Már a 2006-os Az opricsnyik egy napja című regényében is alaposan kritizálta a regnáló orosz rendszert: a sötét disztópiában a cári magánhadsereg brutális módon végzett az ellenfeleivel. Hogyan látja most Oroszországot?
Egy régi autóra emlékeztet, mely fék nélkül zuhan egy hegyről a mélybe. A volánnál Vlagyimir Putyin ül, aki a fék helyett a gázt tapossa.
Szintén ebben a regényben IV. Iván birodalmával vonta párhuzamba a mai Oroszországot. Hogy látja, a középkor óta nem változott az orosz hatalmi rendszer?
Az orosz hatalmi struktúra úgy néz ki, mint egy piramis. Az alján helyezkedik el a nép, felül pedig egy ember, Putyin. A XVI. század óta létezik ez a piramis, amelynek a lényege nem változott, a homlokzat viszont igen. Sztálin idején az betonból volt, a kilencvenes években színes műanyagból, most pedig high tech, digitális képernyőkből, melyek a propagandát sugározzák, és zombivá változtatják az embereket. De a lényege nem változott: ez egy monarchikus-feudális, despota rendszer.
2010 óta Berlin és Moszkva közt ingázott, a háború kitörése óta azonban a német fővárosban él. Hogyan változtatta meg az orosz invázió az életét?
Abban változtatta meg, hogy nem akarok visszatérni Moszkvába. Amíg nem dől meg a putyini rezsim, addig nem térek haza.
Ön szerint mikor ér véget a háború?
Nekem az a megérzésem, hogy még idén. De lehet ez csak az én titkos vágyam. Mert sok minden összedől most Oroszországban, és nemcsak az állam szintjén, de az emberek tudatában is. Ez különösen felgyorsult az elmúlt napokban az őrült mobilizáció óta.
Ön szerint a háború milyen következményekkel fog járni?
Hatalmas következményei lesznek, és nemcsak Ukrajnát és Oroszországot fogja érinteni, hanem egész Európát. Az utóbbi, komfortos évtizedek véget értek, de a kontinens megértette, hogy a demokráciát meg kell tudni védeni. Most Európa erősen jobbra mozdul el, jobboldali politikusok jönnek. Hogy Oroszországgal mi lesz, az nagy kérdés, egy többismeretlenes egyenlet. Valószínűleg szét fog hullani, ahogy az már a Kaukázusban is látszódik, mely a saját törvényei szerint él.
Putyin pedig mindent lerombol, bármihez is nyúl, az tönkremegy. Minden fordítva sül el, mint ahogy azt szeretné. Ukrajnát akarja tönkre tenni, de ezzel a háborúval létrehozza az ukrán államot és nemzetet.
Ukrajna pedig rendkívül népszerű lett a világon az utóbbi időben, így amikor győzelmével véget ér a háború, akkor az Európa egyik erős országa lesz.
Beszéljünk az irodalomról: a háború kitörése óta sokan bojkottálják az orosz műveket. Ehhez mit szól?
Én annyira nem érzem a bojkottot, továbbra is fordítják az orosz műveket, és árulják azokat a könyvesboltokban. Senki nem tüntette el a könyveket. Persze, kevesebb orosz projekt van jelenleg, de úgy gondolom, ez törvényszerű. A második világháború idején sem érdeklődtek az egyetemeken a német irodalom iránt. Én ebben semmi szörnyűt nem látok. Ha véget ér a háború, akkor ez rendeződni fog. Az orosz irodalom nem tűnik el, már rég elfoglalta helyét a világirodalomban. A háború első hetében láttam a Facebookon egy képet, melyen Kijevben, egy szemétdombon egy Puskin portré hevert. Úgy gondolom, ez teljesen természetes. Az ukránoknak jogukban áll, hogy most ignorálják az orosz irodalmat.
A könyveiben az erőszak folyamatosan jelen van. Miért járja át ez a motívum az életművét?
Mert az erőszak országában nőttem fel. Gyerekkorom óta az erőszak levegőjét szívom. Az egész XX. század az erőszak totális győzelméről szólt. A mostani háborút pedig a múlt embere és a múlt állama indította. Egy olyan állam, amely az erőszakra épült. Ezért természetes, hogy amikor a világközösség látja, hogy a XXI. században, a humanizmus győzelmének évszázadában mekkora erőszak zajlik Ukrajnában, akkor mindenki teljesen megrendül. A mi orosz piramisunk viszont egy időgép, mely maga körül az erőszak hullámait terjeszti. Van is egy ilyen novellám, a címe Vörös piramis.
