt
Egy lelkes résztvevő, Horváth-Szováti György életmód-tanácsadó szintén azért jött a Gyüttmentre, hogy inspirációt gyűjtsön, mivel évek óta érdekli a fenntarthatóság. „Az imént tolyan hasznos előadást hallottam a vízgazdálkodásról, hogy azt a Parlamentben kellett volna elmondani” – meséli a férfi, aki szerint ha nem figyelünk eléggé a környezetünkre, abból még katasztrófa is lehet.
Míg a helyszínen szétnézünk, Marcsi elmeséli, hogy a Gyüttment eleinte vándorfesztiválként indult, melyet jórészt olyan természetvédelmi területen tartottak meg, mint Csobánkapuszta, Oszkó, Zebegény, Sötétvölgy, ahol bár felépítettek konyhát, tűzhelyet, zöldségvermet és zuhanyzókat, azokat az esemény végeztével el kellett bontaniuk. „Mindez rengeteg energiát emésztett és pazarlást okozott, ezért szerettünk volna egy olyan közösség élőhelyére menni, amely nemcsak sok embert képes befogadni, de ahol szabadon építkezhetünk, így járulva hozzá a környék fejlődéséhez” – mondja a szervező. Tavaly és idén ezért esett a választás a Gomba község melletti Magfalva nevű tanyára, ahová a korábbi ezer fő helyett már „csak” ötszáz résztvevőt vártak, hogy kényelmesen elférjenek. „A nagy álmunk persze az, hogy jövőre már több eseményt szervezzünk, akár más-más helyszínen, hogy a tagok minél sűrűbben találkozzanak” – mesél jövőbeni terveikről Marcsi.
A banán is almás
Noha a Gyüttment Találkozó elég kötetlennek tűnik, az eseményt komoly szervezés előzte meg. Egy tíznapos tábor keretében önkéntesek építették ki a tábor infrastruktúráját, vagyis lekaszálták a füvet, megoldották a vízellátást, a konyhát és a sátorhelyeket. A találkozón szintén önkéntesek segítették a vendégeket: az úgynevezett Zöld csapat takarította a zuhanyzót és a komposztvécéket, míg a Smirgli csapat megszerelt bármit, ami elromlott. Eső esetén pedig ponyvát húzott a standok fölé. A Gyüttment csapata eközben arra ügyelt, hogy minden igényt kiszolgáljon: a konyhánál mi is megfigyeltük, hogy vega, vegán, glutén- és laktózmentes ételek is kaphatók, melyek alapanyagát helyi gazdáktól szerezték be. „Sipos Misitől például, aki Cegléd mellett egy tanyán lakik, kolbászokat kaptunk, amik már a konyhában lógnak” – büszkélkedik Marcsi.
Az ételek mellett az italok is a környékről származnak. A Gyüttment bárjának vezetője harminc kilométeres körzetből szerezte be a hozzávalókat, a verjus (ejtsd: verzsü) nevű édes-savanyú italhoz például a citromsűrítményt Lajosmizséről, míg a görögdinnyét, sárgadinnyét, nektarint és a jeget is helyiektől vásárolják.
Van, aki még szigorúbban áll a természetes ételekhez. Bagi Móni mirelit terméket sem hajlandó vásárolni, hisz akkor a helyi gazdák tönkremennek, arról nem beszélve, hogy az általuk termelt paradicsom sokkal vitamindúsabb és ízesebb, mint ami a szupermarketekbe Spanyolországból érkezik. Móni nem fogyaszt se külföldi zöldséget, se gyümölcsöt. „Én úgy látom, banánra sincs szüksége a szervezetünknek. Nem véletlenül nem terem itthon. Magyar ember egyen almát, szilvát és görögdinnyét” – mondta határozottan.
Visszalelni a világba
A találkozónak helyet adó Magfalva misztikus hely, mely csak 2007 óta létezik. A tavaly elhunyt Géczy Gábor fizikus alapította, és felesége, Géczy Margit népi kézműves viszi tovább a hagyományt. „Magfalván mindent magunk alakítottunk ki. Az épületeket is mi terveztük és építettük fel. Amit látsz, a magunk keze munkája” – mondta Margit, miközben megmutatta a szalmabálaházat, a vályogházat, a hátsó konyhát, a két kemencét, a padokat, a szövőházat, majd a mellette fekvő mesterséges tavat. Szerinte a modern világban az embernek elsősorban magával szakadt meg a kapcsolata, hisz a többség nem mer őszinte lenni magához, helyette próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ezáltal nem azt az életutat választja, mely igazán lelkesítené, és olyan munkát végez, amelyet haszontalannak talál.
„Sokan az embertársaiktól is eltávolodtak, hisz a mai világban a becsületnek és a kézfogásnak sincs már jelentősége, minden apró problémával ügyvédhez szaladgálunk, az emberek pedig azt sem tudják, kik a szomszédjaik” – véli Margit, hozzátéve, még a természettel is megszakadt a kapcsolatunk, mi több, egyenesen pusztítjuk azt.
Hogy ezen javítson, társaival próbálnak új szemléletet adni az embereknek, vagyis ismét lehetővé akarják tenni számukra, hogy kapcsolódjanak a természeteshez, a hagyományoshoz. Az önmagunkhoz való visszataláláshoz a népi gyógyászattal – úgymint köpölyözés, piócakezelés – segítenek, a többi emberhez pedig a kölcsönös segítségnyújtással szeretnének közelebb kerülni. „Nálunk a közösségben a tagok egymásra vannak utalva, senki sem akarja magát megvalósítani, hanem lelkileg emeli a másikat. Ez az egyetlen járható út” – vallja a tulajdonos.
Tisztaság szemetesek nélkül
A Gyüttment Találkozó legyen bármilyen mozgalmas is, a lombos fák közt egyetlen elhullajtott csikket sem látni. A rendezvényen tilos szemetelni, ha pedig valakinél hulladék termelődne, azt magának kell összegyűjteni, és az esemény után hazavinni – a területen még kukák sincsenek. Az étkezéshez mindenki a saját tálját, kanalát, villáját és bögréjét hozza, míg a helyszíni árusok csomagolás nélkül adják a portékájukat, ügyelve arra, hogy minél kisebb legyen az a bizonyos ökolábnyom. Tisztálkodásnál is ez a fő szempont: a résztvevők olyan szappant, fogkrémet, mosogatószert használnak, melyek természetes módon bomlanak le.
