„Nincs harag, bár nem lesz EU pénz sem,
mit fog a Lőrinc lopni sunyin.
Holdról is látszik ez, mondja szerényen,
s felszabadulva a Törpeputyin.”
(A felszabadulás dala, 1954 táján)
Az április negyediki felszabadulás bizarr élményével dolgozta fel az előadó Rossa Ernő ötvenes évek elején írott mozgalmi dalát a választás másnapján. A Facebook-videót 4,5 ezren osztották meg. A minden eddiginél nagyobb kétharmad győzelmét parodizáló, vitriolosan ventiláló dalocska első és utolsó strófáit hang nélkül nézheti a közönség július óta. „A karhatalom lehalkította”, jegyezte meg akkor ironikusan, a Zuckerberg-algoritmus szerkesztési elveit bírálva. „A Facebook manapság egy szolid, despota erőszakszervezetre hajaz, nincs jogorvoslat, szemben a YouTube-bal, ahol el lehet magyarázni, hogy ez csak egy paródia” – értékeli a közösségi média fura urait Bori.
A Széplábi Bori művésznevet – a közösségi médiában szerzett ismertségét kezdettől élesen elválasztja tanári-marketingkutatói profeszszióitól – karantén idején ismerte meg a közönség 2020 tavaszán. A járvány oly mértékű frusztrációt idézett elő benne, hogy valahogy ki kellett engednie a gőzt. „Müller Cili-paródia volt az első videóm, amit improvizáltam. Babrálgattam a rózsafüzéremmel, és összefüggéstelen mondatokat raktam egymás mögé. Nagyon tetszett a barátaimnak. Ebből később csináltam egy kicsit összeszedettebbet. Aztán készült egy darab az Egy csíz a csupasz körtefán című versikéből. De hogy miként jött a késztetés? Valószínűleg a bezártság, a kommunikáció korlátozottsága hozta, és hogy szórakoztassuk már magunkat! A mostani videóim is abból születnek, hogy borzasztó frusztráló helyzetekbe kerülünk. Ezeket én így tudom oldani, nekem ez a szelepem.”
Szerinte az a titka, hogy a videók nem közönségigényt kereső crowd pleasernek készülnek, amikor a marketinges kitalálja, mi fog tetszeni az embereknek. „Ebben valószínűleg az is lehet vonzó – nem tudom, tippelek –, hogy nem a tetszés a célom. Megcsinálom, ami bennem van, és az vagy tetszik, vagy nem. Ezek persze önző gesztusok mind, mert elsősorban nekem tesznek jót, és csak járulékos nyereség, hogy mások is örülnek neki. Ennek nyilván én is örülök, a pozitív visszajelzés sokat lök előre, és ezt mindig meg is osztom a követőimmel.”
A piszkálódások ugyanakkor rosszul érintik. Tudja, hogy megosztó és az álláspontja karcos, amiért támadhatják, de nem tartja magát közszereplőnek, akinek több kritikát kell elbírnia. „Talán beképzeltnek tűnhetek, pedig nem szeretnék, de ezek értelmiségi videók, nem a „kiállok az erkélyre, és elüvöltöm magam, hogy Orbán, takarodj!” színvonal. Úgy kell az embereket elküldeni a francba, hogy alig várják, hogy mehessenek. Írtam rém egyszerű szöveget is, durranó frusztráció volt a texasi beszéd után: na, azt értették! Bekerült az Osztva és környéke csoportba, özönlöttek is a gyalázkodások.”
„Szép tengerpart a horvát,
bár nem bírja a kezem a murvát,
aki letenyerel, annál nem Letenye nyer,
soha, soha, soha, soha, soha.”