A fikció már realizmusnak tűnik
Vlagyimir Szorokint kérdezte háborúról és könyveiről M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó szerkesztője péntek este a PesText Fesztiválon a Három Holló Kávéházban. Az eseményen Péterfy Bori és Katona László színművészek is felolvastak, akik a szerző A jég című regényéből készült, tizenhat évvel ezelőtt debütált, azonos című színházi adaptációban is szerepeltek, melyet Mundruczó Kornél rendezett.
Az estet M. Nagy azzal indította, hogy bár a Helikon számára ünnep, hogy Szorokin eljött Budapestre – nemrég jelent meg a kiadónál a szerző 1991-es A négyek szíve című regénye –, de mivel a beszélgetés egyik témája a háború lesz, ez egyben szomorú ünnep is. – Amikor háború van, nemcsak a fegyverek segítenek azt túlélni, de a kultúra is, ebben biztos vagyok – mondta Szorokin, hozzátéve, nem gondolta volna, hogy az invázió elkezdődhet, és hogy még a legkeményebb irodalom is tehetetlen a világunk realitásával szemben.
M. Nagy Miklós arra is kíváncsi volt, hogy vajon Szorokin könyveit most értékesítik-e Oroszországban, mire az író elmondta, hogy körülbelül két hónapja jelent meg az új elbeszéléskötete, melynek kiadását senki sem gátolta. – Egyelőre árusítják a könyvet az üzletekben, de senki nem tudja, mi történhet holnap – mondta a szerző, arra is kitérve, hogy amíg tart a háború, nem akar prózát írni, hisz egy írónak a tárgyát alaposan meg kell figyelnie, márpedig a háború minden nap változik.
Az esten szóba kerültek a botrányt kavart művei is, Az opricsnyik egy napjával kapcsolatban például az az eset, amikor Putyin fiatal követői egy, a moszkvai Bolsoj Színház előtt felállított, nagy méretű, papírmaséból készült toalettbe dobálták a könyvet, miközben Csajkovszkij-tól A hattyúk tava szólt. Szorokin elmondta, hogy az esetből bírósági ügy is lett, de azok még puha idők voltak, hisz ekkoriban a Bolsojban még játszották a Rosenthal gyermekei című operáját. Az író szerint Putyin fokozatosan rombolt le mindent, kezdve a szabad televízióval, a bíróságokkal és a nyomtatott sajtótermékekkel. – Ez a rombolás nagyon messzire ment, hisz most már ukrán városok dőlnek romba – mondta, kiemelve, a háború a napokban Oroszországba is megérkezett, a mobilizáció miatt kihat a fiatalok életére is.
Szó esett a magyarul először megjelent A négyek szívéről is, melyből az est során Péterfy Bori olvasott fel (a kötetet egyébként az Egyesült Államokban is idén adták ki először angol fordításban). Kiderült, hogy Mundruczó Kornél eredetileg ezt, a szovjethatalom végnapjaiban született könyvet akarta volna színre vinni, de Szorokin ebbe nem egyezett bele, most azonban úgy látja, filmet lehetne belőle forgatni. – Ez a legkeményebb szövegem, mely sok embert sokkolt. Ezután hét évig nem írtam regényt – emlékezett vissza a szerző, hozzátéve, a szörnyű jelenetekkel teli könyv ma már realizmusnak tűnik.
Vlagyimir Georgijevics Szorokon
Orosz író, drámaíró, a kortárs posztmodern irodalom nemzetközileg elismert alkotója. 1955-ben született Bikovóban. Főbb művei közé tartozik a 2006-os Az opricsnyik egy napja, a 2008-as Cukor Kreml, valamint a 2002 és 2005 között megjelent Jég trilógia. Magyarul tíz regénye és három elbeszéléskötete jelent meg.
Irodalmi átjárás a nemzeti kultúrák között
A PesText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivált 2019-ben alapította a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) a Petőfi Kulturális Ügynökséggel társszervezésben. 2022-ben már negyedik alkalommal szervezik meg a programsorozatot, melyen ismét a világirodalom kerül a fókuszba. A fesztivállal azt szeretnék megmutatni, miképpen képesek az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásai megjelenni egy másik ország, másik nemzet olvasmányélményei között. A PesText ezért is igyekszik ráirányítani a figyelmet a műfordítás jelentőségére.
