Rovarszemmel a világ

Enzsöly Kinga festőművész méhei és szkarabeuszai és Farkas-Pap Éva szobrászművész darázsfészkei fontos leckét taníthatnak az embereknek.

Egy rovar, legyen bármilyen apró, egy komplett mestermű. A csáprágók, az ízeltlábak és az áttetsző szárnyak mintha egy mesterember alkotásai lennének. Enzsöly Kinga festőművész akvarelljein szintén ilyen finom részleteket fedezhetünk fel a nyolcadik kerületi ISBN könyvesbolt galériájában. A kiállítás címe is erre buzdít: „Nézz nagyon közelről”, hisz ezeket az aprólékos műveket és mellettük Farkas-Pap Éva szobrászművész darázsfészkeit csakis kellő figyelemmel lehet befogadni.

De a tárlat többről szól mint rovarokról. A megnyitón Vékony Délia művészettörténész kiemelte, hogy Kinga képei a mai zajos világunkban megtanítanak újra koncentrálni, vagyis úgy szemlélni a világot akár egy szorgos méhecske. A galériában láthatunk például két, nagy méretű tekercset, melyek szinte teljesen üresek, csupán az alsó részükön tűnik fel egy csapatnyi dongó, így a látogatónak le kell guggolnia, ha igazán meg akarja nézni őket. Utóbbi műveken a rovarok vízfestékkel festett sárga-fekete teste ráadásul „elfolyik” – a művész így reagál az egyre erősödő klímaválságra.

– A festés során nagyon megszerettem ezeket a kis lényeket – mondja Kinga, aki műveihez „előtanulmányként” örömmel gyűjti és fotózza a rovartesteket, hogy az akvarellel és tussal készült képein mesterien adja vissza azok részleteit. Szabadidejében ezért szívesen kirándul családjával a Pilisbe, a Balaton-felvidékre és a szentendrei Kő-hegyre, a YouTube-on pedig gyakran néz videókat rovarokról. Művein azonban nem pusztán a látottat ábrázolja, hanem az ízeltlábúak által az emberekről is beszél. A Generációváltás? című sorozatának képein például többnyire két rovar – méh vagy dongó – jelenik meg, az egyik piros, a másik fekete színben, mellyel Kinga a nemzedékek közti változásról mesél.

A Perpetuum mobile (Örökmozgó) című sorozatának művein pedig ganajtúró bogarak tűnnek fel, melyek a méhekhez hasonlóan szintén szorgosak: elülső lábukkal hátrafelé haladnak, miközben hátsó lábukkal egy trágyagolyót görgetnek. És bár sziszifuszi feladatuk közben számtalanszor elbuknak, hamar feltápászkodnak, és folytatják a munkát. – A ganajtúrót sokan alantasnak hiszik, miközben az egyiptomi kultúrában szent állatnak számít. Az újjászületést szimbolizálja, a golyó pedig, amit gurít, a napot – mondja Kinga.

A tárlatnak a méhek, dongók és ganajtúrók mellett Farkas-Pap Éva szobrászművész Disztópia-sorozatának darázsfészkei is fontos elemei, hisz azokat is csak közelről lehet befogadni, másrészt jól passzolnak Kinga rovarjaihoz, így teremtve a galériában egy sajátos „ökoszisztémát”. – Ezek a művek a véletlenből születtek. Egy nap rendeztem a műtermem, és egy darázsfészket találtam az agyagos ládámban – mondja az alkotó, aki a fészek hatására hozta létre a sorozatot betonból, szilikonból, fogászati műgyantából és porcelánból, míg a Disztópia tájképek című legújabb műveit huszonhárom karátos aranyfóliával is kiegészítette.

Az organikusnak tűnő plasztikák Vékony Délia szerint egyszerre utalnak egy emberiségen túli időre és egy valaha létezett életre is. Értelmezzük bárhogyan is azokat, az ISBN galériába betérve, egészen biztos, hogy megáll az idő.

Infó:

Enzsöly Kinga és Farkas-Pap Éva: Nézz nagyon közelről

ISBN könyv+galéria

Budapest, VIII. kerület, Víg utca 2.

Megtekinthető szeptember 23-ig

Keddtől péntekig 12.00-18.00