(Acapella)
Bori, mint meséli, „szereplős kislány” volt, iskolai előadásokat szervezett, versmondóversenyekre járt, tizenkét évet lehúzott klasszikus zongoristaként. „Voltak előadói ambícióim, de a show bizniszben járatos családom erőteljesen lebeszélt. Nincs meg az a rugalmasság bennem, ami a színházi világban való érvényüléshez kell – emlékszik a kamaszkorra. – Az a tippem, hogy nem lettem volna az öt nő között, akit a korosztályomból ismer a közönség Magyarországon. Ügyes énekes vagyok, de nem szuper. Ügyes színésznő vagyok, de nem ragyogó. Ezeket csak akkor érdemes csinálni, ha az ember igazán kiemelkedő. És én nem vagyok az, de ezzel kiegyeztem. Nem ez a szakmám.”
Pedig Széplábi Bori zeneisége átlagon felüli. Nem véletlenül, hiszen végig énekelte a gyerekkorát. Zenetagozatos iskolába járt, a gimnáziumi és egyetemi éveit végigtáncolta, ahol szintén fontos volt a népdaléneklés. „Táncházba jártam, Erdélyben töltöttem nyarakat, igazi adatközlő táncosokkal találkoztam. Az átlagosnál nagyobb műveltséget szereztem a tájegységekről, a zenei stílusokról. Sokakat ismerek ebből a szcénából, sok mindent hozok onnan” – vallja Bori.
A Corvinuson végzett közgazdászként, marketingkommunikáció szakirányon. Piackutatással foglalkozott a tanítás előtt főállásban, ügynökségeknél és multiknál. Manapság az oktatás mellett interjúkat és csoportokat tart, moderál, elemez, a szociológia, a pszichológia és a marketing határterületein dolgozik. „Korábban sokat írtam, verseket, novellákat, és voltak hosszú életű blogjaim egy kitárulkozós, megbeszélős, önreflektív időszakomban. Valamit mindig csináltam, ami kreatív önkifejezési forma, és nem az asztalfióknak szól. Néhány versem megjelent egy-egy antológiában, de low profile, rejtőzködő üzemmódban. Egy egyperces novellámat e-könyvben közölték, és olykor Index-címlapra került a blogom egy-egy cikke, de ennyi” – mesél a szépírói évekről.
Versel-dalol még az allergiaszezonról is, de leginkább a közélet rezdüléseire fogékony. Az elmúlt tizenkét év első felében kerülte a politikát. „Konzervatív kultúrkörből jövök, ahol nem szokványos, hogy a jobboldalt kritizálják. Az a szokványos, hogy a jobboldalt támogatják. Magyarországon persze már rég nem arról szól a történet, hogy valaki ilyen vagy olyan oldali, Orbánék jóléti intézkedései gazdaságpolitikai szempontból klasszikusan baloldaliak. Vannak a populisták, és vannak a nem populisták – kissé leegyszerűsítve. Én onnan jövök, ahol a jelenlegi kurzus irányát helyesnek tartják. Büszke vagyok rá, hogy a magam eszéből kellett rájönnöm, ez butaság. Tizenkét év alatt személyes evolúcióm volt, hogy kritikus legyek. Közben jó pár évig nem az volt a lényeg, mi történik az országban, hanem hogy kinek éppen hány foga jön. Pelenkás gyerekek mellett nem politizál az ember. Most már viszonylag nagy, önálló gyerekeim vannak, és olyan munkám, ami nem sajtol ki belőlem mindent. A tanítás költséges hobbi. Sokat kell dolgoznom, hogy taníthassak. De szeretem az egyetemet, nyitott, kritikus gondolkodású, okos emberek között teszem a dolgom” – mondja a főállásáról. Kérdésemre hozzáteszi, fel sem merült benne, hogy nem szabad kritikus közéleti videókat készítenie, de előtte azért érzékelte, hogy a nemzetközi egyetem legalábbis nem a harcosan kormánypárti bázisok egyike.
Az első kritikus videója a Pozsonyi csata című kurzusfilm után készült. „Az az animáció döbbenetesen alacsony színvonalat képviselt, de az igazi bajom azzal volt, hogy csomó állami pénzt raktak bele, és iszonyatos videó készült belőle Tóth Gabival és egy népnemzeti rapperrel. Rettenetes generálszósszal leöntött förmedvény lett belőle. Leültem, és órákon belül összeraktam belőle egy videót, ami politikai megnyilvánulásként is értékelhető. Feltettem a YouTube-ra, és megtaláltak a trollok. Utána egy időre elhallgattam.”
„Ó, a nő az nem vezető,
A nő az nem menedzseralkat,
jobb ha hallgat, hangja nem elég mély,
Lányt fel ne vegyen a Műegyetem.
Mert fütyülő nélkül nincs karrier.”
(Manhattan Transfer, 1978 – Macskafogó, A négy gengszter, 1986)
A magyar kormány genderpolitikája és a társadalom hozzáállása mélyen meg tudja érinteni, de Csák miniszter gondolatmenetét a szülések időzítéséről még nem olvasta. „Hála istennek, mert már ettől felhúztam magam. Csak szarkazmussal tudom megközelíteni ezeket a dolgokat. Ez a megküzdési stratégiám, görbetükröt tartok eléjük. Tényleg arról beszélünk, hogy méhészetnek tekintik az én belső szerveimet? Ez abszurd! Persze közben a világ is az, mert még Amerikában is ez történik, pedig ott demokratikus kormány van. Azért is vagyok erre jobban kihegyezve, mert eléggé A szolgálólány meséjének hatása alatt vagyok. Annyi reflexiós pont van benne, hogy azt érzem: te jóisten, nagyon gyorsan el lehet jutni ide! Közben a másik irányból a szexuális orientációd és preferenciád és identifikációd alapján egyre kisebb helyre vagy beszorítva azokkal együtt, akik nem középkorú, fehér férfiak” – vetíti előre a disztópiát Bori.
Abban, hogy a felháborodást szabad-e humorral oldani, kételkedik. „Sokszor hallottam, olvastam, hogy »ezt a hülyeséget, ezt a rettenetet tényleg csak úgy lehet túlélni, hogy megnézem ezt a videót, és lehet, hogy kínomban, de röhögök«. De amikor Bödőcs azzal viccelődik, hogy „Ruszkik, haza, család”, és mi röhögünk, mert ez röhejes, akkor jusson eszünkbe, hogy ezt alkalmazták az átkosban is. Nem véletlenül engedték Hofit, Nagy-Bandót, és azt a néhány „beatnik” zenekart: csapjon ki a fölösleges gőz, mint a Szaffiban a kormányzó feje tetején. Nem lenne-e érdemesebb hagyni felbőszülni az embereket, és végre csinálni valamit? Máskülönben úgy tűnik, a jogállam keretein belül nemigen tudunk semmit tenni. Ezért én a magam kis minidolgait csinálgatom.”
Nagy levegő, mosoly, és megpróbálni a valóságnak azt a kis szeletét elviselhetővé tenni, amire van hatásunk! – írja egyik Facebook-posztjában. Az a kis minidolog egyébként egy újabb videó lesz, aminek a nők egyre határozottabb bekeretezése egy bizonyos szerepre lesz a témája. „Én már ugyan letettem az asztalra két gyereket, és ezzel hozzájárultam a népszaporulat fenntartásához, de egy nem várt terhességgel arra lennék kényszerítve, hogy hallgassam meg a szívhangját, mielőtt megölöm. Ettől én nem gondolnám meg magam, ettől csak rengeteg nő rohadtul meg lesz alázva, és még szarabbul fogja érezni magát. Holott ezt az emberek nem azért csinálják, mert kedvük van hozzá.”
Széplábi Bori „one woman show”-ban dolgozik, mindent maga csinál, de szerinte nem is működik jól csapatban. „Addig nagyon rugalmas vagyok, ameddig minden úgy történik, ahogy én akarom. Diplomácia volt a főszakom, de talán nem véletlenül nem lettem diplomata.”